Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
MAGYAR HÖLGYEK ÉLETRAJZA  
  Irta Kulini Nagy Benő és Sárváry Elek. Szerzők tulajdona. Debrecen, Csáthy és Társa bizománya. 1861.  
  Az ily munkák célja népszerűvé tenni a történetet, s a jelen könyv szerzői, dicséretes törekvéssel, oda irányzák működésöket, hogy a haza lelkes hölgyei elé utánzásra méltó erényképeket állítsanak föl, egyszersmind a hon dicső leányainak emlékezetét kiviják a feledésből. „Nem lévén még önálló könyv – írják – mely hazánk hírnevesb leányai élet- és jellemrajzát ecsetelje: honfiúi kötelességünknek tartdnk nemzeti dicső múltunk néhány, a történelem lapjaiból föleleveníthetett, derék hölgyének pantheonának – habár annak teljes fölemelése tehetségünk körén kívül esik (–), legalább első alapkövét tenni le." A közlött életrajzok következők: Horogszegi Szilágyi Erzsébet, Hedvig, Székely Klára, Patócsi Zsófia és négy leánya, Uroza Ilona, Egervár hősnői, Bocskai Klára, Szentgyörgyi Cecilia, Szentgyörgyi Borbála, Zrínyi Ilona, Bethlen Katalin, Lónyai Anna, Kanizsai Dorottya, Erzsébet és Mária királynők, Béldi Zsuzsánna, Komjáthi Anna, Tarczay Anna, Zudár Katalin, Szécsi Mária,
Petróczi Katalin
Petrőczi Kata Szidónia
, Bornemisza Anna, Sarolta,
Szögyéni Lancha
Szőgyényi Laucha
, Pemflinger Katalin, Margit, Molnár Borbála, Báthory Anna,
Dukai Takács Judith
Dukai Takács Judit
,
Nagymihályi Vinnai Potentiána
Vinnai Potentiana
, Dániel Polixena, Szondi Zsuzsánna. Szép koszorú. Nekünk, szépirodalmi lapul, nem feladatunk ez életrajzokat történeti szempontból vizsgálni: annyit mindazáltal megjegyezhetünk, hogy könnyed átlapozás után is találtunk helyeket, hol nagyon hozzáférhető adatok mellőzve S így életrajz, jellemzés hiányosan vannak összeállítva. Semmi szó, például, Szécsi Mária második házasságáról Rozsályi Kun Istvánnal, S annak kalandos végéről, noha ez igen jellemző adat, és
Szalárdi
Szalárdi János
krónikája, hol feltalálható, minden kézen forog. Vagy talán mellőzni akartak szerzők mindent, a mi hölgyeik jellemére homályt vetne? De akkor, ugyancsak
Szécsi Máriá
Szécsi Mária
nál miért hagyják említetlen, hogy Murány feladása alkalmával Spork tábornagy által börtönbe vettetett s Bécsbe hurcoltatott, hol, valószínüleg, zárdába végezte életét? E vonás, mely őt, mint a hazai ügy martyrját kedvező színben tűnteti föl, csak használt volna az életrajznak. A nyelv kezelése sem mindenhol szabályos. Micsoda szókötés ez (20. 1.): „a rendek, Szandigov krakói főkapitányt 1384-ben Erzsébethez küldték, a királyi hölgy megérkezését sürgetendő? – Dacára ily fogyatkozásoknak, a díszesen, mondhatni, fényesen kiállított könyvet, lelkesítő tartalmáért, minden magyar hölgy asztalára óhajtjuk.  
 

Megjegyzések:

A vidéki könyvkiadás termékei közül
A.
Arany János
, láthatólag, a debrecenire volt figyelemmel leginkább. Nemcsak ifjúkori emlékei kapcsolták jobban Debrecenhez, mint a többi nagy vidéki városhoz, hanem később személyes kapcsolatai is. De, mint glosszáiból kitűnik, aggódó várakozással tekintett nagy városaink e legmagyarabbja felé: esz-e valahára ott művelődési, irodalmi föllendülés? Ezt a kötetet azonban nemcsak s nem elsősorban debreceni volta miatt vehette az ismertetendők közé. Mint az abszolutizmus korának egész nemzedéke, ő is rendkívül fontosnak tartotta a közolvasók történeti tudatának kiművelését. Kiváltképp a régi történeti munkák közzétételének, helyes bemutatásának ügyén fáradozott tehát. Ezek közül Szalárdi János XVII. századbeli Siralmas magyar krónikájának megismertetése, melynek az Újabb Nemzeti Könyvtárban való kiadása körül (1859)
Kemény
Kemény Zsigmond
és
Csengery
Csengery Antal
köre annyira buzgólkodott,
A.
Arany János
-nak is különösen szívén feküdt. A történeti munkákat glosszáiban
A.
Arany János
is rendszeiint nyomatékkal ajánlotta olvasói figyelmébe; ugyanakkor viszont – éppen mert közönségnevelőnek szánta őket – ritkán ment el szó nélkül nyelvi, íglésbeli, tudományos visszásságaik mellett. S ez az igen díszes kiállítású, ma már igen ritka, csupán az OSZK különgyűjteményeben fellelhető (M. assz. kt. 836) könyv mindhárom szempontból alaposan rászolgált a megrovásra. Nyelvileg, szemléletileg s történeti ténykezelés szempontjából meg inkább a 40-es évek termékének látszhatnék, midőn a haz iság minden hiányra és hibára elegendő mentség és flastrom volt. Jellemző reformkori-romantikakori finomkodó nyelvére, hogy előfizetői felsorolásában a -né képző helyett -nőt használt (Apponyi Sándornő, Tóth Lajosnő); ezt a nyelvi hibát
A.
Arany János
különösen nem szenvedhette s többször is tollára vette. (Lásd pl. Nő-e vagy né.) A cikk elején idézett mondat, melynek rosszul hangzó s rosszul használt -nak, -nek-ragjait
A.
Arany János
kurziválta, hogy a hibákra felhívja a figyelmet, a bevezető IX. lapján olvasható; a cikk végén idézett pedig a Nagy Lajos lányáról, Hedvigről szóló írásban, a 20. lapon. – A könyvben bemutatott történeti személyiségek közül az ismeretlenebbek: Székely Klára: (XVI. sz.) Perényi Péter felesege; Patócsi Zsófia: (XVI. sz.) Patócsi Ferencnek, Izabella királyné tanácsosának leánya s Bebek György felesége ; Uzora Ilona: (XII. sz.) a szerb király lánya s II. vagy vak Béla felesége ; Bocskay Klára: (XVI. sz.) Bocskay István leánytestvére; Szentgyörgyi Cecília: (XV. sz.) Rozgonyi Istvánnak felesége;
A.
Arany János
híres balladája róla szól ; Szentgyörgyi Borbála: (XVI. sz.) humanista műveltségű asszony; Béldi Zsuzsanna (XVII. sz.): Wesselényi Pál felesége, tudománypártoló; Komjáthi Anna: (XVIII. sz.) Ürményi Józsefné, filantróp s tudománypártoló; Tarczay Anna: (XVI. sz.) Homonnay Györgyné, Széchy Mária-szerű, politikában otthonos várúrnő; Zudár Katalin: (XV. sz.) Zudár Jakab horvát bán lánya, humanista műveltségű nő; Bornemissza Anna: (XVII. sz.) Apafy Mihály felesége ; Sarolta: Géza fejedelem felesége; Szőgyényi Laucha: (XII. sz.) Kálmán király egyik főemberének, Szőgyényi Péternek a felesége, az Esterházyak egyik föltételezett őse ; Pemflinger Katalin: (XVI. sz.) Török Bálint felesége ; Molnár Borbála: (XVIII-XIX. sz.) a felvilágosodás korának egyik nőírója; Báthory Anna: (XVI. sz.) Báthory István erdélyi fejedelem s lengyel király testvére; Vinnay Potentiana: (XV sz.) Mátyás egyik főemberének, Gutkeledi Rutkay Mihálynak felesége; Dániel Polixena: (XVIII. sz.) Petrőczy Kata Szidónia unokája, Wesselényi Miklós nagyanyja; Szondi Zsuzsanna: (XVIII. sz.) egy császári tábornok felesége, a kálvinista egyház jótevője. – A szerzők, ill. szerkesztők közül Kulini Nagy Benő (1830– 1891) ügyvéd volt, litterátus ember, aki másodrangú lapokban írt beszélyeket és verseket, később emlékezéseket és cikkeket. A debreceni lokálpatriotizmus, a provinciális kálvinista szellemiség jellegzetes képviselője; kötetüknek is egyik szempontja volt, hogy a történelem folyamán a protestáns egyházak körül buzgólkodó asszonyok lehetőleg belekerüljenek. – Sárváry Elek (1834–1896) Debrecenbe származott, cívis polgárrá lett nemesi család fia, újságíró; munkássága, bár műkedvelő jellegében azonos szerzőtársáéval, nem annyira lokális színezetű. Sokat fordított, főképp francia, angol lektürszerzőktől. Családja eredetileg zeinpléni lévén, oroszul is tudott, s oroszból is fordított.