Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
SÁROSY GYULA  
  Sárosy Gyula halála a szomorú hír, mellyel ma e rovatot megnyitjuk. Kiszenvedett tetemeit folyó hó 17-ikén kísértük az örök nyugalomra. A Kisfaludy-társaság, mely benne az idén már harmadik tagját veszti (
Vachott S.
Vachott Sándor
, Szemere Pál), testületileg kívánt résztvenni a gyásztisztesség megadásában.
n
Jegyzet – Vachott Sándor 1861. ápr. 9-én halt meg.
n
Jegyzet – Szemere Pál pedig 1861. márc, 14-én.
A társaság részéről főtisztelendő Székács József úr mondott sírbeszédet, kifejezvén az elhúnytnak érdemeit és mindnyájuk bánatát.
n
Jegyzet – Székács József evangélikus szuperintendenst jeles egyházi szónoknak tartották (lásd bővebben JKK XII. köt. 456. l.).
Nyugodjék csendesen fáradt bajnoka irodalmunknak és – –; mi pedig sóhajtsuk el gyönyörű dalát:
n
Jegyzet – gyönyörű dala:
Sárosi
Sárosi Gyula
nak 1842-ben keletkezett Tavasz-vágy című verse; ennek két utolsó sora az idézet.
 
 
 
 
Tán a virág, sírján, ha kikél:
 
Álmairól mindent elbeszél.
 
 
 

Megjegyzések:

Ezt a néhány kegyeletes sort a SzF a „Vegyes” rovatban, a rovat élén, (le nem hasábban tördelve, hanem teljes oldalszélességű szedéssel, gyászkeretben hozta. Tulajdonképpen a glosszák közé tartoznék, de hangneme folytán mégsem egészen közéjük. Ezért, követve a régebbi kiadások példáját, éméltük a cikkek közé, rögtönzött rövid nekrológnak fogván fel. A nyomás előtti utolsó percben írhatta
A.
Arany János
, hisz ez a szám nov. 21-én reggel jelent még
Sárosi
Sárosi Gyula
t pedig, aki 16-án halt meg, 17-én késő délután temették. –
A.
Arany János
részvéttel, szeretettel figyelte a szerencsétlen költő hányatott sorsát. Amidőn ez az előző esztendőben az internálásból, ,,a belebbézésből" szabadult, kis glosszában üdvözölte és kért tőle versét (SZF I. 4. sz. JKK XII. köt. 8. l.). E nekrológ után pedig egy másik glosszában a lapokban megjelent életrajzi adataihoz fűzött kiégészítést, helyesbítést (SZF II. I. 4. sz., JKK XII. köt. 54. l.); majd a Házi kincstár című lapból szó szerint idézve átvette rövid életrajzát a következő megjégyzéssél: „A Házi Kincstárban következő, az eddigieknél teljesebb életiratát olvassuk elhunyt derék költőnknek“ (SzF II. I. 6. sz.). Költészétének másodrangúságával, művészi értékének csekély voltával azonban, bár a népies irányzathoz számította, mint egy szerkesztői megjegyzése mutatja, tisztában volt ( JKK XII. köt. 276. l.).