Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés A kiadások rendszerint a kezdősor első három szavát (Még ez egyszer…) adják meg címként. Bár nem bizonyítható, hogy az M1 címadása -tól származik, Arany László rendszerint maga is a kezdősort (vagy első szavait) adta meg címként, ha a versnek a kéziratban nem volt címe (kivételt csak az olyan címek jelentenek, mint Horatiusból, Anakreonból stb.). Így valószínűbb, hogy a címet maga adta. Keletkezés Az M1 szerint „bizonytalan időből”, az AJÖM VI . datálása szerint 1878 körül; . A vers egyrészt rejtett vita a Dal fogytán című verssel („Mi haszna is, mi haszna / Kél egyhangú panaszra / Belőlem a dal”). Az utolsó két sor témája ugyanakkor az 1850-es évek végétől jelen van levelezésében és költészetében; közvetlen előzménye Az örök zsidó (1860) 31. sora („Oh, mily tömeg! s én egyedűl”, részletesebben lásd ott, Keletkezés). E vers fő témája ugyanakkor, az Őszikékre jellemző módon, maga a költészet, s ez új kontextust ad a korábbi témának is. Kritikatörténet Barta János megjegyzi: „Milyen nagy vers lehetett volna a Még ez egyszer kezdetű töredékből, vagy a fájdalom nagy szimbólumait, Prométheuszt és Tantaloszt idéző forgácsokból (Örökké)!

 [!]

[sic!]

”. ( Barta 1987 [1982b], 163.) Németh G. Béla szerint eleve töredéknek szánta; a vers műfaja dal, műformája töredék – mégpedig „töredékekből fölépített töredék”; a töredékesség hátterében a „modern nagyvárosi ember” magánya húzódik meg. – a műforma legnagyobb mestereihez hasonlóan – tudta, „hogy bizonyos helyzetek megoldhatatlanságának magatartás-bizonytalanságának elmagányosító, személyiségtörő hatása kifejezésére a fragment nemcsak alkalmasabb, de mélyebb indítást is sugallhat a megoldás vágya irányába, a lehetetlensége látszata ellenére is, mint bölcs tanáccsal teljes, kerekre zárt társai.” ( A fragment fölénye, MNyr, 106(1982)/3, 357–366.; ua.: Németh G. Béla, Századutóról – Századelőről: Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok, Bp., Magvető, 1985, 52–68.: 68.)