Bibliográfiai adatok
Sejtelem
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: HV 1888, 446
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 HV 1888, 446. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok – az Év-napra cím alatt, III. számmal; előtte I. számmal az 1879-es [Ma hatvankét…], II. számmal a [Nyolczvan év…] kezdetű versek) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 179., a HV 1888 nyomán a három vers együtt]Megjegyzések
Megjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 Az 1882. évi Akadémiai Almanach egyik üres lapján (?V1945)Bp
. A számos, aratással kapcsolatos bibliai kép közül (ezeket
Szili József gyűjtötte össze, lásd
Szili 1993, 200.) leginkább a Jób könyvében szereplő
tekinthető a vers előzményének: „Vénségedben mégy bé a te koporsóba, mint a
learatott búza a csűrbe vitetik az ő ideje korán.” (Jób 5:26)
Ugyancsak kimutatható az a Sárvári Pál gyűjtéséből való halotti búcsúztató hatása, amelyet Budapest
AJ
diákkorában hallhatott (Sárvári Pál Gyűjt: 1789. Debr. Ref.
Theol. Ak. „R. 656.” 55.):
Arany János
Ad Not: Im koporsód ajtajánál.
Im itt van láttyuk le zárva, Egy le rogyott test
A’ melly szivet ható példát, A véneknek fest.
Szintén aratásra ért meg ez a’ gabona,
Meg váltó Kristus a kinek lett tulajdona.
Leg jobb idejébe vitte be tsürébe
Már ott benn a’ tsürbenn semmi nem éri.
Dante
Paradicsoma 13. énekének 12. tercináját idézi Dante Alighieri
Babits
fordításában:
Babits Mihály
Mikor kinyomva már az egyik kéve
és drága magva végre csűrbe hordva,
újat csépelni hajt szerelmem éhe…
Voinovich
szerint ez Voinovich Géza
AJ
utolsó verse (
Voinovich 1938, 341.,
AJÖM VI., 255.), ezt Arany János
Keresztury
cáfolta (
Keresztury 1990, 507.).
Keresztury Dezső
[hiány]
Ez a jó kedv, a szó betűszerinti értelmében halálos
komolyságot takar: ez az igazi mosoly könnyek közt: »a mély humor«.” A versben
szereplő „földművelő, paraszti életképek ellenállhatatlanul a falusi magyar
lelkivilágának levegőjét éreztetik. Csakugyan a magyar paraszt a maga józan,
csendes, szemlélődő bölcselkedésével ilyenféle rendületlen nyugalommal, tréfára
hajló (de persze valójában igen komoly) lekicsinyléssel emlegeti a halált a maga
közmondásaiban, tréfálja ki a maga meséiben. [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Arany
, a »népi-sarjadék«, vérében, gyermekkori emlékeiben, öregedő szüleinek
tűzhelye mellől hozta magával ezt a fölényes-humoros halálfilozófiát.” „Azonban
Arany János
Arany
gondolkodását, Arany János
Arany
lelkivilágát nyilván csak nagyon csekély mértékben határozza meg népi
származása. A Dante, a Bolond
Istók, az Enyhülés, az Őszikék költője természetesen egyebet is gondol, mást is
érez a halál arca előtt, mint a falusi padkán pipáló, sütkérező öreg paraszt. Ez a
négysoros vers ebből a többől is megmutat valamit.” A vers kulcsszavai „a dolog
folytonosságának, nemzedékek kicserélődésének, természetes megismétlődésének
sejtetését” szuggerálják, úgymond, a vers legmélyebb rétegét ugyanakkor az mutatja
meg, hogy a négysoros mondat alanya: Isten. A Honnan és
hová? alapgondolatára visszautalva írja: „Az örök élet gondolata, bár
ebben a négy sorban egy szóval sincs megemlítve, mégis ott rejlik ennek a kis
versnek a mélyén is.” [
Sík Sándor, Arany stílus-művészetéről, Szegedi
Füzetek, 1(1934)/1–4, 42–57.: 55–57.]
Veres András szerint „a természeti egyszerűség ideálja nyilván összefügg a
vidéki-paraszti egzisztenciához való szoros kötődéssel is” – ennek
megnyilvánulását látja többek közt a Sejtelem című
versben (
Veres 1972, 142.).
Szörényi László – a Sír-verssel együtt – arra hozza
példának a verset, hogy „Arany János
Arany
sajátos, legsajátabb, lírailag leképezett állapota a küszöbén lévőé, a
célt még el nem ért vándoré, a majd megpihenőé, a majd álmodóé. Arany János
[hiány]
Ez a küszöb [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[hiány]
a »vallásos« szféra küszöbe volt.” (
Szörényi 1972, 238.)
Barta János szerint „[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[szerkesztői feloldás]
aArany
nak megadatott, hogy magát gabonának érezze, nem konkolynak, s hogy
mint jó gabona kerül majd a Nagy Csűrbe.” (
Horváth 1990, 43–44.)
Szili József azon AJ-versek közt tárgyalja, amelyekre „Az eltelt és jövendő évek
számlálása, egyáltalán: az évek, évszakok, korszakok, a mechanikai idő és időrend
számontartása jellemző”; ez, úgymond, „az Arany-líra egyik gondolati-képi góca”. A
verscsoporton belül jellemzőnek tartja a fizikai idő és a sors-idő fogalmának
elkülönülését. Úgy látszik – állapítja meg Arany János
Szili
–, hogy „Szili József
Arany
poétikai életérzésének velejét alkotta a sors-időbe ágyazottság, s
egyúttal az egyéni és a nemzeti lét sors-idejének egysége, illetve az egységen-
különbségen alapuló relativitása.”
A Sejtelemhez hasonló versek tanúsága szerint
Arany János
Arany
„a bukott forradalom óta örökösen csak búcsúztatná magát”; az Őszikék-korszakban, úgymond, „a búcsúzó versek egyre
inkább jóslatosak”.
A vers aprólékos elemzésében Arany János
Szili
megfigyeli, hogy a sorok magas magánhangzókkal kezdődnek és végződnek,
közbül pedig mély magánhangzók vannak; a Szili József
J. Soltész
által bírált metszet párhuzamául pedig népdalpéldákat hoz fel
(„Kigyógyíta- / nám a gyarló / világot”, Én is búsu- / lok a szere- / tőm után”,
„Kis fürjecské- / nek a szárnya / nem nagy kár”). Az elemzés a továbbiakban a vers
többféle értelmezését szembesíti. (
Szili 1996 [1993], 120–140.)
Kiczenko Judit az első sorban szereplő hatvanhatos szám szimbolikáját vizsgálva
állapítja meg: „A számok megtöbbszörözése a számszimbolikában a fokozás, a
megerősítés, a nyomatékos hangsúlyozás funkcióját hordozza, valaminek a
»felsőfokát« fejezi ki.” A hatos szám esetében a „hiányos tökéletesség” mozzanata
jön számításba. Maga a hatvanhatos szám a hatos megduplázásán túl „a harminchárom
duplája. Ez a szám önmagában véve is a tökéletesség számának, a háromnak a
megkétszerezése, így az előbbiek alapján eleve »hangsúlyos, nyomatékos.« Igazi
mélységét, a beteljesültség dimenzióját az adja, hogy ez Jézus Krisztus életéveinek száma. A »krisztusi kor« megduplázása, a hatvanhatodik év
kezdete J. Soltész Katalin
Arany
versvíziójának kiindulópontja.” (A bibliai számszimbolikát tekintve
Arany János
Kiczenko
magyarázatainak alapja a
Biblikus teológiai szótár, főszerk.
Kiczenko Judit
Xavier Leon-Dufour
, a magyar kiadást szerk. Szabó Ferenc SJ és Nagy Ferenc SJ, Bp., Szt. István Társulat, 1986, 1155–1159.) (
Kiczenko 2010, 24.)
A vers legátfogóbb elemzését Dávidházi Péter nyújtotta. A vers, úgymond, a 2. sor metaforikus szerkezete által
„indítja el a vigasztaló összefüggések sorát”; „példát ad arra, hogy nem kell
egyedinek tekintenünk magunkat, pótolhatatlannak értékeinket s ezáltal tragikusnak
elmúlásunk veszteségét. Mivel mindez nem a kiválásunkat hangsúlyozza, hanem a
beletartozásunkat, nem a különösségünket, hanem az egyezésünket, a funkcionális
egyenértékűségünket, az azonosítás kimondatlan logikája segít elfogadni, hogy
egyszer majd mindenünkről le kell mondanunk.” A vetés–aratás ősidők óta ismétlődő
rendje azt sejteti, hogy „az ismétlődés, amibe gabonakénti learattatásunk
beletartozik, nem lehet értelmetlen ciklikusság, hanem akkor is felsőbb értelme
van, ha nem látjuk.” (253., 254.)
Az elemzés az aratási metaforika széles körű irodalom- és vallástörténeti
kontextusába ágyazza a verset. A 2. sort elemezve a vigasztalás hasonló toposzát
fedezi fel Leon-Dufour, Xavier
Ovidius
nál (Fasti, első ének), ill. a kévekötés,
a gabonatermesztés, gyermekkorból ismerős képeinek előfordulásait sorolja
Ovidius, Publius, Naso
Arany
műveiben (Vásárban, Daliás idők, Tengeri-hántás, Toldi szerelme). A magyar irodalmi előzmények közül
Orczy Lőrinc
A szegény parasztnéphez beszéd, Ányos Pál
Gadóczi Rőth Klárának, Csokonai Vitéz Mihály
Az Aratás, majd Reviczky Gyula
Aratás című életképszerű versét idézi fel; a toposz
metaforikus használata jelenik meg, úgymond, Virág Benedek
Három gondolat Thaisz Andrásnak […] című versében,
Arany János
Petőfi
Az Apostoljában, Tompa Mihály
Gróf Mikó Imréhez című költeményében – s az „oldott
kéve” közismertté vált hasonlatában (A gólyához).
(254–258.)
A Petőfi Sándor
Scheiber
által forrásként idézett halotti búcsúztató mellett
Scheiber Sándor
Dávidházi
megemlíti Czeglédi István
1671-es siratóversét (Thaly Kálmán adta ki 1872-ben), melyben szerepel a
„Krisztusnak én ért búzája vagyok / Megértem, és immár csak megarassatok”
sorpár. A betakarítás/csűrbe rakás toposza egy 1811-es
halotti versben is szerepel. A toposz már ismert bibliai forrása mellett (Mt
13:30, lásd fentebb,
Horváth 1990, 44.) megemlíti a 129. zsoltárt, ill a
Jer 9:20–22-t. Azután azt vizsgálja, miért maradt ki a versből a
levágattatás, a megtöretés toposza.
A 3. sor elemzése (Horváth Károly nyomdokain haladva) azon az alapon különbözteti meg a kévébe kötés és
a csűrbe rakás aktusát, hogy az előbbi már csak a tiszta búzát illeti. A dolgozat
zárlata kitekintést ad: „a halálközeliség és önvigasztalás költészete
Dávidházi Péter
Reviczky
től Reviczky Gyula
Petri
ig”. (
Dávidházi 2017 [2009]
)
J. Soltész Katalin szerint „az utolsó születésnapról keltezett, az életmű záróköveként
elhelyezett Sejtelem ismét Petri György
Arany
verselésének jellegzetes sajátságait tömöríti négy sorában:
népdalritmust egy takart metszettel és csoportrímet finom árnyalással”. Az első
sor kapcsán felhívja a figyelmet a „szóátvágó ütemhatár”-ra, amely
Arany János
Arany
nál „ritka és meglehetősen bántó.” (
J. Soltész 1987, 247., 67.)
A vers szépirodalmi recepciójaként említendő Illyés Gyula
77 című Sejtelem-parafrázisa (1978):
Arany János
Életemnek dupla hetes évében
volnék vetni-valóknak még bővében,
(hallom a szót rádióban, tévében)
egyes kalász tarlott tábla szélében,
Rengve a két kasza közel szélében.”
Balassi
címadását idézi):
Balassi Bálint
Életem hatvankettedik évébe
fojt engemet a jó sorsom tévébe,
nem takarít be régi rakott csűrébe,
vet helyette dögkeselyűk csőrébe.
Sejtelem
[Életem hatvanhatodik évébe’…]
Köt engemet a jó Isten kévébe
n
,Jegyzet
Köt engemet a jó Isten kévébea toposz korábban is megjelenik
Arany
lírájában:
(Évek, ti még jövendő évek…, 1850, 21–24. sor lásd
Horváth 1990, 44.)
(Török Bálint, 1853,
139–140. sor)
(Reményinek, 1860,
6–7. sor)
(Az utóbbiakra Szili József hívta fel a figyelmet, lásd
Szili 1996 [1993], 132.)
Arany János
Sejtelem
[Életem hatvanhatodik évébe’…]
Köt engemet a jó Isten kévébe
n
,Jegyzet
Köt engemet a jó Isten kévébea toposz korábban is megjelenik
Arany
lírájában:
(Évek, ti még jövendő évek…, 1850, 21–24. sor lásd
Horváth 1990, 44.)
(Török Bálint, 1853,
139–140. sor)
(Reményinek, 1860,
6–7. sor)
(Az utóbbiakra Szili József hívta fel a figyelmet, lásd
Szili 1996 [1993], 132.)
Arany János
Sejtelem
[Életem hatvanhatodik évébe’…]
Köt engemet a jó Isten kévébe
n
,Jegyzet
Köt engemet a jó Isten kévébea toposz korábban is megjelenik
Arany
lírájában:
(Évek, ti még jövendő évek…, 1850, 21–24. sor lásd
Horváth 1990, 44.)
(Török Bálint, 1853,
139–140. sor)
(Reményinek, 1860,
6–7. sor)
(Az utóbbiakra Szili József hívta fel a figyelmet, lásd
Szili 1996 [1993], 132.)
Arany János