Váczy János: ARANY JÁNOS KIADATLAN BÍRÁLATA
Ez a bírálat Gyergyai Ferenc (1799–1874) azon könyvéről szól, a melynek címe: Magyarosan. Irta Gy. F. „A magyar nyelv sajátságairól" írt
jegyzetekhez. Kolozsvárt, 1871. (8 r. IV, 212 l.) Arany János valószínűleg a könyv megjelenése után nem sokára megírta
bírálatának e vázlatát s tán alkalomra várt, hogy közlésre alkalmas alakba öntse.
Azonban vagy megfeledkezett róla, vagy nem találta a könyvet rendszeres bírálatra
méltónak, elég az hozzá, hogy plajbászszal írt vázlatát beletette a szóban levő könyvbe,
a melyet boldogult barátom, Borovszky Samu a múlt
század nyolcvanas éveinek elején talált az Akadémia főtitkári irodája rendezésekor. A
kézírást, mikor a könyvet
Gyulai
neki
adta emlékül, nyilván észre sem vették, mert valami bofitékhak használt félív nagyságú
diósgyőri papíron van s úgy összehajtva négy rét, hogy Arany J. kézírása nem látszik, csak a címzés: „Tekintetes Arany János magy. akad. főtitkár úrnak helyben." (Alighanem
Toldy Ferenctől.)
Gyulai Pál
Hogy e bírálat érthető legyen: Arany János minden
egyes észrevételénél a lehető legrövidebben megjegyzem a vonatkozást a könyv lapszámával
kapcsolatban, hogy a ki bővebben akar tájékozódni: könnyebben boldogulhasson.
Gy.
a 7. l. ajánlja, hogy olvasója
ne higyjen vakon senkinek, a nyelv nem ismer egyéni tekintélyt, a nyelv egyedüli
tekintélye az élő beszéd. Gyergyai Ferenc
A.
e szókat
aláhúzza s a vázlatban ezeket írja: (7. l. hidjen; „a nyelv egyedüli
tekintélye az élő beszéd.)
Arany János
Gy.
a 8. l. kérdi: hihető-e, hogy
magyar ember valaha így beszélt: gyümölcstől élni? Gyergyai Ferenc
A.
(gyümölcstől élni. gyümölcsosel élni. Hát a
ben még Arany János
Cserey
nél is
v. Cserei Mihály
Szalárdy
nál ?)
Szalárdi János
Uo.
Gy.
a benn-t
elemzi. Szerinte a benn a be- és -en összetételéből
keletkezett; a benn igehatározó, de nem névrag. Gyergyai Ferenc
A.
a („benn-em" alakot meglehetősen
megfejti, ez figyelmet érdemel; a nélkül, hogy kimondott elvet helyeselni lehetne.)
Arany János
A 10. l.
Gy.
azt állítja, hogy a
magyar nem különbözteti meg a sem-et és a se-t. Erre
Gyergyai Ferenc
A.
: (sem – nem árt
neki a jégeső se. Ezt a nép is így mondja; Nem áll, hogy a nép kivétel
nélkül is-t mondaná ily esetekben.)
Arany János
12. l.
Gy.
az ért, miatt,
végett használati módjait magyarázza. Gyergyai Ferenc
A.
: (ért. Elég jó. De nem említi az ért
csereviszonyát. Nem adnám száz forintért.)
Arany János
13. l.
Gy.
szerint a ,,vá,
vé viszonyitó nem jó nak, nek tulajdonító helyett”; s ha valakit megtesznek
királynak, „csak akkor válik azzá, ha magát azzá tudja képezni.” Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (vá. Elég jó. De hogy valaki akkor
lesz királlyá, ha derék király tud lenni, katonává, ha jó katona lesz, ez önkényes
distinctio. A nép a vá vé-t úgy használja, hogy a főnév elváltoztatja
előbbi mivoltát, lényegét és mássá lesz. Porrá lesz a
test.)
Arany János
Uo.
Gy.
azt tárgyalja, hogy a
bennünket és benneteket nem jó a minket és titeket helyett.
Gyergyai Ferenc
A.
: (bennünket.
Ellentétbe jő magával, saját kimondott elvével. A nép széltire mondja. Itt kellett volna
inkább finom különböztetés (mert van) a minket és bennünket
közt. Igaz ő azt mondja: a közbeszédben nem is hallható. Tagadja egész
Magyarország.)
Arany János
15. l.
Gy.
szerint
elibém nem jó előmbe helyett. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (elibém nem jó, de a nép
mondja.)
Arany János
Uo.
Gy.
szerint idáig
nem jó eddig helyett. Gyergyai Ferenc
A.
:
(idáig sem jó, de a nép mondja. Halottam( !)
(idától–idáig.)
Arany János
Gy.
a 16. l. az úl, űl
ragokról szól s azt mondja, hogy nem jó ba, be, nak, nek s
végett helyett. Gyergyai Ferenc
A.
:
(úl, űl. Helyes, de nem kimerítő. Szépen roszúl : (t. i.)
fejti meg.)
Arany János
17. l. a nagyszerű s nagylelkű fokozásáról szól
Gy.
Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (nagyszerűbb. Kétség fér a
magyarázathoz: nagy fejű, nagyobb fejű – de nagylelkű, nagylelkűbb, mert
abstract.)
Arany János
Itt
A.
visszatér a könyv 15. l.-ra s
Arany János
Gy.
-nak az elé,
köré névutókra tett észrevételére felel. Gyergyai Ferenc
Gy.
szerint elém jött helytelen e h.
előmbe jött. Gyergyai Ferenc
A.
így
felel: (elé, köré. Szűkelmű empyrismus, hivatkozás a közélet nyelvére. Hát
alá, mellé? hát tudná a régi tudnája
helyett.)
Arany János
Gy.
az általról
hosszasan beszél, hogy az írók nincsenek vele tisztában s minduntalan fölcserélik
névragokkal és a keresztül névutóval. Az által akadály,
nehézség nélkül történőt jelent, a keresztül ha akadály van (17– 20. l.).
Gyergyai Ferenc
A.
: (által. Helyes. Az
által és keresztül distinctiója nem elég biztos.)
Arany János
Gy.
a felettről
megállapítja, hogy távolabbi viszonyt, az -an, -on, -en közelebbit jelent.
Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (felett.
Többnyire ( !) helyes. De felé (fölött) félétt
felől nem jár. Vannak esetek, mikor a felett jó. A halott
felett beszédet mondanak.)
Arany János
Gy.
a bír igének négy értelmét
ismeri: 1. bír jószágot, jól bírja magát; 2. van ereje, tehetsége hozzá:
bírja a terhet; 3. győz értelemben: nem bír magával, s 4.
képes, tud értelemben, bír dolgozni. Gyergyai Ferenc
A.
: (bír.
5ik értelme is van. Isten a világot hatalommal bírja és 6-ik.
A jószág pazarló kézre bírt (közép ige, régies, ikes).)
Arany János
A 26. l.
Gy.
a gyakorol
igéről azt tanítja, hogy csak ott használható, a hol a gyakor, gyakorta,
gyakran törzsének megfelel, vagyis gyakor-ítólag. Erre
Gyergyai Ferenc
A.
ennyit mond:
(gyakorol. Helyes.)
Arany János
A 27. l.
Gy.
a
viseltetikről ír s azt mondga, hogy mint külszenvedő nem jó, mert
visielik, viseltetik a ruhát; aztán németes az ilyen
használata: rokonszenvvel viseltetik iránta. Gyergyai Ferenc
A.
: (viseltetik. Régi elfogadott és
országszerte használt közép ige. Nem igaz, hogy
míveltető.)
Arany János
Gy.
a 28. l. a képvisel
ige helytelen használatáról szól: képviselem, -ed stb. Gyergyai Ferenc
A.
: (képvisel. Igaz. De ,,a majmok
voltak képviselve” a maga szempontjából helyes; mert azt teszi, a majom
faj, több példány által volt képviselve.
Arany János
A 32. l.
Gy.
a beismer,
elismer, felismer igékről szól, hogy ezekkel egészen kiszorították a magyaros
megismert. Gyergyai Ferenc
A.
:
(be-, el-, felismer „elismerte az embert” szerinte a nép
ez alatt azt érti: félre ismerte. Épen ez a germanismus: a nép
elismeri, hogy hibás; megismeri a varjút a csókától.
Szabályul épen a verkennen-t állítja föl.)
Arany János
Ezzel kapcsolatban
Gy.
a
beállít, beszüntet, beigazol, beterjeszt igékre is hoz föl példákat.
Gyergyai Ferenc
A.
: (beállít, beszüntet,
beigazol, beterjeszt, beállítja gazdaságát. Kétlem magyaros voltát.
„Beállítja az ispánt gazdaságába", ez jó, de amaz nem.
Elszűnt a szél. Ezt sem hallottam soha.)
Arany János
34. l.
Gy.
a 20. §-ban a
betekint-ről szól s a befeleltet-ről, e helyett birtokába
ad, adódik. Gyergyai Ferenc
A.
: (20. l. Az
ódik passivát használja, mint jót; be/tekint, befeleltet,
át/származtat (ki)érdemel. Perse hogy roszak, de belát,
ellát mondja a nép is. Belátom én azt, hogy igazat mondott kend.
Elláttam, hogy sohasem leszek gazdag ember.)
Arany János
35. l.
Gy.
a felemlít
h. a megemlít-et tartja jónak, a feldicsér-t is helyteleníti.
Gyergyai Ferenc
A.
: (felemlít. Igaza
lehet; feldicsér jó biz ez, több mint megdicsér. ,,Feldicsérte
rútúl az egész fajtáját.” (Tudnivaló, hogy ezt ő is használja a Nagyidai cigányokban.) (Népies ez, felkér is jó.)
Arany János
36. l.
Gy.
méltán rója meg az
elnézve, eltekintve attól-féle kifejezést. Gyergyai Ferenc
A.
: (el nézve, el tekintve-től.
Helyes.)
Arany János
Folytatólag
Gy.
az
ellátni-t is más szóval akarja fölcserélni. Gyergyai Ferenc
A.
: (ellátni. Provinciális felfogás. Az
ellát visszaélve is használtatik; de élelemmel, ruházattal
ellátni, a mi népünk is mondja.)
Arany János
38. l.
Gy.
a felszáll, felzár,
kizár, felhág igékről szól. Gyergyai Ferenc
A.
: (Felszáll. Száll, némely tájon annyi mint
repül. Felszállott a páva Vármegye házára. u. o.
hág – azt mondja lehág nem lehet, csak fel, meg,
be. Úgy épen nem: de valamibe hág, sárba péld. a mi a földön
van. A hág nem csupán emeldést jelent, tehát felzár, kizár–
helyes. Van nyit. Van ez, de más értelemben. Felzárni vkit a
padlásra. Kizártak a szobából.)
Arany János
A 39. l.
Gy.
a
felmerülről mondja, hogy éppen oly rossz, mint a felszáll, mert merül nem
emelkedhetik fel, s a példák közt felhozza azt is, amelyre Gyergyai Ferenc
A.
céloz: (felmerül. Helyes. De ugyanott
a szemüvegek a XIII. század végén jöttek elé semmivel sem jobb. Ugyanott a
szabályban szerző a mintse szót használja (41. l.). Ezt már igazán nem
hallotta soha.)
Arany János
A 41. l.
Gy.
„osztja véleményét”
kifejezést igazítja helyre. Erre Gyergyai Ferenc
A.
:
(oszt – véleményt. Egyszerűen tropus ez. Ilyet a nyelv, sőt egyes író
is vehet föl. Különben hova lenne a stil, ha csak azt lehetne mondani, mit a paraszt
ember.)
Arany János
Gy.
a ,,féli őt” kifejezést is
megrója s méltán, mire Gyergyai Ferenc
A.
: (féli
őt. Általában helyes. De féli az istent, kijavítja:
fél az istentől. Egy ez ?)
Arany János
Gy.
az „árul el” helyett a
,,bizonyít, mutat, tanúsít” igéket ajánlja. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (árul el. Igaza van benne.)
Arany János
Gy.
szerint a „meneszt" nem jó a
,,küld“ helyett. (Gyergyai Ferenc
A.
:
meneszt. Jól beszél.)
Arany János
Érdekes, hogy a
Gy.
-tól méltán
kárhoztatott „dacára” használatát megjegyzés nélkül hagyja Gyergyai Ferenc
A.
Ezt Arany János
Gyulai
is nem egyszer megrótta a stílgyakorlatokon.
Gyulai Pál
A „felül vizsgálat” szót
Gy.
értelmetlennek mondja. Gyergyai Ferenc
A.
:
(felülvizsgálat. Igaza van. De a javasolt felső vizsgálat
pongyola.)
Arany János
A 44. l.
Gy.
a „növi ki magát"
kifejez s helyett ajánlja: ,,kinő, felnő, megnő" igéket. Gyergyai Ferenc
A.
: (növi ki magát. Általában helyesen
kárhoztatja. De mondjuk néha: ez a leány ha egészen kinövi magát, azaz
kifejlik teste.)
Arany János
Gy.
u. o. a „körülnézi magát”
kifejezést kárhoztatja. Gyergyai Ferenc
A.
:
(körülnézi magát. Biz ezt mondja a nép. Körülnézi magát,
nem sáros-e a ruhája. Körülnézem magam, hát egyedül maradtam. Ellenben
maga körül néz, épen szokatlan.)
Arany János
A.
következő megjegyzései magukban is
érthetők: (előadja magát. Ezt is széltére használja a nép: érdekli
magát, jól veszi ki magát, jól néz ki perse, nem magyar, megboszulja
magát. Helytelen. Boszút áll valamiért vkin.
Megboszúl vmit ez a helyes. Tehát példáiban: megboszulta
ellenfelét nem jó. Folytán. Általában igaz, hogy sok visszaélés
történik vele. De példái közt: még e hó folytán (folyamában.))
Arany János
A 47. l.
Gy.
a ,,miután” kötőszót
magyarázza, hogy helytelenül cserélik fel a „minthogy” és „mivel” kötőszókkal; a
miután időjelentő, míg a minthogy és mivel
,,okadólag következtető"; a mivel(hogy) után áll: annálfogva,
a minthogy után pedig: tehát. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (miután e. h. minthogy,
mivel. Helyes az észrevétel. De a mivel és minthogy
közötti finom különbséget nem bizonyítja meggyőzőleg.)
Arany János
Gy.
az „inkább” határozót
másodfokozatúnak mondja. Erre Gyergyai Ferenc
A.
:
(inkább. A felhozott esetben (comparativus helyett) észrevétele
helyes.)
Arany János
Gy.
szerint a ,,semmint, semhogy”
nem jó mintse, hogyse h. Gyergyai Ferenc
A.
: (semmint, semhogy. Igaza lehet. De ezek régóta
megvannak az irodalomban.)
Arany János
Az 50. l.
Gy.
az úgy –
mint használatáról szól és számos példái közt elsőnek idézi ezt: azt
tartanánk célszerűnek úgy a monarchia, mint a
dynastiára nézve. , s javítja a következőkép: ezt tartanók célszerűnek
mind a monarchiára, mind a dynastiára nézve, stb. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (úgy – mint. Igaza látszik
lenni. Példáiban tartanánk h. tartanók igazítás. Minek? ha
egyedüli auctoritas a beszélt nyelv?)
Arany János
A mind–mind kötőszó a nem tagadóval helytelenül kerül egy
mondatba, mint
Gy.
magyarázza.
Gyergyai Ferenc
A.
: (mind–mind-nem.
Helyes. Itt a tagadás sem sem v. se se.)
Arany János
Hasonlókép a mindig sem kapcsolható nemmel.
A.
: (mindig-nem. Helyes. De a mind
nem védhető, mert a mind ilyenkor = folyvást, egyre,
mindegyre. Várom, de mind nem jő = egyre nem jő.
Arany János
A következő észrevételek önmagukban is érthetők: (mint (als)
csak helyett, perse hibás. Nincs több mint öt forintom. N.
t. csak 5 ftom. v. forintomnál. Utolsó e h. közelebbi. Perse rosz.
kérdő-é? Nem-e? Erre én is régóta haragszom. De a régi
nemde? (melyről nem szólt) védhető.)
Gy.
az azon, ezen
használatát magyarázván, több pontba foglalja megjegyzéseit az élőbeszéd alapján.
Gyergyai Ferenc
A.
: (azon, ezen.
Helyeslem. De példái közt: emberekről szólok, a kik nem hallik a népnél.
Oly emberekről. Megemlíthette volna: ama asszony,
eme embert.)
Arany János
Az 56. l.
Gy.
a mely visszamutató
névmást magyarázza; nem mindenütt lehet használni, mert időről szólva
mikor-ral, helyről szólva pedig hol, hová, honnan-nal élünk.
Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (mely.
Kárhoztatja, hol idő és helyi határozó pótolja. Én is. Az
életben nem hallik. Hát a népdal: A mely leány sokat szeret.)
Arany János
Az óta vagy tól től fogva névutó bizonytalan használatáról azt
mondja
Gy.
, hogy némelyek a
tól től után elhagyják a fogva szót, vagy tól
től után írják az óta szót. Gyergyai Ferenc
A.
: (óta v. tól, től fogva. Általában igaz.
De a haoltátol óta nem ismeretlen népi emphaticus kifejezés. S a
fogva elhagyását néha stilaris előny kimenti.)
Arany János
Az en, on. ön rag, magyarázza
Gy.
, nem jó a nál, nél vagy ba, be h.
Gyergyai Ferenc
A.
: (en, on, ön.
Átalában, és szerintem helyes. De ha némely vidék a városházra megy, a
városházán tanácskozik, arról nem tehetek.)
Arany János
Folytatólag az okmány szó, a nélkül – szűkölködik kifejezés
helytelensége ellen szól
Gy.
Gyergyai Ferenc
A.
: (okmány. Bene, bolond
biz az. De tokmányt valóban csináltak, elébb mint okmányt;
nélkül – szűkölködik. Igaz, de régi rosz ez már. )
Arany János
A.
: következő jegyzetei önmagukban is
érthetők: (rég láttam? rég nem láttam. Az utóbbi magyarosabb, természetesen;
meddig, sokáig, későn, örökre.
Mikor? Sokára, későre, soha. Valeant. Alig, aligha s a
monstrum alighanem, ám-de. Költők kapták fel, szorultságból. Jól fejti meg)
(T. i. Arany János
Gy.
azt magyarázza, hogy az
ámot a de h. nem használhatjuk, mert az ám
helybehagyó, a de pedig ellenző.)
Gyergyai Ferenc
Tovább azt fejtegeti
Gy.
, hogy
Angolhon nem jó Angolország h. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (Angolhon stb. Azért hogy a
parasztnak faluja a haza: hibásan mondja a hazát = die Heimatnak. Vaterland
az csupán.)
Arany János
A 61. l.
Gy.
a vala
használatát mint történeti múltat kárhoztatja. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (vala mint történeti múlt hibás. Ne Hunfalvy !)
Arany János
(Összetett szók. Többnyire helyes. (
Gy.
nem fejteget, csak számos példát idéz a német egyértékesével.) De
az nem áll, hogy összetett szóban az első mindig csak a következőt jelenti. Ha új
magyar múzeumnak így kell lenni m. u. m., akkor ócska juhászbunda
juhász ócska b. lesz.
Gyergyai Ferenc
Szócsintan. A comicumnak van joga ilyenekhez. A görög nyelv nem korcsosult
el, azért hogy a vígjátékírók efféle szókat csináltak. A baj az, hogy ãniveletlen írók
és közönség komolyan veszik s felkapják. De erről ki tehet?
Magyar nyelv rendszere. A nyílt és zárt e
különböztetését elveti, mert ő nem ismeri; szülei- s barátaitól; sajátító
nak nincs; a kő nem hangzik így: ak-kő;
eljártál – igen; kertbeni; ék-vány-ás-at-ó nem mindegy. Igaz.
Tetik szenvedő nincs. Az ódik mellett harcol ;
and – nincs; szalaszt nem mívelő ez, hanem
cselekvő, a közép szalad-tól; úl-űl.
beli és i. Igaz, nem mindegy; kod- és
koz- képzők különbsége. Nincs bebizonyítva; len,
etlen. Helyes.)
A 197. l.
Gy.
a nok nök
képzést helyteleníti; a szerűvel képzett szókban inkább a
szerűt fokozzuk. (Erre Gyergyai Ferenc
A.
: nok- nincs bebizonyítva, szerű. Kétes
marad.)
Arany János
A 198. l.
Gy.
ismét az
atik szenvedő képzőt tagadja s csak ráfogásnak mondja. Erre Gyergyai Ferenc
A.
: (atik szenvedő
ráfogás. Ráfogás !)
Arany János
A.
többi megjegyzése minden további
magyarázat nélkül érthető, a mint következik: (örömatya, ajtósark, ajtónak
sarka. sajátítót tagadja, közbe-közben. Ben-t tagadja.
szinte, szintén. Ez helyes. (T. i. hogy a szintén = hasonlóan.)
ént (ként h. hiba), gyanánt, végett nem vesz fel
személyragot; ódik– ődik mellett kardoskodik; sz. a 2ik
személyű – néz-el mellett harcol, szik folytonos,
úl egyszerre. Nincs bizonyítva; úl-űl distinctiója (hogy
an-entől különböző, nem áll.) szépen, rútúl.
lan-len toldalékot tagadja; fogj be két lovadat,
melyikünket szeretsz, azt mondja hogy ilyet írni nem lehet.)
Arany János