[szerkesztői feloldás]
NEKROLÓG A MÁRCIUSI ÖSSZES ÜLÉSBEN:
„Tekintetes Akadémia! — Íme a gyász-jelentések szinte állandó tárgyak lettek üléseinken.
Új év óta negyedszer teljesítem e szomorú kötelességet; mi az esztendő folyamára
arányítva, ismét tetemes veszteségek baljóslatát gerjesztheti. Nem szükség mondanom hogy
ez alkalommal az igazgató tanács, egyszersmind tudományos Akadémiánk tiszteleti tagja:
Lonovics József
kalocsai érsek halála képezi szomorú jelentésem tárgyát. Mindnyájan tudjuk, hogy a derék
főpap e hó 13-án itt
Pest
en elhunyt, s pár nappal később a kalocsai érseki
sirboltba örök nyugalomra bocsáttatott. Nem is feladatom e helyt vázolni egy hosszú
életet, mely gazdag volt mind érdemek- s jutalmakban, mind szenvedésekben; nem
kisérthetem meg szónoklatai és az irodalmi jelességeinek méltatását se, — mely utóbbiak
még 1843-ban az Akadémiát arra bírták, hogy
őt tiszteleti tagjai közé válassza. Az A.k. elhunyt jelesbjei során intézkedni fog, hogy
Budapest
Lonovics
emlékezete is egy
hozzá méltó, teljes emlékbeszéddel ujíttassék meg; amit e percben tehetünk: kivánjunk
csendes nyugalmat a meghidegült porokra!"
Lonovics József