Arany Tisza – Domokosnak

– e geszti vagy szalontai ismerősről közelebbit nem tudunk. – A Kisf. Társaság "évenkénti pártolói" között van egy ilyen nevű Bajj községből. (AJ. kk. XIII. k. 250. l.)

Vegye szíves kézszorításomat!

barátja

Arany János.

Következik a keserű pohár!

n

Jegyzet

Következik a keserű pohár!

–

Tisza D.

Tisza Domokos

dec. 17-i levelében küldött verseinek bírálata. – Mint a pacsirta … c. versének szövegét lásd AJ. kk. XV. k. 431. l. – A megbírált 1. vrsz. 1–2 sora: „Mint a pacsirta, mely a zöld mezőben | Fel-fel szállongva búsan énekel”

Mint a pacsirta …

n

Jegyzet A verset lásd AJ. kk. XV. k. 431. l.

fel fel szállongva – írjuk: fel-felszállongva (fel-felsz.)

búsan … a fülemile éneke rendesen bús, a pacsirtáé rendesen víg, vagy legalább szép, de nem bús.

Szülő rónákat. Szülő föld – város, falu van ugyan de rónákra kevésbbé használtatik a szülő epitheton.

rebdes: irjuk repdes, mert repül.

“A síri csenddel küszködő dalom” az a itt egészen fölösleges.

[szerkesztői feloldás]

“

Ural” a szolga; uralkodik, uralg, országol a király, vagy úr.

“Országol s ítél világokon”.

“Sugár folyam” könnyen “Licht Strom”nak érthetnők; inkább karcsú folyam.

karély orthographia: karéj, karaj, taréj, taraj. ahol az éj képző aj-jal felcserélhető, ott csak j-vel írjuk, de már személy, szenvedély-t nem, mert ez soha sem lehet szemaly, szenvedaly. Értelem tekintetében az első nem esik kifogás alá.

Élet, Halál.

n

Jegyzet A verset lásd AJ. kk. XV. k. 431–432. l.

n

Jegyzet

Élet … halál

–

Tisza D.

Tisza Domokos

e versét szintén dec. 17-i levelében küldte; szövegét lásd AJ. kk. XV. k. 431–432. l.

Nagy sok ágú út – rosz hangzat.

mélységhe jut – inkább mélységhez jut. Semmi az a kis mértékhiba; de a hez-t nem igen szoktuk apostrophizálni, írásban.

“Mindegyik ág egy sziklás hegyre megy” igen roszúl hangzik, a 4 egy-hegy miatt.

körülte tátong: körűle tátong; egy t-vel kevesebb lesz.

meredek = nem mélység, hanem magasság; így az nem tátonghat. Meredek, ami előttünk mered, mint a szikla - stb.

megy = meredek: micsoda rím ez? se rím, se assonance, sem semmi a világon!

hasal: komoly versben épen nem szabados, illetlen szó.

sikos is: szinte fülsértő hangzás. Aztán megint kadentzia: is = csúszik.

n

Jegyzet

Aztán megint kadentzia: is = csúszik

– a kifogásolt rímtelen rímek így hangzanak: „Göröngytelen de szörnyű sikos is | Az utas rajta gyakran elcsúszik.”

Az s és k közt csak nincs semmi rokonság, hogy assonanceul vehesse az ember.

Itt, áthasítva a sok szikla falt: hány t és hány k! “Jobb két lud nyak tyuk nyaknál”

Pályályán – írjuk: pályáján; s mert az utóbbi a segéd j, az pedig nem ly.

Nagy illat – inkább erős. “Nagy szag” ezt hallani; de nagy illat, soha.

köd hogy szállonganék: 3-dik személyben. Nem jó, mert szállong nem ik-es ige. Szállonganék, szállonganál, szállongana.

Ezek hibás grammatica és syntaxis miatt csaknem teljesen érthetlenek. A jó constructio soha sem lehet kétértelmű;

n

Jegyzet

Ezek hibás grammatica és syntaxis miatt … érthetlenek. A jó constructio soha sem lehet kétértelmű;

–

AJ.

Arany János

a felsorolt nyelvtani, mondattani hibák mellett az egyértelműen világos szerkezet szükségét sem felejti el hangsúlyozni.

kétértelműséget még akkor sem szabad irni, ha az egyik értelem, magában véve, absurdum lenne is. Például,

Quintilian

Quintilianus, Marcus Fabius

szerint ez a mondat: “Se vidisse hominem, librum scribentem” hibás, akár azt értjük belőle, hogy ő látta a könyviró embert; akár azt, hogy őt látta a könyvíró ember; akár azon absurdumot, hogy ő látta a könyvet, melly embert írt. “Non solum ut intelligi possit oratio, sed ne omnino possit non intelligi, curandum.” Nem csak arra kell törekedni, hogy meg lehessen érteni a beszédet, hanem, hogy lehetlen legyen meg nem érteni, mondja

Quintilianus

Quintilianus, Marcus Fabius

. – Ez áll a versekről is, legalább a sintaxis tekintetében. Már most:

E köd megcsalja sok önhitt szemét; miután a sok és önhitt, mindkettő adjectivum és a követő substantivumra, szem, vonatkozhatik: érthetném “hogy sok önhitt szeme a ködnek van.” Semmi, hogy absurdum, épen úgy lehetne nem absurdum is, mert a syntaxis rosz. Ilyen syntaxissal mondva: “Péter me

[szerkesztői feloldás]

g

csalja sok önhitt szemét”: ugye kész a kétértelműség?

“Ki tőle nem látja nagy öbleit”. Már mellyikre értetik a ki? a tőle? az öbleit? az önhittre-e? vagy a ködre? vagy a mélységre? Vagy egyik az egyikre, másik a másikra? Mind ezen a syntaxis el nem igazít.

“S míg nem halónak hitte el nevit.” Nem haló – halhatatlan helyett igen szokatlan; de zavar is, mert olvashatnám : Míg nem halónak

Nevit: nem nevét, hanem annyi mint neveit.

“Az, rút porával, mélybe zúzatik” Az? ki? mi? – rút porával – hát ez mi?

“Kitűnő jó, vagy rosz, pora fölött”. Commákkal is nehéz megérteni: pedig jaj annak a constructiónak, melly[törölt]
« ben »
csak commatizálástól nyer egy kis értelmet! Szedjük ki a commákat: mi lesz belőle? Kitűnő, jó, rosz, mind a három adjectivum a porra lesz viendő.

“történet tekintetét” ismét érthetetlen. – Érthetőség for ever!

n

Jegyzet

Érthetőség for ever!

– érthetőség örökké, mindenekelőtt. A for ever az angolban az éljenzésnek is egyik formája.

Olvassa kérem

Blair Hugo

Blair, Hugo

aesthetikai és Rhetorikai leckéiből a X. és XI. leckét!

n

Jegyzet

Olvassa … Blair HugoBlair, Hugo aesthetikai … leckéiből a X. és XI. leckét!

–

Blair

Blair, Hugo

: Lectures on rhetoric and belles-lettres (1783) c. művének Kis János által készített fordítása „némelly kihagyásokkal és rövidítésekkel” (1838) a kőrösi gimnázium könyvtárában is megvolt s annak 2. kötetét

AJ.

Arany János

1851-ben és 1853-ban is kikölcsönözte. (lásd AJ. kk. XIII. k. 231–232. l. )

Ugy emlékszem láttam ott a könyvtárban. Ha valamit nem értene,

Kovács

Kovács János

bácsi szívesen megmagyarázza.

Lássa kedves

Domokos

Tisza Domokos

, illy bakafántos ember vagyok én, ha hozzáfogok. Most költeményeinek nem annyira belsejéről, mint külsejéről akartam szólni, mert tapasztaltam hogy a synntaxisa sokszor igen homályos, ami aztán a legjobb gondolatot is elrontja.

Különösen ajánlom e szabályokat:

1. Soha se használjon adjectivumot substantivum helyett, ha csak meg nincs róla győződve, hogy kétértelműségnek árnyéka sem marad a mondaton. Itten az önhitt, a kitűnő, a jó, a rosz, részint főnevek, részint igék helyett használtatván: kész a homály. – Illy kétértelműleg szokta használni, különösen ezt: sok, (sok ember helyett).

2. Az illy visszamutató névmásokkal, ki, az, ő, stb. nagyon vigyázva éljen; különösen két tárgyról ugyanazon személyben sohase szóljon pl.

Ki tőle nem látja sok öbleit: ebben három tárgyra mutat vissza, 3-ik személyben: ki (az önhitt) tőle (a ködtől) – sok öbleit (a mélységeit). Már hogyan különböztessük meg, mellyik szó, mellyik tárgyra mutat vissza?

3. Szokatlan kifejezéseket kerűljön. Illyenek a nem haló, a történet-tekintet. Ez utobbi metaphora volna; én értem mit akar vele kifejezni: de nagyon eröltetett. Elég ennyi: tekintetét visszaveti – természetesen a tekintetet, a történetek útján, nem testi szemeinkkel vetjük: azért ez metaphora, s épen nincs szüksége a magyarázó szóra, hogy történet-tekintet.

4. Általában ne akarjon örökké allegoriákban írni; vagy ha ír, tisztában legyen a hasonlatokkal, mert különben amolly

T.E.

Tóth Endre

és

Sz.L.

Szelestey László

modorba esik,

n

Jegyzet

amolly T.E.Tóth Endre és Sz.L.Szelestey László modorba esik,

– a két negatív példaként említett költő:

Tóth Endre

és

Szelestey László

a mellyet mi együtt olly sokszor kinevettünk.

Mind ezekért pedig ne haragudjék ám én rám, s ha valamiért haragudni akar, haragudjék azért, hogy illy fertelmes calligraphiával irtam, mintha e szabályt tartanám: “docti male pingunt, indocti pejus”.

n

Jegyzet

“docti male pingunt, indocti pejus”

– “A tanultak rosszul festenek, a tanulatlanok még rosszabbul.” –

AJ.

Arany János

csupán saját csúnya

[szerkesztői feloldás]

?

írására vonatkoztatja.

Még egyszer ölelem!

Arany

Arany János

AJOM16

Megjegyzések: