Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 ? (lappang vagy elveszett) Az alapszöveg kiválasztása Alapszöveg az M3; az indoklást lásd a Keletkezés záró bekezdésében Megjegyzés *K1 Létére Sebestyén Gyula feljegyzése enged következtetni, lásd Keletkezés. Tekintettel arra, hogy a cím Szigetvári Iván kommentárjában szerepel, kétséges, hogy -tól származik, így szögletes zárójelbe tettük. Keletkezés 1869. márc. 21.? Pest. A versnek két változata maradt fenn, és a két változat más és más dátumhoz kapcsolódik. A életrajzát megíró Papp-Szász Lajosné Szontagh Mária szerint, aki nagybátyja képviselői pályafutásáról is beszámol, Szontagh Pált 1865-ben választották először Balassagyarmat ogy. képviselőjévé. Az 1869-es, vesztegetésekről hírhedté vált választásokon (lásd erről versét: Az 1869-i választások) alul maradt Muzslay Sándorral szemben – „Ehelyett azonban megválasztották őt ugyanakkor – a balközép párt programjával – 30 szótöbbséggel a Csanád megyei nagylaki kerületben a párti Greguss Ágost egyetemi tanárral szemben. Ekkor csinálták ott azt a kortesnótát, mely szerint úgy búcsúzott volna a kerülettől: Az 1872-es választásokon a nagylaki kerületben is alul maradt riválisával szemben; 1874-ben a Somogy megyei Tab képviselője lett. 1875-ben a Tisza-párthoz csatlakozott; Tabon is, Balassagyarmaton is megválasztották, de az előbbit fogadta el. 1878-ban aztán Balassagyarmaton legyőzte régi riválisát, Muzslay Sándort, s 1881-ben megismételte sikerét – ezúttal egyhangúlag megválasztották. ( Papp-Szász 2004 [1913], 5–33.: 16–17.) Ugyancsak az 1869-es nagylaki választáshoz köti a verset Szigetvári Iván – azt állítván, hogy a által „kortesnótá”-nak nevezett vers műve: „ez a választás a mandátumot másnak juttatta, de neki is hozott valamit, amit ő bizonyára nagyra becsült. megénekelte. Greguss búcsúja így hangzik: [ Szigetvári 1922, 37.] Bisztray Gyula is az 1869-es nagylaki verzióhoz csatlakozik: „Az 1869. évi választások alkalmával a nagylaki kerület Deák-pártja Greguss Ágostot léptette föl jelöltjének. Ámde a balpárt győzött, és nógrádi Szontagh Pál lett a képviselő. Midőn e bukás után az Akadémiában először megjelent, Arany János a következő versecskével üdvözölte: (Ez a kis rím játék Arany János Összes költeményeinek eddigi kiadásaiban nem található. Nosza, tessék beiktatni!)” Bisztray Gyula, Jókedvű magyar tudósok, Bp., Gondolat, 1972, 127–128. (NB. nem vette észre, hogy a vers Balassagyarmaton aszonták… címmel, más változatban, megjelent az AJÖM VI .-ban.) Sebestyén Gyula – évszám nélkül – az Akadémiai papírszeletek közé sorolja a verset (vö. [Akadémiai papírszeletek 1.], Keletkezés): „Az Akadémia ülésein tudvalevőleg egy-egy nyolcadrétü diósgyőri papirt és egy darabka ceruzát teritenek minden tag elé. Ez még abból a korból maradhatott fenn, amikor a tagok nemcsak éljenzésben, tapsban, de megjegyzésekben is gyakran részesítették felolvasó kollégáikat. Később ezeket a papírszeletkéket izenetküldésre, társalgásra használták – a mai zavarólag ható hangos beszélgetés helyett. Arany János idejében a levelezés járta. Ő természetesen akadémikusi minőségéhez mérten – kádenciákkal írt és felelt. Ezekből a tréfás rigmusokból némelyik meg is jelent a Hátrahagyott Iratok között; de a legtöbbje feledésbe ment, elveszett, vagy még lappang valahol. Egyik kiváló akadémikusunk például csak emlékezet utján őrizte meg ezt a kis üzenetet, melyet akkor csusztatott oda a busongó Greguss Ágost elé, mikor ez a balassagyarmati képviselőválasztáson Szontágh Pállal szemben megbukott: ( Sebestyén 1893, 24.) Az AJÖM VI . balassagyarmati változatát fogadja el, anélkül, hogy tisztázná, ott mikor választották ot ogy. képviselővé, ill. mikor és hol volt a riválisa. Az Arany 2003 állapítja meg, hogy balassagyarmati megválasztására 1881-ben került sor; a jegyzet Kosján László adatára hivatkozik, amely szerint ezúttal (is) lett volna kihívója (lásd Arany 2003, 1140.). A által leírt keletkezési körülmények (amelyek alapján az Akadémiai papírszeletek közé sorolta a verset) ugyanakkor kizárják az 1881-es keletkezés lehetőségét; nem írhatta a verset az 1881-es választások (jún. 24.–júl. 3.) utáni napokban az Akadémián – egyrészt azért, mert ekkor a Margitszigeten tartózkodott és már nem járt akadémiai ülésekre, másrészt azért, mert az Akadémia ülései 1881-ben jún. 27. és okt. 3. között szüneteltek. Mivel tehát a vers csaknem bizonyosan az 1869-es választásokhoz kapcsolódik, nagy valószínűséggel az I. osztály ez év márc. 21-ei ülésén keletkezett – ami azt is maga után vonja, hogy a négysoros, „nagylaki” változatot kell autentikusnak tekintenünk; ennek rímelése és ritmusa sem áll nívója alatt. A keletkezés idejének megállapítása ugyanakkor nem oszlatja el a szöveg hitelességével kapcsolatos kételyeket. Egyrészt egyik változatnak sincs autentikus kéziratháttere, másrészt az is bizonytalanságot kelt, hogy míg nak tulajdonítja a verset, és keletkezési körülményei nem teszik valószínűvé nyilvánosságra kerülését, (közszájon forgó) kortesnótaként említi. szerzőségét közlése megerősíti, a szöveg hitelessége ugyanakkor ezzel együtt is kétséges marad. A kétsoros – „balassagyarmati” – változat (M1) kétszeres szóbeli közvetítés által maradt ránk („Egyik kiváló akadémikusunk csak emlékezet utján őrizte meg ezt a kis üzenetet” – írja Sebestyén Gyula); valószínűsíthető, hogy a meg nem nevezett akadémikus emlékezetében utólag íródott rá 1881-es balassagyarmati győzelme a szövegre, ami értelemszerűen a nagylaki vonatkozású sorpár törlődésével járt. Ezt a változatot tehát valószínűleg erős szövegromlás jellemzi. Nem tudni, – aki nyomán közli a verset – milyen alapon módosította második sorát (mindenesetre ezt is feltüntettük a szövegváltozatok között). A négysoros változatot két – egymástól láthatólag független – forrásból is ismerjük; eltéréseik nem érintik a szövegazonosságot. Alapszövegnek a által közölt variánst választottuk (M3), mert ritmikailag igényesebb, mint a által leírt szöveg (M2). Kritikatörténet a „poétai játékösztön”-nel magyarázza keletkezését: „Ennek az ösztönnek, a lesben álló riposztnak talán legelemibb eszköze a rím – az egykorúak tanúsága szerint beszélgetés közben is könnyen »pattintott« elő tréfás rímeket –, minden különösebb súly vagy jelentőség nélkül. Balassagyarmaton képviselőnek lépett föl Greguss Ágost, Szontágh Pállal szemben – meg is bukott.” [Itt következik a versnek az AJÖM VI .-ban szereplő változata.] ( Barta 1987 [1982b], 151.)