AJOM16

Kertbeny Károly Mária

levelének sértő hangjáért a bocsánatkérés

Arany János

t mindenképpen megillette,

Kertbeny Károly Mária

gorombaságát

Arany János

aug. 1-i levelében vissza is utasította.

als es der Gegenstand werth. Kommen Sie dieser Bereitwilligkeit daher auch so human entgegen, daß Sie diese Zeilen einer Prüfung würdigen, und mir die einzelnen Stellen beantworten.

Wenn es wahr ist, daß Sie all meine 1 1/2 jährigen Sendungen

n

Jegyzet

daß Sie all meine 1 1/2 jährigen Sendungen

– lásd erről

Arany János

1852. jún. 1-i , valamint

Kertbeny Károly Mária

1852. júl. 1-i leveléhez fűzött jegyzetet.

durch

Sz

Szerkesztői feloldás:

erst in

Körös

Nagykőrös

erhielten, – und ich zweifle nach Ihrer Versicherung keinen Augenblick an der Wahrheit Ihres Wortes, – so tragen Sie allerdings nicht die geringste Schuld, sondern insgesammt

Szilágyi

Szilágyi Sándor

; – jedoch ich schrieb Ihnen, etwa im Nov. oder Dez. 1851 von Wien aus direkt nach

Nagykőrös

,

n

Jegyzet

etwa im Nov. oder Dez. 1851 von Wien aus direkt nach KőrösNagykőrös ;

–

Kertbeny Károly Mária

Bécsben, 1851. nov. 10-én kelt levelét valóban Nagykőrösre, közvetlenül a költőnek küldte, s

Arany János

kétségkívül válaszolhatott volna rá. A választól azonban

Kertbeny Károly Mária

„félszabad”, azaz internált vagy legalábbis megfigyelés alatti állapotára való tekintettel éppúgy óvakodnia kellett, mint ahogy

Kertbeny Károly Mária

is – éppen e levelének tanulsága szerint (lásd 74. sor) – óvakodik írni a letartóztatott

Tompa Mihály

nak.

– und sollten Sie auch diesen Brief nicht erhalten haben?

Sz

Szerkesztői feloldás:

ist einer der leichtsinnigsten und oberflächlichsten Leute die es giebt, ich selbst konnte seiner seit meinem 14 tägigen hiesigen Aufenthalt

n

Jegyzet

seit meinem 14 tägigen hiesigen Aufenthalt

–

Kertbeny Károly Mária

már az év 1852. júl. 1-én kelt levelét is Pestről írta

Arany János

nak!

erst einmal auf der Straße flüchtig habhaft werden, bevor ich noch an Sie geschrieben, und da versicherte er mich, er habe Alles regelmäßig an Sie &

Tompa

Tompa Mihály

expedirt. Was soll ich nun mit ihm machen? Da er ausgewiesen ist, und bereits wie ich höre, in 8 Tagen nach

Miskolcz

Miskolc

geht, so ist wenig Hoffnung ihn nochmals zu sprechen, und zu erfragen, ob er sonst noch Verwirrung angerichtet. Ebensowenig hat er mir bis Heute Ihre Katalin, als die übrigen Werke geschickt, die er mir bereits vor 2 Jahren versprach. Sie sehen also er trägt allein alle Schuld. Können Sie mich aber eines ärgeren Falls als bloßer Uebereilung anklagen, und war dies Aufwallen nicht natürlich nachdem ich an meinen Herren Landsleuten so schöne Erfahrungen von Höflichkeit gemacht hatte, daß ein

Toldy

Toldy Ferenc

,

Reguly

Reguly Antal

,

Császár

Császár Ferenc

u.s.w. sich 20-30 Briefe schreiben lasssen, ohne nur eine Zeile zu beandworten, ein Benehmen, das in der Civilisation ganz unerhört ist! Sie waren der Einzige, welcher mir mit Liebe und Bereitwilligkeit entgegenkam, und mich ganz glücklich machten durch die Hoffnung mit Ihrer Beihülfe endlich etwas Besseres als die bisherigen Uebersetzungen liefern zu können, – und auch Sie verstummen plötzlich, verstummen mitten im Druck des ersten Bandes,

n

Jegyzet

verstummen mitten im Druch des ersten Bandes.

–

Arany János

1851. febr. 25-től 1852. jún. 1-ig nem írt

Kertbeny Károly Mária

nek.

Kertbeny Károly Mária

előzőleg megküldte neki a Toldi német fordításának első három ívét kefelenyomatban,

Arany János

pedig válaszul felhívta a figyelmet e fordítás egyes félreértéseire és hibáira. Megjegyzéseivel szemben azonban

Kertbeny Károly Mária

értetlennek bizonyult. Már 1851. febr. 4-i levelében arra hivatkozott, hogy

Arany János

a részletes hibajegyzékkel megkésett, mert már az egész Toldit kinyomtatták: „der ganze Toldi schon gedrutkt” ( AJ. kk. XV. k. 333. l. 33. sor ). A félreértések, hibák jelentőségét nem ismerte el, inkább vitába bocsátkozott költőnkkel, s fordításának irodalompolitikai jelentőségét hangoztatta. Fordításán nem sokat változtatott, csak „sajtóhibaként” helyesbítette néhány elírását kötete függelékében. (Lásd

Arany János

Kertbeny Károly Mária

nek 1851. jan. 26. és febr. 25. írt levelét és

Kertbeny Károly Mária

febr. 4-5. márc. 11. keltű válaszát, valamint ezekhez fűzött jegyzeteinket: AJ. kk. XV. k. 330., 342–343., és 703., 711. l.; illetőleg 331–337., 343–349. l. és 703–709., 711–718. l.)

und ich schreibe mir die Finger wund, greife zu allerlei abenteuerlichen Mitteln, und Sie bleiben und sind stumm. Herr! soll einem dabei nicht die Geduld reißen, noch dazu wenn man Jemanden so verehrt und ihm geistig attachirt ist, wie ich Ihnen, und man glaubt für all den guten uneigennützigen Willen und all die Müh doch wenigstens einen Händedruck, nicht aber ein vornehmes Desavouiren zu verdienen? Zudem als ich Ihnen von Wien aus direkt nach

Nagykőrös

geschrieben, und endlich gar, als Ihre herrlichen Nagyidai Czigányok erschienen, und jene Bemerkung, verglichen mit Ihrem consequenten Stillschweigen, selbständig auf mich gemünzt

n

Jegyzet

jene Bemerkung… auf mich gemünzt

– hogy

Arany János

nyilvánosan óvást tett A nagyidai cigányok esetleges avatatlan német tolmácsolása ellen, abban kétségtelen része volt

Kertbeny Károly Mária

fordítói mesterkedése körül szerzett tapasztalatainak.

Kertbeny Károly Mária

nek viszont valóban minden oka megvolt rá, hogy az óvást személyének szóló nyilatkozatnak tekintse. (Lásd

Arany János

hoz 1852. júl. 31-én írt levele 51–57. sorát.)

schien, – da, wie

Heine

Heine, Heinrich

in seiner neuesten Poesien sagt “rissen mir alle Knöpfe an der Hose der Geduld” und ich ließ mich zu einem Schritt hinreißen, den ich jezt schmerzlichst und aufrichtig bereue, auch wenn Sie weniger schuldlos wären, als Sie es sind.

Ich wiederhole es also, ich bereue innigst meine Aufwallung, und werde von nun an nie mehr an Ihnen zweifeln, wenn der Schein auch noch so sehr gegen Sie ist, – doch seien Sie jezt auch Mann, und nehmen Sie mit diesem offenen und ehrlichen Bekenntniße vorlieb, sonst sind Sie es nicht werth, daß ich es ablege. Vergessen Sie schnell diesen leichten Schatten, vergessen Sie überhaupt alle persönlichen Befugnisse, wo es sich um so große Fragen wie Vaterland, Poesie Menschengeist handelt. Freilich kann ich übersetzen,

n

Jegyzet

Freilich kann ich übersetzen.

–

Kertbeny Károly Mária

nyilván nem érzékeli

Arany János

levelének elutasító értelmét („tőlem ugyan fordíthat, amit akar”), s úgy fogja fel, mintha e szavakkal a költő szabad utat nyitna vállalkozó fordítói kedvének. Erre mutat, hogy a következőkben már nemes eszményeire hivatkozva arra is bátorságot vesz, hogy költőnk segítőkészségét kérje ehhez a munkához.

was und wie ich es will, und ich würde es auch so thun, wäre mir’s um bloßes Uebersetzen zu thun, Sie wissen aber welche bessere Zwecke ich damit verfolge, und daß mir und dem Zweck nur genuzt ist, wenn ich auf meine Fehler so gewissenhaft aufmerksam gemacht werde, daß ich im Stande bin wirklich vorzügliches zu liefern, und unseren nationellen Geist wirklich zu repräsentiren. Ich ersuche Sie daher nochmals und wärmstens, nicht blos in meinem, auch im Namen der Sache, so schnell als möglich meine bereute Aufwallung zu vergessen, und mir sowohl über die leztgestellten Fragen zu schreiben, als auch all das, was Sie vielleicht nachträglich auf frühere Briefe & Sendungen zu bemerken hätten. Ich hoffe, das Ihnen Ihr Autorexemplar der Erz. Dicht. durch

Sz

Szerkesztői feloldás:

gewissenhaft zugekommen ist.

Wie ich höre, wurde

Tompa

Tompa Mihály

arretirt,

n

Jegyzet

Tompa arretirt,

–

Tompa Mihály

t júl. 6-án idézték haditörvényszék elé, ott júl. 10-én jelent meg. (Lásd

Váczy János

: Tompa Mihály életrajza, Bp. 1913. 98-99. l.)

also kann ich es nicht wagen, an ihn zu schreiben; ich würde Sie daher bitten, mir über ihn, soviel Sie wissen, Nachricht zu geben.

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

wurde Gestern wegen eines Straßenexcesses arretirt, und wegen anderer Ursachen

Urházy

Úrházy György

;

n

Jegyzet

UrházyÚrházy György

–

Urházy György

Úrházy György

újságíró, 1850-től 1857-ig a Pesti Napló munkatársa. (Vesd össze

: Emlékbeszéd Urházy György felett. Bp. 1880. )

Czuczor

Czuczor Gergely István

,

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

,

Sükei

Sükei Károly

,

Lévai

Lévay József

u.s.w. leben gar nicht mehr hier,

Garai

Garay János

,

Székely

Székely József

wissen über gar Nichts Auskunft zu geben, – somit ist mein Hinherkommen faßt ganz umsonst gewesen, und ich werde kaum mehr 14 Tage hier weilen. Dann denke ich wohl dem Orient zuzugehen, und will mit dieser Anthologie einer so undankbaren Rolle für immer Lebewohl entsagen, Also entziehen Sie nicht meiner lezten Arbeit aus bloßen Trotz etwa Ihre Theilnahme,

n

Jegyzet

Entziehen Sie nicht… Ihre Theilname,

–

Arany János

Kertbeny Károly Mária

nek ezt a bocsánatkérő levelét válasz nélkül hagyta.

Kertbeny Károly Mária

vel való levelezésének e második szakaszát összefoglalóan így jellemezte

Tompa

Tompa Mihály

hoz 1852. okt. 1-én írt levelében: „Benkert Mariska

Pest

Budapest

en van: 100 magyar költőt (!) akar kiállítani németül 200 verssel és 100 biográphiával: remélem téged is megkeresett. Nekem írt volt egy goromba levelet, a miért neki utóbbi leveleire válaszolni elmulasztottam; én akkor feleltem; azután írt térden csúszva; arra nem feleltem.”

und vergessen und vergeben Sie einem Herzen, das Sie so achtet, liebt, und verehrt wie das

Kertbeny Károly Mária

’s

n

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

A levél magyar fordítása

Uram!

Pest

Budapest

, 1852. aug. 3. kedd Aug. 1-én kelt válasza alapján egy pillanatig sem habozok újra írni Önnek, s megtettem volna már tegnap, ha nem ma keltem volna fel négynapos betegágyamból – minthogy sohasem szégyenlem bevallani, ha nincs igazam, – s egyben bocsánatot kérni, ha az ügy arra érdemes. Fogadja tehát e készségemet Ön is oly emberségesen, hogy soraimat fontolóra veszi, s az egyes részletekre nézve válaszol. Ha igaz, hogy

útján másfél év alatt küldött valamennyi küldeményemet csak Kőrösön kapta meg – s az Ön bizonysága alapján szavának igazságában egy pillanatig sem kételkedem –, úgy semmi esetre sem Önt terheli a legcsekélyebb vétek sem, hanem valamennyi

Szilágyi

Szilágyi Sándor

t; – csakhogy írtam én Önnek úgy 1851. november-december táján Bécsből közvetlenül

Nagykőrös

re is, – s ezt a levelet sem kapta volna meg?

a létező legkönnyelműbb és legfelületesebb emberek egyike, magam 14 napi itt-tartózkodásom alatt csak egyszer értem el futólag az utcán, még mielőtt Önnek írtam volna, s ő azt bizonygatta, hogy Önnek és

Tompa Mihály

nak mindent szabályszerűen expediált. Mit kezdjek hát vele? Minthogy kiutasították, s mint hallom, már nyolc napon belül Miskolcra megy, kevés a remény, hogy még egyszer beszélek vele, s megtudakolom, még miféle más zavar előidézője volt. Az Ön Katalinját máig sem küldte meg nekem, éppúgy mint a többi munkát sem, amelyeket már két évvel ezelőtt megígért. Látja hát, minden vétek egyedül őt terheli. De rosszabb esetben is, vádolhat-e mással, mint pusztán azzal, hogy elhamarkodtam a dolgot, s nem volt-e természetes ez a felindulás, miután honfitárs uraim részéről az udvariasságból oly szép tapasztalatokat szereztem, hogy egy

Toldy

Toldy Ferenc

,

Reguly

Reguly Antal

,

Császár

Császár Ferenc

20-30 levelet írattak velem anélkül, hogy csak egyetlen sort is válaszoltak volna ezekre, – ilyen modor igazán hallatlan a civilizációban. Ön volt az egyedüli, aki szeretettel és készségesen fogadott, s egészen boldoggá tett azzal a reménnyel, hogy segítségével végre valami jobbat nyújthatok, mint az addigi fordítások, – s elnémul hirtelen Ön is, elnémul az első kötet nyomtatása közben, s én sebesre írom a körmeimet, mindenféle kalandos eszközhöz kapkodok, – s Ön néma és az is marad. Uram! hát ne szakadjon vége ilyenkor bárki türelmének, hozzá még ha valakit annyira tisztel az ember, s valakihez szellemileg annyira kötődik, mint én Önhöz, s azt hiszi, sok önzetlen jóakaratáért és sok fáradságáért mégiscsak egy kézszorítást, nem pedig előkelő dezavuálást érdemel? Ráadásul amikor Bécsből közvetlen

Nagykőrös

re írtam Önnek, s végül még amikor az Ön nagyszerű Nagyidai cigányokja megjelent, s úgy látszott, figyelembe véve az Ön következetes hallgatását, az a megjegyzés egyenesen engem szégyenít meg, – akkor, mint Heine mondja legújabb költeményében, „türelmem nadrágjáról leszakadt minden gomb”, s olyan lépésre vetemedtem, amelyet most nagy fájdalommal és őszintén bánok, még hogyha Ön kevésbé ártatlan volna is, mint amennyire az. Ismétlem tehát, mélységesen bánom felháborodásomat, és mostantól kezdve soha többé kételkedni nem fogok Önben, ha mégannyira Ön ellen szót is a látszat, – de most legyen férfi Ön is, és érje be ezzel a nyilt és becsületes beismeréssel, másként nem is méltó rá, hogy ezt megtegyem. Felejtse el hamar ezt a könnyű árnyékot, általában felejtse minden személyes jogát, hiszen most oly nagy kérdésekről van szó, mint haza, költészet, emberi szellem stb. Persze hogy fordíthatok én, amit és ahogyan tudok, s meg is tenném ha a puszta fordítás volna egyedüli dolgom, Ön azonban tudja, milyen jobb célokat kergetek én ezzel, s hogy csak használ nekem is és a célnak is, ha hibáimra oly lelkiismeretesen figyelmeztetnek, hogy igazán kiválót tudjak nyújtani, és tudjam nemzeti szellemünket reprezentálni. Ismételten és nagyon melegen kérem tehát nemcsak a magam, de az ügy nevében is, megbánt indulatosságomat felejtse el mielőbb, s írjon nekem a legutóbb feltett kérdésekről éppúgy, mint mindarról, amit talán utólag a korábbi levelekkel és küldeményekkel kapcsolatban megjegyezni óhajtott volna. Remélem, hogy az Elbeszélő költemények szerzői példányát

Szilágyi

Szilágyi Sándor

lelkiismeretesen eljuttatta Önhöz. Mint hallom,

Tompa Mihály

t letartóztatták, így neki nem merészelhetek írni; arra kérem tehát, adja hírül, amit róla tud.

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

t tegnap tartóztatták le utcai kihágás, és

Urházy

Úrházy György

egyéb okok miatt;

Czuczor

Czuczor Gergely István

,

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

,

Sükey

Sükei Károly

,

Lévay

Lévay József

stb. nem is laknak itt,

Garay

Garay János

és

Székely

Székely József

nem tud felvilágosítást adni semmiről, – idejövetelem így szinte teljesen hiábavaló volt; s 14 napnál tovább aligha maradok itt. Azután, gondolom, keletre megyek, s ezzel az antológiával akarok örökös istenhozzádként erről az oly hálátlan szerepről leköszönni. Ne vonja meg tehát részvétét talán csak puszta dacból ettől az utolsó munkámtól, és legyen elnéző és bocsásson meg egy szívnek, amely annyira becsüli, szereti és tiszteli Önt, mint