Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 MTAK Kt K 510/44r (alapszöveg) (fakszimiléje külön közölve: Antal–Sáfrán 1985, 175.) Megjegyzések A versben szereplő fényképről ismeretlen művész készített rézmetszetet halála után – ez alá került a K1 fakszimiléje (lásd Kaszap-Asztalos–Sidó 2018, 50.), s így közölte a HV 1888 a kötet előzéklapján, s nyomában számos kiadás. A képsorozat második darabja alapján több Arany-portré is készült; Theodor Mayerhofer rajza után Carl Angerer és Göschl fototípiát készített (megjelent: Az Athenaeum nagy képes naptára az 1881-dik évre, szerk. Concha Károly, Bp., Athenaeum, 1991, 106., lásd Kaszap-Asztalos–Sidó 2018, 77.). Elischer Lajos 1882-ben litográfiát, Pollák Zsigmond rézmetszetet készítetett. Előbbi érdekessége, hogy oldalfordított (közölve: Magyar bibliofília 1849–1946, magyarbibliofilia.hu/metszet.163.html). Utóbbi a VU t búcsúztató számának címlapján jelent meg [29(1882)/44. (okt. 29.), 693.], majd újra, a Nemzeti Múzeum előtt felállított Arany-szobor ünnepélyes leleplezése kapcsán közölt összeállításban [ VU, 40(1893)/20. (máj. 14.), 330.; mindkét helyen hibás, 1879-es évszám szerepel fényképének dátumául, ami azért különös, mert az utóbbi cikk a „botos-kalapos” metszetet is közli, 1880-as évszámmal]. M1 Az Arany János hagyatéka: A „Budapesti Hirlap” eredeti közleménye című cikkben (17–18.). A cikk „Ráth Mór szivességéből” mutat be néhányat a készülő Hátrahagyott iratok és levelezés anyagából; a versek közül A honvéd özvegye Hamletből vett mottóját, a Melyik talál? és az En philosophe címűeket. Ellinger Ede fényképeit lásd a Mellékletben. Keletkezés 1880. márc. 30., . A fényképeket az MTA tagjait bemutató album számára Ellinger Ede fényképész készítette (lásd Magyarázatok, cím). A vers alapjául szolgáló kép eredetije, a sorozat két másik tagjával együtt, a PIM-ben található (Itsz.: 2017.234.1, ill. F.3102.; F.4612.), a negyediké Nagykőrösön, az Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjteményben (Itsz.: 74.173.1.), lásd Kaszap-Asztalos–Sidó 2018, 76–77. 1847-ben, rajzához ugyancsak négysoros epigrammát fűzött (Arczom vonásit…); a két vers által „mintegy keretbe foglalta saját »arcképcsarnokát«” ( Kaszap-Asztalos–Sidó 2018, 12.). Kritikatörténet A kép és a K1 (a HV 1888 alapján) megjelent Vende Ernő kiadványában. ( Vende 1905, 34.) A képaláírás szerint a kép „Rézmetszet alapján” készült; a kép alatt az alábbi kommentár olvasható: „E kép azon alkalomból készült, midőn Ellinger Ede budapesti fényképész 1880-ban egy akadémiai albumot adott ki. Ezen album számára fényképeztette magát , a midőn négy felvételt készített, hogy a költő azok közül választhasson. Három kép nyugodt, álló, vagy ülő helyzetben ábrázolta a nagy epikust. a negyediket, itt bemutatott képünket, az álló, botos, kalapos alakot választotta, mint a mely leghívebben mutatja be azt az öreg, beteges költőt, a ki már menőben volt, és tőlünk örökre távozni készült. Erre vonatkozik a kép alatti 4 soros czélzás. E képen a költő teljes szakált visel, a mely, mint bajusza és haja is, már egészen fehér. A bús arczon, a hosszú testi és lelki szenvedés mély barázdákat szántott.” Kosztolányi Dezső is magáról a képről emlékezett meg egyik centenáriumi írásában: „Ez az arckép van előttem, 1880-ból: »a botos és kalapos«. Itt egy megható alakot bámulok, melyet alig-alig ismernek. A beesett, csontos arcot rövidre nyirt ősz szakáll keretezi, a hosszu haj csapzottan simul előre, a halántékra, a bajusz magyar, az orr egyszerű, de finom, az egyik kéz botot, a másik kalapot tart. Még a szemüveg-zsinórt is észrevenni, mely a lehajtott galléron, az ingmellen lelóg, a mellényig. Egy óriás életből egy csöpp bensőség. De kell nekem ez a szemüveg-zsinór is. A szobron ugyis csak csizmát látok. Ott egy nótárius ül, itt egy nagy-nagy modern költő áll, kit apáink még láttak a pesti utcán, az, ki a miénk.” [ Arany estéje, PN, 68(1917)/49. (febr. 18.), 11.; ua.: ., Látjátok feleim, A kötet anyagát összegyűjtötte, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Réz Pál, Bp., Szépirodalmi, 1976, 137–139.: 137.] Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Gál Tamás, 0’ 30”