Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1? (Autográf) K2 Arany László kézírásával; Tóth Lőrinc hagyatékából Szalay József kéziratgyűjteményébe, onnan a PIM-be került (fakszimiléje közölve: Miklós 1963, 166.) (alapszöveg). Megjegyzések K2 Arany László Tóth Lőrincnek 1886. júl. 23-án írt levelében; ez a levél „válasz azokra a sorokra, amelyeket Tóth Lőrinc július első felében halálakor írhatott Arany Lászlóéknak.” „Arany László 126×200 milliméteres, 2 fóliós, gyászkeretes levélpapíron köszöni meg Tóth Lőrinc részvétét, és feltehető, hogy ez idő tájban másolja le és küldi el apja köszöntőversét is. Ez a vers ugyanis – Arany László kézírásával – ugyancsak gyászkeretes, 126×200 milliméteres levélpapíron olvasható.” A vers autorizálására nézve lásd Miklós Róbert közlését: „Hogy ez a vers valóban Arany János verse, azt elsősorban – tartalmi és formai elemein kívül – az is bizonyítja, hogy az egyfóliós kézirat hátlapján ugyancsak Arany László keze írásával ez olvasható: Arany Jánostól.” ( Miklós 1963, 165.) A címet az Arany 2003 nyomán adtuk, feloldva a K2 címében szereplő rövidítést. Mivel nem része a kéziratnak, szögletes zárójelbe tettük. A jegyzetről nem dönthető el egyértelműen, hogy -tól vagy Arany Lászlótól származik. Keletkezés 1882. máj. első fele ( Miklós 1963 datálása szerint), . A datálást az alábbi körülmények támasztják alá: „Arany Jánosnak bizonnyal tudomására juthatott, hogy a Kisfaludy Társaság ünnepséggel akarja megtisztelni Tóth Lőrincet. Arany János nyilván a hetvenedik születésnapra gondolt, holott ez csak két esztendő múlva, 1884-ben vált esedékessé. A Kisfaludy Társaság nem Tóth Lőrinc születésnapját szándékozta megünnepelni, hanem – mint az a Társaság Gyulai Pál és Beöthy Zsolt aláírásával ellátott, 1882. máj. 11-én keltezett, Tóth Lőrinchez írott levele (PIM V. 1296.) is bizonyítja – az »első írói fellépésnek f. é. május havára eső félszázados fordulóját«. (Tóth Lőrinc első nyomtatásban megjelent műve, egy alkalmi óda Imre János halálára, valóban 1832-ben jelent meg.) Az ünnepséget Szász Károly indítványára a Társaság már a február 15-én tartott közgyűlésen határozta el – erről tudott nyilván Arany János is –, magára az ünnepségre, jobban mondva a »díszlakomára« csak május 14-én került sor a Frohner-vendéglőben.” ( Miklós 1963, 165.)