Mult hó 16-án hozzám érkezett
hivatalos levélből szerencsém vala megérteni, hogy a Tekintetes Akadémia közelebbi
nagygyűlésén akad. rendes taggá választattam.
Bármily örvendetes meglepetésemre szolgált mind a választás, mind azon mód, mellyel az
végbe ment: egy percig sem ringattam magamat oly csalódásban, mintha e kitüntetés
irodalmi személyes érdemeimnek, s nem inkább azon figyelemnek volna eredménye, mellyel a
Tekintetes Akadémia az egy idő óta saját körén kívül is nyilatkozott költői törekvéseket
általában méltányolja. És így, noha gyéren sikerült kisérleteim a multban, tört
reményeim a jövőre, szerény visszalépést tennének kötelességemmé: erre magamat
feljogosítva nem érzem; annál kevésbbé, mert e visszavonulásnak éretlenség s rossz
akarat a jelen viszonyok közt oly célzatokat tulajdoníthatna, melyek a Tekintetes
Akadémia iránti legmélyebb tiszteletemmel soha össze nem férnek. Bizom istenben, hogy ad
még erőt, ha nem is ama dicső elődök helyét méltóan betöltenem, de legalább némi részben
teljesíthetnem azon kötelességet, mely a Tekintetes Akadémia által, s alapszabályai
értelmében, reám ruháztatik.
Arany János
Arany János