JELENTÉS AZ 1866. NOVEMBER 4-I ÜLÉSBEN:

Mielőtt szomorú jelentéseimet tenném, engedje meg a t. Akadémia kifejezni üdvözletemet a viszontlátáson. A három havi szünidő, mely után ismét találkozunk, sokunkra nézve nem volt egyszersmind a nyugalom, a szórakozás vagy csendes munkásság ideje. E három hó mindegyike egy-egy jelest ragadott ki soraink közül: veszteségeink nagyok; de mégis áldanunk kell a Gondviselést, hogy nem lettek nagyobbak. Augusztus 19-én

Zádor György

öt, törvénytudományi osztályunk legrégibb rendes tagját kisértük örök nyugalomra, kinek nevét még Akadémiánk előhajnalán nyelv- és széptani sikeres törekvései fonták vala az érdemesek koszorújába.

Szeptember 9.-én

Czuczor Gergely

Czuczor Gergely István

re mért halálos csapást a vész angyala, ily áldozat árán akarva megkimélni további pusztítástól Intézetünket. Kit nem döbbentett meg ez áldozat nagysága, ki nem hordá körül ázott szemeit hiú óhajtással az ürült nyomába lépendő után! Egy vigasztalást azonban hagyott számunkra az Elköltöző; alig pár nappal véletlen halála előtt kijelenté: hogy immár bízvást hajtaná fejét nyugalomra, miután a nagy munka, melynek élete utóbbi éveit szentelé vala, részéről teljesen befejezve áll.

Végre október 19.-e Magyarország prímása, Scitovszky János elhunytával terjeszté ki az országos gyászt; kiben Akadémiánk is igazgató tanácsa egyik tagjától fosztatott meg. Az élemedett főpap sok és nagyfontosságú teendői mellett is, folyvást meleg részvéttel kisérte Intézetünk ügyeit; és még közelebb is személyesen résztvett az igazgató tanács üléseiben; osztá örömünket e díszhajlék megnyiltakor s fájdalmunkat: halálán annak, ki e hajlék létrehozója volt. A tekintetes Akadémia el fogja határozni, mi módon tisztelje meg ez elhunyt jeleseink emlékezetét; most kivánjunk csendes nyugalmat hamvaikra!

n

Jegyzet Zador (Stettner) György és

Czuczor Gergely

Czuczor Gergely István

személyi adatait lásd: 38. számú jegyzetünkben. – Scitovszky János hercegprímás 1853 óta volt az Ig. Tan. tagja, s az MTA ügyei iránt gyakran érdeklődött.