Teleki József: Hunyadiak kora, VI. kötet

A közönség egy része türelmetlenül várta immár, hogy néhai gróf Teleki József ,,Hunyadiak korának" VI-dik és következő kötetei világot lássanak. Felszólalás történt innen is, onnan is a munka késedelme miatt, mert azt vélték, hogy a dicsőült szerző kész művet hagyott hátra, melynek lenyomatása csak az akadémián s megbízottján múlik. Most a VI-dik kötet első fele megjelent, és a kézirat rendezésével, sajtó alá készítésével megbízott akadémiai tag, Szabó Károly , előszavában, szerényen ugyan, de mégis oly módon, hogy képzetünk támadhat ez akadályok minőségéről, fölfejti a lassú haladás okait. ,,Eljárásom irányát, úgymond, legjobban jellemezhetem e két főszempont kijelenlésével: Kötelességemnek ismertem a még fel nem használt adatokat a munkába pótlólag beigtatni, s az ezek által netalán múlhatlanokká lett változtatásokat megtenni, mint ezt az előbbi kötetekre nézve maga a szerző teljesítette; de eközben mindig lelkiismeretesen szem előtt tartottam azt az elvet, hogy valamint semmit olyat el ne hanyagoljak, mit tudtam, hogy maga a szerző a végső átdolgozáskor meg akart és fogott volna tenni, úgy semmi oly átalakításba ne ereszkedjem, melyről nem lehettem meggyőződve, vajjon maga a szerző helyeslésével találkozhatott volna-e?" Mert tudni kell, mint az Előszó már föntebb elmondja, hogy gr. Teleki József, az éltében megjelent öt első köteten kívül, végrendeletében csupán a készen találandó kötetek iránt rendelkezett, s ilyen volt az utolsó három kötet, az Okmánytár, mely Szabó Károly úr gondjai alatt már megjelent. A hiányzó négy kötet (VI–IX.) nem volt kész mű, hanem átvizsgálandó, kiegészítendő, alakítandó kézirat, s ily munka bevégzését bízta Szabó Károlyra az akadémia. Érezte ő akkor is e feladat nehézségét, de másfelől (mondja előszavában), ,,bátorított önérzetem, hogy a szerző mellett öt éven át csaknem kirekesztőleg e munkával foglalkozva, annak tárgyával múlhatatlan volt minél alaposabban megismerkednem, s egyszersmind a folytonos szellemi érintkezés által bárki másnál mélyebben kiismernem, s eltanulnom sikerülhetett gr. Teleki József történetírói elveit, nézeteit, műve kidolgozásában követett eljárását, saját írmodorát, sőt a javítatlan s átdolgozatlan maradt részre nézve célbavett, de végre nem hajthatott terveit is.” . . . Alább: ,,a munkában idézett adatok helyességéről után-olvasás által meggyőződni a leggondosabban igyekeztem . . . ez tekintetben is a felelősséget magamra venni nyugodtan merhetem.”

Nem lemásolói, vagy nyomda-javítnoki munka tehát az, mire Szabó Károly úr vállalkozott. Nem is oly jövedelmező foglalkozás, hogy minden idejét annak szentelhesse; kénytelen amellett hivatalt viselni, mint az erdélyi múzeum könyvtárnoka, e könyvtár rendezését is vinni, mely körülmény szintén elegendő mentség a munka lassú haladtára nézve. Úgy tudjuk, hogy előfizetési kötelezettség az akadémia részéről nincs a közönség irányában, és így a felszólalók csupán amaz átalános óhajtásnak adnak kifejezést, vajha e derék művet minél előbb teljesen bírnók; de pénzbeli rövidséget senki sem szenved.

n

Jegyzet – előfizetési kötelezettség: nemcsak költők, írók, magánszemélyek, hanem kiadók, intézmények is csak előzetes előfizetőgyűjtés után vállalkoztak bevétellel nem kecsegtető művek kiadására. Az előfizetők irányába vállalt kötelezettségek teljesítését, a határidő megtartását

A.

Arany János

folyvást szorgalmazta, hogy az olvasóközönség bizalmát megszilárditsa.

De térjünk át, habár csak futó ismertetéssel, magára a műre: mi e VI-dik, mi lesz a következő kötetek tartalma. Igy kezdi maga a szöveg, a LXV. fejezettel. ,,Magyarország állapotját kívánjuk még a következő kötetekben előterjeszteni, a XV-dik században –, hogy az olvasó magát abba visszagondolva, hazájának belső történeteit, nemzetének anyagi és értelmi kifejlődését is áttekinthesse. Hazánknak ezen időbeli statisztikáját óhajtjuk az olvasó elébe adni, hogy megláthassa, az utolsó negyedfél században mennyire haladt elő belső viszonyaira nézve. Össze kívánjuk ezt hasonlítani a többi nemzetek akkori állásával, hogy az elfogulatlan honfi láthassa, mily befolyással voltak ezek hazánk belső életére, műveltségünk kifejlődésére, jólétünk előmozdítására. A tárgy valóban igen érdekes, de több mint egy tekintetben kényes, annak illő felfejtése sok nehézségekkel, nem kevés akadályokkal összekötött.” – Itt az író e nehézségek elsorolására tér át, minő az előmunkálatok hiánya, hézagos adatok stb. s azután így folytatja: „Hogy felvett tárgyunkban biztosabban mehessünk elő, szükségesképen külön kell vizsgálat alá vennünk a földet, külön annak lakosait, mégpedig ezeket különböző viszonyaikban; amaz teszi vizsgálódásaink földirati és statisztikai részét szorosabb értelemben; amarról, mint kevesebb változások alá vetettről, rövidebben értekezhetünk, ezek (t. i. a lakosok különösebben fogják figyelmünket magukra vonni."

n

Jegyzet – ezek (t.i. a lakosok) különösebben:

A.

Arany János

magyarázó közbevetése.

A jelen kötetben tehát a föld leírása kezdődik. Meghatározza szerző Magyarország kiterjedését a Hunyadiak, főleg Mátyás korában. Aztán természeti minőségének, majd politikai felosztásának előadására megy át. Sorba veszi a vármegyéket, helységeikkel, családaikkal, kiknek létét csak fel lehetett kutatni adatokból. Minden név, minden szó, minden mondat a kútfők idézése által igazoltatik. Lapunk ismertetése nem követheti a tudós szerzőt és kiadót e jegyzésekkel halmozott részletekbe. De érdekesnek tartjuk közölni azt a szakaszt, mely Magyarország akkori termékenységéről szól, s melynek minden sora szintén egykorú adatokból van összeállítva, s a forrás minden mondatnál idézve. Mi az idézeteket elhagyjuk; a szöveg így hangzik.

„A szorosabb értelemben vett Magyarországot, mint már ekkor is földje termékenységéről ismert tartományt, festik az írók egyetértőleg.

n

Jegyzet – A szorosabb értelemben vett Magyarországot: Erdélyt is beleszámitja

Teleki

Teleki József

.

A természet minden adományaival nagymértékben fel van ruházva, így szólanak ők; földjét legjobbak közé lehet száınítani, és csak azt kell sajnálni, hogy gyakran terméseit igen nagy kövérsége által rontja meg. Nincs a gabonának oly neme, melyet meg ne teremne, mégpedig, bár a trágyázás szokásban nincs, csekély mívelés, egy, legfeljebb kétszeri szántás mellett, oly mennyiségben, hogy két ország élelmére is elég volna. Szénája jó és igen bőven terem. Legelői kiterjedettek és sikeresek. Borai közönségesen jók, nagy része pedig a legjobbak közé számítható. Különösen dícsértetnek a szerémiek, váciak és a balatonmellékiek. A vetemény minden nemeiben bővölködik. A gránátalmát kivévén, melyet azonban más, éppen oly nemes, édes és ízletes fajokkal bőven pótol, a gyümölcs minden nemét bőven megtermi, és ezeknél jobbakat, szebbeket

Campániá

Olaszország

ban sem lehet találni.

n

Jegyzet – Campania:

Italia

Olaszország

Nápoly körül, Nápolytól keletre fekvő területe.

Különösen említendők az almák. Mind a görög-, mind a sárgadinnye a mezőkön termesztetik nagy mennyiségben, és ezek, akár nagyságokat, akár ízletességöket tekintve, az olasz dinnyéknél nem alábbvalók. Az erdőkben számtalan vad találtatik: szarvas, őz, vaddisznó, dámvad, nyúl különösen a Csepel-szigetében; havasaiban havasi bak, vadkecske, melyek seregenként járnak; a Kárpát hegyeiben medvék és mind itt, rnind az Erdélyt Magyarországtól elválasztó erdős hegyekben bölény is; továbbá fajdtyúk, húros madár, fogoly, sőt fácán is. Különösen gerlicék oly mennyiségben találtatnak, hogy néha

Budá

Budapest

n

Cuspinianus

Cuspinian, Johann

egy hetivásáron nyolcvanezeret is látott eladás végett behozva.

n

Jegyzet – Cuspinianus heti vására: Cuspinianus, Johannes (1473–1529) osztrák humanista; igazi neve

Spierhammer

Cuspinianus, Johannes

. Bécsben volt egyetemi tanár, a híres

Celtes Konrád

Celtis, Conrad

utódja a katedrán. Mint a humanista írók közül oly sokan, ő is nagy ambícióval vett részt kora politikai életében s szivesen vállalt diplomáciai megbízásokat. Ily minőségben, állítólag, huszennégyszer járt hazánkban 1514–26 között. Ulászló udvarában szívesen látott vendég volt s jelentős befolyással rendelkezett. Művei, naplói fontos forrásművek

Mátyás

Hunyadi Mátyás

és a Jagellók korára nézve.

Szalonkák is találtatnak nagy mennyiségben, de ezeknek itt nincs annyi becsök, mint Franciaországban és Belgiumban. A barmoknak, marháknak minden nemei nemcsak nagy mennyiségben, hanem igen jó minőségben, különösen dícséretreméltók a szarvasmarhák és a lovak. Folyóvizei és tavai a legízletesebb s válogatottabb nemű halakkal nagymértékben bővölkednek. Sok hal van különösen a Balatonban és a Tiszában, mely ha kiönt, a künn maradt hallal a sertések hízlaltatnak, saját medrében pedig a kocsisok, midőn itatni akamak, gyakran vedreikben halat mernek ki. Különösen sok a harcsa, tok, csuka, mely itt néha embernyi hosszúságra is nő, és amelynek különösen mája a legizletesb falatoknak egyike, és potyka találtatik; említést érdemel még a kecsege, mely nagyra ugyan nem nő, de igen jó, kellemes ízű, s más országokban nem találtatik. A Dunában vizát is fognak, mely

Mela

Mela, Pomponius

szerint a tengerből jön ide.

n

Jegyzet –

Mela

Mela, Pomponius

szerint: Valószínűleg

Pomponius Mela

Mela, Pomponius

(i. sz. I. sz. első fele) hispániai származású római földrajzi iró.

A budai meleg vizekben egy különös neme is terem a halaknak, mely hideg vízbe tétetvén át, mindjárt megdöglik. – Emellett aranyban és ezüstben igen gazdag. Vannak aranyfövényt magukkal vivő folyóvizei, réz, ón, vas stb. bányái, vasat rézzé változtató patakai, Szepesben, Szomolnok mellett, igen termékeny sóaknái, sós vizei különösen Sóvárnál, mely sófőzésre is használtatik, és az így nyert só nagy becsben áll különösen a halak főzésére, több nemes kövei és festékei.

Ranzán

Ranzano, Pietro

különösen kiemeli azon szép topázokat, helyesebben opálokat, melyek Kassa környékén találtatnak és emellett megemlíti, hogy hazánk vitriolt is bőségben terem és a föld sok helyen hány ki terméskénkövet.

n

Jegyzet –

Ranzan

Ranzano, Pietro

: Pietro Ranzano (?– ?) a nápolyi király követe Mátyás udvarában, történetíró; Epitome rerum Ungaricorum című Magyarország történetéről írt.

Emellett találtatik itt igen különböző nemű márvány és igen szép alabástrom. Némely meleg gyógyforrásai már ekkor is ismeretesek voltak. Legnevezetesebbeknek tartattak már ekkor a budaiak, melyek már a rómaiak idejében ismeretesek voltak, mint bizonyítják a régi római fürdőknek még ma is

Óbudá

Budapest

n látható romjai. Ezeknek forrásai a középkorban, úgy látszik, számosabban voltak még, mint ma; egyik ezek közül Királyfürdőnek neveztetik, a másik purgatóriumnak.

n

Jegyzet – a másik purgatóriumnak: forrásművekből nem sikerült tisztáznunk, hol, melyik mai fürdő helyén lehetett ez.

Ezek közül némelyek igen gyenge melegek és mindjárt használhatók úgy, ahogy kifolynak; mások oly melegek, hogy a szabad kéz nem állja ki, de a tojás is megfő, sőt a majorságot és disznót is meg lehet koppasztani bennök. Voltak a pesti oldalon is némely fürdők, de csak lágymelegek. Meleg gyógyvizek fordulnak még elő: Esztergomban, mégpedig a vár Duna felőli oldalán egy, a városban pedig több, de ezek igen langyosak, és annak, hogy orvosilag használtattak volna, nincs nyoma; Pöstyénben, mely igen meleg, úgyhogy hideg vízvegyíték vagy enyhítés nélkül használni nem lehet: Trencsényben, gyenge meleg és igen kellemes; Bajmócon, melyet csak később a Thurzók tettek használhatóvá, kényelmessé;

Stubná

Stubna

n, Turóc vármegyében, igen kellemes melegségű, hideg vizzel körülvéve; Selmecbánya mellett, melynek iszapját is használják; magában Selmecbányán Roseli név alatt, – s ennek csatornái, melyekben a víz foly, kővel vannak borítva; Szentivánon Liptóban, ez lágymeleg, de sikeres orvosi erővel bír; Nagyváradon, Sz. Lászlóról nevezve, – igen langy, csak mosdásra valók, gyógyerejök nem nagy, de kellemesek.

n

Jegyzet – Bajnóc: felföldi, Nyitra megyei helység.

Van nyoma egy fürdőnek Maroson, Visegráddal szemben, mely már Zsigmond idejében 16 forintért volt évenként bérbeadva. Használtattak már ekkor a bártfai és vihnyei ásványvizek. Másfelül Szepesben a Kárpátok alatt és Sárosban a vár alatt vannak több vizek, melyek megmérgezvék, úgyhogy amely állat azokból iszik, azonnal megdöglik. E tekintetből még magára vonja figyelmünket a Zólyom-megyei barlang, mely a fölötte elrepülő madarakat vagy a mellette elmenő kisebb állatokat veszélyes kigőzölgésével megfojtja. Említést érdemelnek még Szepes közelében némely barlangok, melyekben a víz nyáron megfagy. Mindezt összevéve, Magyarország akár a lakosok erejére, akár a marhák számára, s földjének termékenységére nézve egy országnak sem enged. Igy hirdetik hazánk termékenységét az elsőrendű egykorú írók, mindnyájan, –

Oláh

Olah Miklós

kivételével, – idegenek, kiknek tehát módjuk volt azt más tartományokkal is összehasonlítani. „

n

Jegyzet –

Oláh

Oláh Miklós

kivételével: Oláh Miklós (1493–1568.) esztergomi érsekről, a kiváló történetíróról van szó.

„Hogy egy ennyire magasztalt, de mindemellett igen kevéssé és csak felületesen ismert Eldorádóról a csodásban igen gyönyörködő ezen időszakban sok mesés hírek szárnyaltak, és ezeket a hazánkban megfordult, a józan kritikában nemigen jártas tudósok mohón fölszedegették, gonddal terjesztették, bizonyosan olvasóink egyike sem fogja megütközve hallani, ha meggondolja, hogy az ily előadások még az újabb időkben is fordulnak elő. Ilyenek voltak a XV-ik században, hogy Magyarországon vannak oly halak, melyek megfőzve, füstben párolognak el ; hogy néha szőllein termésarany is találkozik; hogy vannak hegyei, melyekből igen jószagú viasz ásatik; hogy Temes vidékének termékenysége oly nagy, miszerint három év alatt a köz tapasztalása szerint a rozs búzává változik; különösen Erdélyben sárkánykaponyák is találtatnak. Vannak halak a sós vizekben, sőt magokban a sóval eltelt tavakban is."

Elég lesz kóstolóul ennyi. Ime, t. olvasó ! egy kis utazás, nem a messze távolba, csak a messze múltba, nem ismeretlen, de félig ismerős vidékre, mely annyival érdekesb, mert ugyanaz, mégsem az, melynek szerelme mindnyájunk szívében él.

AJOM11

Megjegyzések: