[szerkesztői feloldás]
GYULAI PÁLHOZ
Gyergyai Ferenc „Magyarosan" című dolgozata nem értekezés, nem is rendszeres munka,
inkább „A magyar nyelv sajátságairól" régebben kiadott
Jegyzeteinek folytatása és bővítése. Alapelvét maga így fejezi ki: „a nyelv
egyedüli tekintélye az élőbeszéd." E szerint elveti a nyelv
egész történetét, az etymologia, az analogia stb. minden eredményeit. Ez elvből
kiindulva, kárhoztatja a tat-tet képzésű szenvedőt, s az
-ód -őd képzésüt fogadja el, a benmaradó
ban-ben lételét tagadja, a sem-et csak
se alakban ismeri el stb. De mennyire nem elégséges tekintély
az élőbeszéd, egyedül, maga szolgáltat rá példákat, azt mondván, hogy a nép nem ismeri a
bennünket, az eliben, az
idáig, a viseltetik, a belát (valamit), a
feldicsér, az ellát (valamivel), a
felszáll (fölrepül), féli (az istent),
körülnézi (magát), előadja (magát), az
ótátul
óta (haótátul óta) kifejezéseket, holott ezek széltire
használtatnak a nép nyelvén. Azt állítja, nem igaz, hogy a név-elő
a így hangzanék a nép ajkán: akki, mert az
egyszerűen rövid a-nak ejtetik. A közép vagy zárt e jogosultságát
is tagadja, mint tájejtést. Ime, hová jutnánk, ha minden író a maga
vidike népi nyelvét ismerné csupán helyesnek a többit eldobná!
Ez annyi volna, mint a nyelv fejlődését megakasztani.
A föntebbiekből is kitünik, hogy Gyergyai munkáját
az Akadémia aegise alatt kiadhatónak nem tarthatom, sőt felolvashatónak sem
egészen, egyes cikkeket azonban, hol a nagyon lábrakapott
germanismusok ellen harcol, lehetne belőle felolvasni.
Arany János
Arany János