Aranysárkány fejléc kép
 
Kertbeny Károly – Aranynak Leipzig den 11351
[szerkesztői feloldás]
11. 3. 1851.
Dienstag  
  Tisztelt honfitárs!  
  Ich bin Ihnen für Ihren Brief vom 25/2 außerordentlich dankbar, und muß nur als Commentar zu meinen eigenen Briefen die Bitte hinzufügen, auch mich nicht zu mißverstehen, da ich nicht nur Ihre Notitzen von Zeile zu Zeile nicht übel nehmen will, sondern vielmehr dringendst um deren genaue Fortsetzung bitte, wenn ich auch dieselben bei dieser Auflage nimmer benützen kann, die, wie Sie aus Beiliegendem ersehen, bereits vollendet ist. Aber mein Verleger will auf den Herbst jedenfalls eine zweite Ausgabe,
n
Jegyzet
eine zweite Ausgabe,
a Toldi és Murány ostroma Kertbeny-féle fordításának második kiadására nem került sor.
und zwar in Miniatur mit Goldschnitt, veranstalten, und diese soll Ihren Angaben nach so purifizirt sein, daß Ihnen gewiß kein Tadel mehr über bleibt.  
  Ich bin als Uebersetzer durchaus nicht leicht verleztbar oder eitel, denn, wie gesagt, ich übersetze ja nur aus Patriotism, und weniger weil ich selbst Dichter zu sein glaube. Daher opponirte ich Ihnen Anfangs nur, weil ich dachte, Sie hätten ganz eigene maaßlose Ansichten von der Pflicht des Uebersetzers, und verlangten von ihm Uebermenschliches. Nachdem ich aber Ihre Notitzen in Händen habe, gebe ich gerne zu, daß Sie Zeile für Zeile Recht haben, und es thut mir nur leid, daß ich die Fehler in der ersten Auflage stehen muß lassen; ich glaube jedoch, so arg diese Verstöße gegen das Original sind, so werden Sie doch keinen Einfluß auf das Gefallen oder Nichtgefallen bei dem deutschen Publikum ausüben, denn dieses kann eine Uebersetzung natürlich nur dem ganzn Guße der Anlage und Composition nach beurtheilen, und wird das Detail nicht so genau abwägen, um so mehr, als doch 90/100 des Details hoffentlich dem Original getreu ist. In den von Ihnen purisirten drei Gesängen sind höchstens 12 direckte Mißverständniße, das Uebrige war aber nicht anders zu geben, oder ist ohne Belang. Was Sie aber in Hinsicht der Sprichworte (példabeszédek) mir zum Vorwurf machen, ist eben entgegengesetzt. Ich habe vorsätzlich derlei Ausdrücke nicht blos bei Ihnen, sondern auch bei
Petőfi
Petőfi Sándor
,
Tompa
Tompa Mihály
, bei den Volksliedern u.s.w. Wort für Wort übertragen, weil nur durch so ganz neue Bilder und Anschauungen die deutsche Literatur wahrhaft gewinnen kann, den welchen Gewinst hätte sie, ihre eigene
Eigentümlich
Szerkesztői feloldás: Eigentümlichkeit
im Munde des Fremden wiederzufinden, statt jener, die ihn charakterisirt, und die sie allein interessiren kann? Und von allem Detail ist gerade dies das Wichtigste. Ich besitze eine außergewöhnliche Belesenheit in der poetischen Literatur von beinahe ganz Europa, und habe jahrelang die Ursachen des Erfolgs oder Mißlingens dieser oder jener Dichtung zu ergründen mich bemüht, und erst als ich diese Ursachen erkannt zu haben glaubte, machte ich mich an und für sich an die Ausführung meines Projeckts. Und der Erfolg zeigt mir, daß ich Recht habe. Als Uebersetzer, gegenüber meinen Landsleuten, lasse ich freilich noch vieles zu wünschen über, aber ich stehe dafür, daß keines meiner Bücher bei dem deutschen Publikum so spurlos verloren gehen soll, wie die Bemühungen eines
Steinacker
Steinacker Gusztáv
,
n
Jegyzet
Steinacker
Steinacker Gusztáv
Steinacker Gusztáv Vilmos
Steinacker Gusztáv
evangélikus lelkész idevágó művei: Pannonia. Blumenlese auf dem Felde der neuern ungarischen Lyrik in metrischen Uebertragimgen. Leipzig, 1840. (A magyar és német szöveget párhuzamosan közlő kétnyelvű kiadvány.),
Mailáth
Mailáth János
n
Jegyzet
Mailáth
Mailáth János
Mailáth János
Mailáth János
műfordításai: Magyarische Sagen und Marchen. Brünn, 1825. (Második kiadás: 1837.); Himfy’s Liebeslieder. Pesth, 1829. (Második kiadás: 1831.); Der Dorfnotar. Von . Pest, 1846. (Második kiadás 1851.) stb.
Greguss
Greguss Ágost
,
n
Jegyzet
Greguss
Greguss Ágost
Greguss Ágost
Greguss Ágost
itt figyelembe veendő munkája: Ungarische Volkslieder. Leipzig, 1846.
Vilney,
n
Jegyzet
Vilney
Vilney Antal befejezetlen maradt vállalkozása: Ungarische Volkslieder. Erste Folge. Leipzig, 1848.
u.s.w.
n
Jegyzet
Die Bemühungen eines
Steinacker
Steinacker Gusztáv
, u. s. w.
a magyar népköltészet elébb felsorolt német tolmácsolásairól, a lefordított művek számáról, címéről, a fordítás minőségéről részletes tájékoztatást nyújt
Gulyás Pál
Gulyás Pál
: Népköltészetünk idegennyelvű fordításai. (Ethnographia 1917. 112–129. és 278–303. l.)
die viel getreuer als ich sind, aber auch gar keine Kenntniß des deutschen Publikums, seiner Auforderungen und seines Geschmackes besitzen, deßhalb ihre Arbeiten auch völlig unbekannt blieben. Sie begehen z.b. Alle die Albernkeit, und übersetzen die ungarischen Tauf und Eigennamen in homogene deutsche z.b. Jancsi in Hans, Kari in Karlchen u.s.w. Die ungarische Literatur ist wie z.b. die
französche
Szerkesztői feloldás: französische
, eine durchaus nationelle, sie erlaubt durchaus keinen fremden Einfluß, was eben soviel Gutes als Nobles für sich hat; die deutsche Literatur dagegen ist eine kosmopolitische, sie besitzt nicht nur ihren eigenen Reichthum, sondern bereichert sich auch aus den Schätzen der fremden Nationen, daher hat sie neben ihrer großen Fülle von deutschen Worten, mit welcher sich höchstens nur noch das Sanskrit messen kann, auch noch eine solche Anzahl von Fremdworten. Im Ungarischen muß man
Shakespeare Vilmos
Shakespeare, William
sagen, im deutschen warde man sich lächerlich machen statt William bei
Shakespeare
Shakespeare, William
Wilhelm zu schreiben. Ebenso geht es mit den Sprichworten„ und ein Uebersetzer käme schön an, der für das portugiesische Sprichwort: „Der Weg zur Hölle ist mit guten Vorsätzen gepflastert” des deutsche homogene: „auf die lange Bank schieben” nehmen wollte. Weil der deutsche nun, – freilich auf Kosten seiner politischen Freiheit – Kosmopolit ist, so verstehter auch jede noch so fremd scheinende Wendung oder neue Wortbildung, habe ich es doch gewagt: istentelenkedni mit: gottlosen zu übersetzen, und die Kritik hat dies durchgehend für sehr genial gefunden.  
  Apropos betreff der Kritik. René Taillandière,
n
Jegyzet
Taillandière
helyesen: Saint-René Taillandier; idézett kritikája: „ La critique, les romans et la poésie, la littérature magyare, Revue des Deux Mondes. 15 février 1851.
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
e kritikának a János vitézre vonatkozó részletét leírta
Arany
Arany János
számára, s e levélhez mellékelte.
der größte Kritiker Frankreichs, hat, wie ich höre,
Petőfi
Petőfi Sándor
’s János vitéz in der Revue des deux Mondes bis in den siebenten Himmel gehoben; ebenso fast alle deutschen Journale. Dagegen das Athenaeum
n
Jegyzet
Athenaeum
az említett recenzió
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
fordítása alapján marasztalja el
Petőfi
Petőfi Sándor
János vitézét mint mesterkélt és időszerűtlen alkotást. ( The hero János. A peasant tale. Athenaeum 1851. jan. 4. No. 1210. 16–17.)
in London findet den János vitéz zu dumm und kindisch um ihn erwachsenen Leuten anzuempfehlen, da er ein bloßes Kinderbuch sei. Was sagen Sie zu einem solchen Urtheil? Entweder sind das ganze ungarische Volk, und alle deutschen Kritiker Esel, oder vielleicht nur der englische Kritiker ein solcher? Ich glaube eher das leztere, den der englische Nationalcharakter ist nun einmal schon solcher incarnirter Egoism, daß ihm jede Befähigung fehlt, in die Eigentümlichkeit eines fremden Volkes einzugehen, und diese nachzufühlen. Es scheint aber, blos der Kritiker des Athenaeum besitzt diese Meinung, denn der berühmte
Bulwer
Lytton, Edward Bulwer Lytton
hat ebenfalls, und zwar sehr günstig
Petőfi
Petőfi Sándor
im Quaterly
 [!]
[sic!]
Rewiew
n
Jegyzet
im Quaterly Rewiew
a folyóirat helyes címe: The Quarterly Review; az 1849–51. évfolyamokban a magyar költészettel foglalkozó nyilatkozat nem jelent meg, a folyóirat
Petőfi
Petőfi Sándor
nevét ezekben az években nem említi. Így
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
információja téves.
beurtheilt. Sie müssen sich jedenfalls auch auf ein solches gänzliches Mißverstehen gefaßt machen, werden aber hoffentlich dafür in dem Lob der Majorität Entschädigung finden, ich müßte mich nur sehr täuschen. Und ich wiederhole es, eben Toldi wird das meiste Glück machen, nehmlich von dem Standpunkt aus, welchen ich in meinen Vorwort bezeichnete. Meißner und Hemsen, denen ich Ihre Dichtung in den Aushängebogen geschickt, sind wenigstens wahrhaft im Enthusiasm darüber, und das sind beide gar strenge Kritiker, die mich früher durch ihre Kriteleien über
Petőfi
Petőfi Sándor
genug geärgert, und zwar um so mehr, weil sie faßt immer Recht hatten.  
  Ich zittere nur, daß Sie in den folgenden Bögen des Toldi und vielleicht auch in Murány noch mehr und ärgere Fehler finden dürften, als in den ersten drei Bogen. Ich hätte viel darum gegeben, wenn ich mit Ihnen nur eine Woche hätte persönlich zusammen sein können, aber das sind natürlich pia desideria.  
  Revolutionslieder brauche ich nimmer so dringend, den hier erschien soeben ein Buch: Hangok a multból. A magyar nemzet nagy napjainak emlékeül. Összeszedte és kiadta két honfi. Lipcsén, Keil Ernő és társa. 1851. Es enthält 126 Lieder, die ich bereits alle übersezt habe, und noch diese Woche in Druck geben werde, naturaliter anonym. Der Sammler
n
Jegyzet
Der Sammler
Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
.
des Originals ist, wie Sie wissen werden, unser Freund
Sz. S.
Szilágyi Sándor
durch dessen Bevollmächtigung ich die Aushängebogen zum Uebersetzen benützen durfte, der Herausgeber aber
n
Jegyzet
der Herausgeber aber
a Kertbeny-levelekben ismételten említett
Eisler Mór
Vasfi Mór
, álnéven
Vasfi
Vasfi Mór
.
ein jüdischer Student, welcher sich eben hier auf hält. Ich gab dazu: Tánczoljatok lányok, tánczoljatok,
n
Jegyzet
Tánczoljatok lányok, tánczoljatok,
a Bach-korszak népszerű szatirikus dala a nemzeti gyásszal mit sem törődve vigadó magyar lányokról.
– und: Pusztán 1–4. Süvegemen nemzeti szin rózsa ist auch darin aufgenommen, dagegen ist in der Sammlung blos ein ganz unbedeutendes Lied über
Batthyany
Batthyány Lajos
, und gar keines über
Görgey
Görgei Arthur
’s Árulás. Wenn Sie mir über leztere Beide ein paar recht schöne Elegien, aber auch recht schnell, umschicken könnten, wäre ich Ihnen äußerst verbunden. Das bewußte Buch werde ich Ihnen vielleicht bei diesen Bögen beilegen, ich getraue mich nur nicht gut, und warte daher lieber ab, bis Sie mir selber einen Weg angeben, auf dem es in Ihre Hände gelangen kann, ohne Ihnen vielleicht Unannehmlichkeiten mit der rendőrség zu bereiten.  
  Die biographisch historischen Notitzen zu Murány sind leider sehr mager ausgefallen, aber mir fehlte hier in Leipzig auch jede Quelle, und das Ismeretek tára, welches ich besitze, ist ja kaum das Verbrennen werth. Nicht einmal Illyésházi und Szécsi sind darin zu finden, und wegen der Maria Szécsi
n
Jegyzet
wegen der Mária Szécsi
valójában a Murány ostromának német fordításához (180–181. l.) csatlakozó szűkszavú jegyzethez a levélben említetteken kívül (
Fényes Elek
Fényes Elek
: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja. III. k. 1837. 150. l. és
Korabinszky, Johann Matthias
Korabinszky János Mátyás
: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Preßburg, 1786. 433. l.) további forrást is használt (
Mailáth János
Mailáth János
: Geschichte der Magyaren. Bd. IV. Wien, 1831. 265. l.), és pedig kielégítő történeti hűséggel.
war ich in nicht geringer Verlegenheit; in Ihrer Dichtung nehmlich heißt es: Seite 39, Zeile 3, nagysägos asszonyom, nem haladsz mindenben az apai nyomon u.s.w. Seite 38 & 39, 40, ist ersichtlich, daß Mária, Szécsi György’s Tochter war, dessen männlichen Stamm das Schicksal in Wuth spaltete, weil er (György) meuchlings erschossen wurde. Zu
Fényes
Fényes Elek
dagegen Bd III, pag 150 finde ich: Györgyözvegyétől, Hommonai Drugeth Máriától u.s.w. Also war Mária, György’s Tochter oder Gattin? Hieß ihre Mutter oder ihr Vater Hommonai Drugeth? Zu
Korabinsky
Korabinszky János Mátyás
steht, p. 433: Maria Sétschy, geborene Drugeth von Homenau. Illyésházi’s Biographie
n
Jegyzet
Illyésházi’s Biographie
a Murány ostromának német fordításához csatolt rövid jegyzet valóban merő kombináció.
aber ich ganz und gar aus dem Gedächtniße komponirt, da ich über ihn gar nichts gefunden.  
  Sie erhalten übrigens natürlich auch complett ein Freiexemplar meiner Uebersetzung nebst den Aushängebögen, und wenn Sie noch mehr gebrauchen, so stehen sie Ihnen zu Diensten, schreiben Sie nur, mein Verleger ist ein jószűrű
 [!]
[sic!]
ember.  
  Um mich zu überzeugen, daß Ihr Toldi keinen Erfolg haben dürfte, führen Sie
Robert Burns
Burns, Robert
als Beispiel an? Dieses Beispiel spricht aber gerade für mich;
Burns
Burns, Robert
ist in Deutschland durch 9 Uebersetzungen populairer, als selbst in England, ja, einige seiner Lieder sind direckt in den Mund des deutschen Volkes übergangen, so z.b. das schőne „Trotz alledem!” und „John Findlay.” Freilich in der Uebersetzung eines Freiligrath’s dessen Talent nichts mehr zu wünschen übrig läßt.  
  Von den berühmten Conversations-Lexikon des hiesigen Buchhändlers Brockhaus, erscheint jetzt die 10te Auflage, und ich bin dazu engagirt, für dieselbe alle Artikel über Ungarn zu schreiben. Bisher habe ich schon folgende abgeliefert: Agram, Almásy (Familie), Alvinczy, Amade, Apponyi, Andrásy, Andrássy, Ányos, Aranyas,
Arany János
Arany János
, u.s.w. Sobald das Heft mit Ihrer Biographie erschienen, schicke ich es alsogleich, ebenso alle Rezensionen, welche mir über Toldi & Murány zu Gesichte kommen werden. Ich arbeite eben jezt an der Artikel Arad. Was Sie nur an Biographien, besonders von Dichtern und Berühmtheiten der neuesten Zeit auftreiben können, bitte ich mir zu schicken.  
  Anbei finden Sie auch die Uebersetzung von
Tompa
Tompa Mihály
’s Szuhay Mátyás
n
Jegyzet
Tompa
Tompa Mihály
Szuhay Mátyásának fordítását
a jelzett nyomtatvány a Kertbeny-levelek mellékletei közül hiányzik, a fordító később önállóan megjelent műfordításainak jegyzékében sem említi (
Fekete, Josef
Fekete József
: Datenblätter zu K. M. Kertbeny’s Memoiren 1824–1875. Erstes Heft. Berlin 1875. Bibhographischer Anhang No. 3.).
abgedruckt, es wäre mir lieb, wenn Sie ihm schrieben, und ihn aufforderten, mir alle seine Arbeiten einzusenden, damit ich eine Auswahl treffen könnte. Ich besitze blos seine Népmondák, und davon sind die meisten wunderschön, jedoch einige, z.b. Sülyedés, wenigstens für den Deutschen, zu unbedeutend, oder wie Sirató unverständlich. Csőrsz árka folgt ebenfalls anbei, ist aber leider durch Druckfehler ganz entstellt, Zwei Lieder von
Lisznyay Kálmán
Lisznyai Kálmán
habe ich auch als Probe in „Frankfurter Konversationsblatt” No 47, 24 febr 1851 abdrucken lassen, die mir höchst gelungen in der Uebersetzung scheinen.  
  Ich habe vor, noch
Garay
Garay János
’s Balladen,
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
’s Cserhalom oder Zalán futása,
Katona
Katona József
’s Bánk bán,
Teleki
Teleki László
’s Kegyencz,
Zrinyi
Zrínyi Miklós
’s Zrinyiász, ferner eine Sammlung von etwa 50 Lyriker, 20 ausgewählte Theaterstücke und ohngefähr 50 Novellen im Verlauf der Jahre, so Gott will, zu übersetzen. Jezt übersetze ich an
Toldy
Toldy Ferenc
’s magyar irodalom történetei-n. Man hat mir ein gutes Honorar für die Uebersetzung von
Petőfi
Petőfi Sándor
’s Hohér kötele angetragen, aber ich will den guten Eindruck den
Petőfi
Petőfi Sándor
bereits gemacht, nicht durch eine solche halbreife, halbrutnirte Jugendarbeit verderben; meinen Sie nicht auch so?  
  Ich frage Sie auch nochmals, kennen Sie keinen Dichter Aranyas? Ebenso einen gewissen
Arányi Lajos
Arányi Lajos
,
n
Jegyzet
Arányi Lajos
Arányi Lajos
idézett műve: Rudnó és lelkésze. Pest, 1846.
vormals
Lostainer
Arányi Lajos
, Verfasser des „Rudnoi lelkész” und anderer satyrischer Dichtungen, geboren in Hermanstadt
n
Jegyzet
geboren in Hermanstadt
Arányi
Arányi Lajos
születési helye
Szinnyei József
Szinnyei József
szerint ( Magyar írók élete és munkái. I. k. Bp. 1891. 237. hasáb) nem Nagyszeben, hanem Komárom.
?  
  Ich war noch so glücklich Ihnen den Aufsatz aus der Revue des deux Mondes abschreiben zu können; ebenso lege ich Ihnen den Anfang eines Briefes
n
Jegyzet
den Anfang eines Briefes
valójában nem misszilis levél, hanem a bécsi Ost-deutsche Post 1851. jan. 12-i számában közölt elismerő hangú recenzió
Petőfi
Petőfi Sándor
János vitézéről, illetve annak fordításáról.
von den genug bekannten deutschen Kritiker Wilhelm Hemsen in Göttingen bei – welchen ich meine Uebersetzung in den Aushängebogen einschickte, und der in den gelesensten deutschen Literaturzeitungen darüber schreiben will, – und woraus Sie ersehen werden, daß man in Deutschland Ihren Toldi wohl zu würdigen verstehen wird. Es wäre ganz trefflich, wenn Sie den Aufsatz Taillandiers, z.b. im Magyar Hirlap übersetzt abdrucken
n
Jegyzet
im Magyar Hirlap übersetzt abdrucken
a
Szilágyi Ferencz
Szilágyi Ferenc
szerkesztette Magyar Hirlap
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
munkásságáról már korábban hírt adott ( Kertbeny Károly fordításai és működése külföldön. Magyar Hírlap 1850. 309. sz.).
ließen; ein solches Urtheil muß doch für uns sehr wichtig und interessant sein.  
  Morgen geht zu Buchhändler Gelegenheit an Sie und an
Szilágyi
Szilágyi Sándor
ein vollständiges Exemplar meiner Uebersetzung ab.  
 
[szerkesztői feloldás]
Aláírás nélkül
 
  Recapitulation
n
Jegyzet
Recapitulation
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
e jegyzékben egyrészt ismét áttekinti
Arany János
Arany János
nak a Toldi-fordítás első két ívére tett kifogásait (1–290. sor), amelyekre egyébként már 1851. febr. 4–5-i levelében is válaszolt; másrészt folytatólag
Arany János
Arany János
nak a fordítás harmadik ívéhez (291 s köv. sorok) fűzött megjegyzéseit kommentálja.
 
  Zeile:  
  15,
n
Jegyzet
15. sor
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Erst sein Bart würd’ Euch verblüffen; azaz: „még csak a szakállán ámulnátok el igazán.” A fordító ugyanis a pajzs szót pajesznek olvasta.
ein wirklich lächerliches Mißverständniß, aber ohne der Sache zu schaden, den jezt ist ein Witz daraus geworden, mit dem Sie vielleicht auch einverstanden sind? Freilich heißt es im Gedicht, daß Toldi bartlos war, aber das ist ja erst der erste Theil der Triologie, underdessen kann ihm schon der Bart noch wachsen. –  
  Zeile 84,
n
Jegyzet
84. sor
Arany János
Arany János
nyelvérzékét sértette, hogy a Toldi „hetyke” szavát
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
a „fennhéjázó” jelentésű hochfahrend kifejezéssel adja vissza.
wird ausgebessert.  
  „ 86,
n
Jegyzet
86. sor
Hát ki volna úr más széles e határban? –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Und wer stellt in breiter Gegend meinen Herm dahier denn vor? Azaz: „s ki mutatná meg hát e széles határban az én uramat?”
wird ausgebessert.  
  „ 94,
n
Jegyzet
94. sor
Mutatván az utat, hol Budára tér el, –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: wo Buda ferne liegt am Pußtenrand; azaz „ahol Buda fekszik a puszta szélén”.
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
ezt a tervezett második kiadásban a „még a puszta szélén is túl” szavakkal óhajtja visszaadni.
soll heißen „liegt noch über’n Pußtenrand.
[szerkesztői feloldás]
 
  „ 105–108, war leider nicht kräftiger vorerst zu geben.  
  „ 113,
n
Jegyzet
113. sor
Elvonul a hadnép –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Drauf ablagern sich die Schaaren; azaz: „ezután a csapatok tábort vernek.”
wird ausgebessert.  
  „ 132,
n
Jegyzet
132. sor
Nagy koloncz köszönget a kút méla gémén. –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Aber es wird jener Ziehbrunn ja nicht viel dabei gebraucht; azaz: „de azért azt a gémeskutat mégsem igen használják.” Ezt a sort ugyanis a fordítás kapcsolatba hozta az előző mondat „tán kigyúlt a ház is” szavaival.
wird ausgebessert.  
  „ 142,
n
Jegyzet
142. sor
S bundáját lerántja, –
Arany
Arany János
szerette volna e helyen a bunda szó megfelelőjét megtartani, ez azonban a németben valóban lehetetlen.
Pelz, statt Fell kann nicht genommen werden, weil der Pelz nicht in das Versmaaß paßt, wohl aber das Fell, nehmlich abgekühnt: ihm’s Fell herunter. Sie sehen aus diesen Beispiel, wie sehr ein Uebersetzer Sklave des Versmaaßes u.s.w. ist.  
  „ 154,
n
Jegyzet
154. sor
élte fonnyadó virágát? –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: die letzten Lebensblüthen; azaz: „élete utolsó virágait”.
welken, statt lezten, wird ausgebessert.  
  „ 159, marha, im Deutschen versteht man auch unter „Rind” nicht blos Ochsen, sondern, hauptsächlich bei den Bauern, alles landwirtschaftliche (Oeconomie) Eigenthum, Haus, Hof, Felder, Weinberg, Ochsen, Pferde u.s.w.  
  „ 194,
n
Jegyzet
194. sor
Majd derék fajankó válik úgy belőle. –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: daß er zu einem guten, fetten Kuchen baldigst taugt; azaz: „hogy mielőbb jó, zsíros kalácsnakvaló legyen.” A félreértés forrása, hogy
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
a fajankó szót „fánk”-nak olvasta.
ich las für fajankó = Tölpel: Fánkó = Krapfen! wird ausgebessert.  
  „ 198,
n
Jegyzet
198. sor
S tővel-hegygyel össze hagyja a cselédet. –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: läßt alleinig in dem Thale das Gesind; azaz: „magára hagyja a völgyben a cselédséget.” A „völgy” szó itt a magyar szöveg hegy szavával való társítás következménye.
wird ausgebessert.  
  „ 210,
n
Jegyzet
210. sor
Úgy szeressen Isten, a hogy engemet te! –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Gott mög’nimmer mehr mich lieben, Hebt’ er mich nach Deinem Brauch; azaz: „Sohasem szeretne engem az Isten, ha a te módodon szeretne.”
verstand ich ganz wohl, kehrte es aber des Reimes wegen um; wird ausgebessert.  
  Zeile 233 & 34,
n
Jegyzet
233–234. sor
Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve, | Itéletnapig sem forradozna össze: –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Und das zwischen ein paar Latten stüle läg’ sein dürr Gebein, Wo kein Streit mit seinem Bruder ihm mehr einfiel in dem Schrein; azaz: „És hogy egy pár léc közt feküdne csöndben száraz csontja, ahol a koporsóban többé nem jutna eszébe civódni testvérével.”
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél tehát a „repedt” szóból kibontakozó hasonlat is elsikkad.
wird ausgebessert.  
  „ 321,
n
Jegyzet
321. sor
Minden ág megtépte, tüske megszaggatta, –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Jeden Ast mit Gier benaget, sich an Dornen blutig reißt; azaz: „mohón rág meg minden ágat” stb.
wird ausgebessert  
  „ 325 & 26,
n
Jegyzet
325–326. sor
Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája, Isten kék egével födve a tanyája, –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Bettung fand er auf den Stoppeln und für’s Haupt in Moorgras Ruh’; Gottes blauer Himmel deckte ihm als Dach die Hütte zu; azaz: „Fekvőhelyet a tarlón talált s fejének a zsombékfüvön nyugalmat, tetőként Isten kék ege fedte be kunyhóját.”
ebenso.  
  „ 327,
n
Jegyzet
327. sor
Helyes sorszámozással: 334. sor. Bujdosik az éren, bujdosik a nádon, –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Er verkriecht sich im Gebüsche und im Rohr; azaz: „megbuvik a bozótban és a nádban.”
ich fand damals nicht gleich das rechte Wort: rét és nád, heißt: Schilf & Rohr; wird ausgebessert.  
  „ 352, mák, Mohnblume, geht nicht im Trochaeus! –  
  „ 382,
n
Jegyzet
382. sor
A
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
fordításából kifelejtett 383–386. sorok:
 
  Hogy vagy édes szolgám? nem haltál meg éhen?
  Nem evett meg a vad ezen a vad réten?
  Itt a tarsolyom, fogd, és egyél szépen; ne!
  Sült hús, fehér czipó, kulacs bor van benne.
 
mit großem Schmerz sah ich erst durch Sie aufmerksam gemacht, daß ich 4 ganze Zeilen ausgelassen habe, und zwar von den schönsten; soll ausgebessert werden.  
  „ 442,
n
Jegyzet
442. sor
Helyesen: 446. sor. Bocskorán körmével kereszteket írva. –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nél: Mit den Nägeln seiner Sohle Kreuze er im Lehme schrieb; azaz: „sarka szegeivel kereszteket írt az agyagban”.
wird ausgebessert. Uebrigens glaube ich, ist die Art, wie ich diesen Satz gegeben, für den Deutschen mehr verständlich; auf andere Art, hätte ich eine große Erklärung dazu fügen müssen, die ich immer gerne vermeide. Bocskor ist unübersetzbar, denn Sandale oder Riemenschuh, besser Bundschuh, versteht der Deutsche nicht recht, da er keinen solch noch gesehen, als höchstens bei den Kapuzinern.  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 599. l. 280. sz. a.).
[szerkesztői feloldás]
A levél magyar fordítása:
Lipcse, 1851. márc. 11. kedd Tisztelt honfitárs! Rendkívül hálás vagyok február 25-én kelt leveléért, s a magam leveleihez kommentárként csak azt a kérést kell hozzáfűznöm, hogy Ön se értsen félre engem, hiszen nemcsak hogy nem akarom rossz néven venni sorról sorra tett megjegyzéseit, hanem inkább nyomatékosan kérem azok pontos folytatását, még ha semmiképp sem használhatom is őket ebben a kiadásban, amely mint Ön a mellékeltből láthatja, már teljesen kész. Kiadóm azonban őszre mindenképp egy második kiadást szeretne kibocsátani, és pedig miniatűrt aranymetszéssel, s ezt az Ön adatainak megfelelően úgy megtisztogatnánk, hogy Önnek ezután már bizonyára semmi kifogása sem lesz. Mint fordító egyáltalán nem vagyok sértődékeny vagy hiú, hiszen mint említettem, csak hazafiságból fordítok, s azért kevésbé, mivel magam is költőnek tartom magam. Így csak eleinte opponáltam Önnel szemben, mert úgy véltem, egész különleges mértéktelen nézetei vannak a fordító kötelességéről, és emberfelettit kíván tőle. Mióta azonban kezemben vannak az Ön megjegyzései, készséggel elismerem, hogy Önnek sorról sorra igaza van, s csak azt sajnálom, hogy a hibákat benne kell hagynom az első kiadásban; de azt hiszem, bármilyen sérelmesek is az eredetire nézve, a német közönség tetszését vagy nem-tetszését aligha befolyásolják majd, minthogy az a fordítást természetszerűen csak az alapgondolat és koncepció teljes öntvénye alapján ítélheti meg, s egy-egy részletét nem mérlegeli majd annyira, annál kevésbé, mivel a részletek 90/100-ad része, remélhetőleg, mégiscsak hű az eredetihez. A három énekben, amelyet Ön javított, legföljebb 12 közvetlen félreértés van, a többi nem volt másképp nyújtható vagy jelentéktelen. Amit pedig Ön a közmondások (példabeszédek) tekintetében szememre vet, annak éppen a fordítottja áll. Hasonló kifejezéseket nemcsak Önnél, de
Petőfi
Petőfi István
nél,
Tompá
Tompa Mihály
nál, a népdalokban stb. szóról szóra fordítottam, mert csak az ilyen egészen új képek és szemléletek által nyerhet igazán a német irodalom, mert miféle nyeresége volna abból, ha az idegen ajkán is a maga sajátosságait találja meg – a helyett, ami amazéra jellemző s ami egyedül érdekelheti. S minden részlet közül éppen ez a legfontosabb. Szinte az egész Európa költői irodalmában rendkívü olvasott vagyok, s éveken át fáradoztam annak eldöntésén, mik voltak az okai egyik vagy másik költemény sikerének vagy balsikerének, s csak miután úgy véltem, hogy ezeket az okokat megismertem, fogtam hozzá tulajdonképpeni tervem megvalósitásához. És sikerem bizonyítja, hogy igazam van. Mint fordítóval szemben honfitársaimnak persze még sok kívánnivalója maradt, de arról kezeskedem, hogy könyveim közül egy sem vész majd el a német közönségnél oly nyomtalanul, mint egy
Steinacker
Steinacker Gusztáv
,
Mailath
Mailáth János
,
Greguss
Greguss Ágost
, Vilney stb. fáradozásai, akik sokkal hívebbek mint én, de a német közönségről, s annak igényeiről és ízléséről fogalmuk sincs, ezért műveik is teljesen ismeretlenek maradtak. Mindnyájan elkövetik pl. az oktalanságot, és a magyar kereszt- és tulajdonneveket a homogén német szóval fordítják pl. Jancsit Hansra, Karit Karlchenra stb. A magyar irodalom éppúgy, mint pl. a francia, teljességgel nemzeti, nem ad helyet semmiféle idegen behatásnak, s ez épp annyi jónak, mint nemesnek forrása; a német irodalom viszont kozmopolita, nemcsak saját gazdagsága az övé, hanem idegen nemzetek kincseivel is gazdagszik, s ezért a német szavak nagy bősége mellett, amellyel legföljebb még csak a szanszkrit mérkőzhetik, még idegen szavakat is hasonló mennyiségben használ. A magyarban
Shakespeare Vilmos
Shakespeare, William
t kell mondani, a németben nevetségessé tenné magát az, aki
Shakespeare
Shakespeare, William
mellé William helyett Wilhelmet írna. Ugyanez áll a közmondásokra, és szép kis fordító volna, aki a portugál közmondást, „az út a pokolba jó szándékokkal van kikövezve” a homogén német megfelelővel – „ auf die lange Bank schieben” akarná visszaadni. Minthogy tehát a német – persze saját politikai szabadsága rovására – kozmopolita, így megért minden, mégannyira idegennek tetsző fordulatot vagy új képzett szót, hiszen az istentelenkedni szót én gottlosennek mertem fordítani, s ezt a kritika általában nagyon ötletesnek találta. Apropos – ami a kritikát illeti: René Taillandier, Franciaország legnagyobb kritikusa, mint hallom, a Revue des deux Mondes-ban a hetedik mennyországig emelte
Petőfi
Petőfi Sándor
János vitézét; ugyanígy csaknem valamennyi német lap is. Ezzel szemben Londonban az Athenaeum a János vitézt túlságosan ostobának és gyerekesnek találja, semhogy felnőtt embereknek ajánlhatná, minthogy az merőben gyermekkönyv. Mit szól az efféle kritikához? Vagy az egész magyar nép és valamennyi német kritikus szamár, vagy csak az angol kritikus az? Én inkább az utóbbira gondolok, minthogy az angol nemzeti karakter immár annyira maga a megtestesült egoizmus, hogy nincs rá képessége, hogy valamely idegen nép sajátosságát megközelítse és átérezze. Úgy látszik azonban, hogy így csak az Athenaeum kritikusa vélekedik, mert a híres
Bulwer
Lytton, Edward Bulwer Lytton
a Quarterly Review-ben hasonlóképpen, azaz nagyon kedvezően ítélt
Petőfi
Petőfi Sándor
ről. Mindenesetre számítania kell hasonló teljes félreértésre is, a többség dicséretében azonban remélhetőleg kárpótlást talál majd ezért, különben ugyancsak csalódnom kellene. És ismétlem, legtöbb szerencséje a Toldinak lesz, már tudniillik abból a szempontból, amelyet az előszóban jelöltem meg. Legalábbis Meißner és Hemsen, akiknek az Ön költeményét korrektúrában megküldöttem, valóságos enthuziazmusban vannak, már pedig mindketten igazán szigorú kritikusok, akik korábbi Petőfi-bírálgatásukkal elég bosszúságot szereztek nekem, annál is inkább, mivel csaknem mindig igazuk volt. Csak azért reszketek, hogy Ön a Toldi következő íveiben és talán a Murányban is még több és bosszantóbb hibát találhat, mint az első három ívben. Sokat adtam volna érte, ha egy hétig személyesen együtt lehettem volna Önnel, de mindezek persze pia desideria
[szerkesztői feloldás]
jámbor kívánságok
. Forradalmi dalokra most nincs oly sürgős szükségem, minthogy itt éppen most jelent meg egy könyv: Hangok a múltból. A magyar nemzet nagy napjainak emlékéül. Összeszedte és kiadta két honfi Lipcsén, Keil Ernő és Társa 1851. Ez 126 dalt tartalmaz, amelyeket én már mind lefordítottam és még ezen a héten nyomdába fogok adni, természetesen név nélkül. Az eredetinek gyűjtője, mint Ön bizonyára tudja, barátunk
Sz. S.
Szilágyi Sándor
Szerkesztői feloldás:
Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
, akinek meghatalmazásából én a fordításhoz a korrektúra-íveket használhattam, a kiadó pedig egy itt tartózkodó zsidó diák. Hozzátettem ehhez: Tánczoljatok lányok, tánczoljatok, és: Pusztán 1–4. – Felvettem a „Süvegemen nemzetiszín rózsá”-t is, viszont
Batthyany
Batthyány Lajos
ról csak egy jelentéktelen dal van a gyűjteményben, s egy sincs
Görgey
Görgei Arthur
árulásáról. Ha a két utóbbiról egy pár nagyon szép elégiát tudna nekem küldeni, de egyben nagyon gyorsan is, rendkívül le volnék Önnek kötelezve. Az említett könyvet talán csatolom majd ezekhez az ívekhez, csak nem igen merem, és ezért inkább megvárom, amíg Ön maga ad meg nekem valamely utat, amely által az Ön kezéhez juthat anélkül, hogy esetleg kellemetlenséget szerezne Önnek
[szerkesztői feloldás]
a következő szó magyarul:
a rendőrséggel. A Murányra vonatkozó biográfiai-történeti jegyzetek, sajnos, nagyon vékonyra sikerültek, de itt Lipcsében minden forrás hiányzott, és az Ismeretek Tára, amely rendelkezésemre áll, azt is alig éri meg, hogy tűzbe vessék. Még Illyésházi és Szécsi sincsenek meg benne, és Szécsi Mária miatt nem kevésbé voltam zavarban: az Ön költeményében ugyanis a 39. lap 3. sorában ez áll
[szerkesztői feloldás]
az idézet magyar nyelven:
nagyságos asszonyom, nem haladsz mindenben az apai nyomon stb. A 38, 39, 40. lapból kitűnik, hogy Mária Szécsi Györgynek volt a leánya, akinek férfiúi törzsét dühében vágta el a sors, mivel őt, Györgyöt, orvul lelőtték.
Fényes
Fényes Elek
nél ellenben a III. kötet 150. pagináján ezt találom: György özvegyétől, Homonnai Drugeth Máriától stb. Györgynek tehát leánya vagy felesége volt-e Mária? Anyját vagy apját hívták-e Homonnai Drugethnek?
Korabinsky
Korabinszky János Mátyás
nál a 433. l. ez áll: Mária Sétschy, geborene Drugeth von Homenau. Illyésházi életrajzát a maga egészében emlékezetből komponáltam meg, mivel róla semmit sem találtam. Ön egyébként a korrektúraíveken kívül természetesen megkapja fordításonmak egy komplett tiszteletpéldányát is és ha még többre volna szüksége, úgy azok rendelkezésére állnak, csak írjon, kiadóm
[szerkesztői feloldás]
a következő két szó magyarul
: „jószűrű
 [!]
[sic!]
ember”. Arra, hogy meggyőzzön, hogy Toldijának nem lehet sikere, Ön Sir
Robert Burns
Burns, Robert
példáját hozza fel? Ám ez a példa éppen hogy mellettem szól;
Burns
Burns, Robert
Németországban 9 fordításban népszerűbbé vált, mint magában Angliában, sőt egyes dalai közvetlen a német nép ajkára kerültek, így pl. a szép „Mindennek ellenére!” és a „John Findlay”. Természetesen egy Freiligrath fordításában, akinek tehetségénél különbet kívánni sem lehet. Brockhausnak, az itteni könyvkereskedőnek híres Conversations-Lexikonából most jelenik meg a 10. kiadás, s engem szerződtettek, hogy írjam meg a mű számára az összes Magyarországról szóló cikket. Eddig már a következőket nyújtottam be: Agram, Almássy (család), Alvinczy, Amade, Apponyi, Andrásy, Andrássy, Ányos, Aranyas,
Arany János
Arany János
stb. Mihelyt megjelenik az Ön életrajzát tartalmazó füzet, azonnal megküldöm, úgyszintén az összes recenziót is, amely Toldiról és Muránytól szemem elé kerül. Most éppen az Aradra vonatkozó cikken dolgozom. Amilyen életrajzot csak fel tud hajtani, különösen a legújabb kor költőiről és hírességeiről, kérem, küldje meg nekem. Mellékelve találja kinyomtatva
Tompa Mihály
Tompa Mihály
Szuhay Mátyásának fordítását is, szívesen venném, ha írna neki, és felszólítaná, küldje meg nekem valamennyi művét, hogy válogatni tudjak közülük. Nekem csak a Népmondái vannak meg s közülük a legtöbb igen szép, de egyesek, pl. a Sülyedés – legalábbis a németek számára – túlságosan jelentéktelenek, vagy mint a Sirató – érthetetlenek. Csörsz árka is sorra következik, de a sajtóhibák sajnos egészen eltorzították.
Lisznyai Kálmán
Lisznyai Kálmán
két dalát próbaképpen kinyomtattam a „Frankfurter Konversationsblatt” 47., 1851. febr. 24-i számában, amelyeknek fordítását nagyon sikerültnek találom. Az a szándékom, hogy még
Garay
Garay János
balladáit,
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Cserhalm át vagy a Zalán futását,
Katona
Katona József
Bánk bánját,
Teleki
Teleki László
Kegyenczét,
Zrínyi
Zrínyi Miklós
Zrínyiászát, továbbá egy gyűjteményt mintegy 50 lírai költőtől, 20 válogatott színdarabot és mintegy 50 novellát lefordítok majd évek folyamán, ha Isten is úgy akarja. Most
Toldy
Toldy Ferenc
magyar irodalom történeteit fordítom. Jó honoráriumot ajánlottak nekem
Petőfi
Petőfi Sándor
Hóhér kötelének fordításáért, de nem akarom a jó benyomást, amelyet
Petőfi
Petőfi Sándor
eddig tett, egy ilyen félérett, fél-rutinnal írt ifjúkori művel elrontani; Önnek is ez a véleménye? Azt is megkérdem ismét, nem ismeri-e Aranyas nevű költőt? Ugyanúgy bizonyos
Arányi
Arányi Lajos
, korábban
Lostainer Lajos
Arányi Lajos
t, a „Rudnói lelkész” és más szatirikus költemények nagyszebeni születésű szerzőjét? Még volt annyi szerencsém, hogy leírhattam önnek a Revue des deux Mondes tanulmányát, hasonlóképpen mellékelem önnek Wilhelm Hemsen, az elég jelentékeny göttingeni kritikus levelének elejét, akinek fordításomat korrektúraívekben küldöttem meg, és aki a legolvasottabb német irodalmi folyóiratokban fog írni róla, – és ebből Ön is láthatja, hogy Németországban valóban tudják majd méltatni az Ön Toldiját. Nagyon helyes volna, ha Ön Taillandier tanulmányát pl. a Magyar Hírlapban fordításban közöltetné; az ilyen ítélet mégiscsak kell, hogy igazán fontos és érdekes legyen számunkra. Holnap könyvkereskedői alkalom útján fordításom teljes példánya elindul az Ön és
Szilágyi
Szilágyi Sándor
címére.
[szerkesztői feloldás]
Aláírás nélkül
Rekapituláció 15. sor, valóban nevetséges félreértés, ám anélkül, hogy a dolognak ártana, minthogy most tréfa lett belőle, amellyel talán Ön is egyetért? A versben természetesen az áll, hogy Toldinak nem volt szakálla, de ez még csak a triológia első része, közben még nőhet szakálla. 84. sor, kijavítom. 86. sor, kijavítom. 94. sor, értelme: „liegt noch über’n Pußtenrand”. 105–108. sor, előszörre, sajnos, nem volt erőteljesebben adható 113. sor, kijavítom. 132. sor, kijavítom. 142. sor, Pelz szót nem vehettem Fell helyett, mert der Pelz nem illik a versmértékbe, das Fell viszont igen, már ti. meggyöngítve: ihm’s Fell herunter. Láthatja ebből a példából, mennyire rabja a fordító a versmértéknek stb. 154. sor, welken, a helyett, hogy lezten – kijavítom. 159. sor, marha, a „Rind” szón a németben sem pusztán ökröt értenek, hanem – főként parasztoknál – mindennemű mezőgazdasági (ökonómiai) tulajdont, mint ház, udvar, földek, szőlő, ökrök, lovak stb. 194. sor, fajankó = Tölpel helyett ezt olvastam: fánkó = Krapfen! kijavítom. 198. sor, kijavítom. 210. sor, teljesen jól értettem, de a rím kedvéért megfordítottam, kijavítom. 233 és 34. sor, kijavítom. 321. sor, kijavítom. 325 és 26. sor, hasonlóképpen. 327. sor, akkor nem mindjárt találtam meg a helyes szót: rét és nád, azaz Schilf & Rohr; kijavítom. 352. sor, mák, Mohnblume, trochaeusban nem megy. 382. sor, csak az Ön figyelmeztetésére vettem észre, nagy fájdalmamra, hogy kihagytam négy teljes sort s éppen a legszebbek közül; ki kell javítanom. 442. sor, kijavítom. Egyébként azt hiszem, a mód, ahogyan ezt a mondatot adtam, németnek jobban érthető; másként hoszszú magyarázatot kellene hozzáfűznöm, amit mindig szívesen elkerülök. Bocskor – lefordíthatatlan, a szandált vagy Riemenschuh-t
[szerkesztői feloldás]
szíjcipő
, helyesebben Bundschuh-t
[szerkesztői feloldás]
felkötő-cipő
a német nem egészen érti, mert ilyesmit még nem látott, legföljebb csak a kapucinusoknál. Válasz
Arany
Arany János
febr. 25-i levelére.