X (Close panel)Bibliográfiai adatok

[Az ortológusokra 4.]

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: *K1
  • Szövegforrás III: *K2
  • Szövegforrás IV: HV 1888, 422

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 HV 1888, 422. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok; Az ortológusokra I. darabjaként) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 156., Az ortológusokra I. darabjaként]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Az 1879. évi Akadémiai Almanach egy lapján, ceruzával; autográf (lappang vagy megsemmisült) *K2 ? Megjegyzések
 
A cím magyarázatát lásd [Az ortológusokra 1.], Keletkezés *K1 Adatai az AJÖM VI. (248.) alapján *K2 Feltevésére az ad alapot, hogy az M1 nem a *K1 szövegén alapul.
 
Keletkezés
 
Az AJÖM VI . szerint „1878 körűl”;
Bp
Budapest
. Minthogy a *K1 az 1879. évi Akadémiai Almanach egy lapján állt, a kiadvány pedig rendszerint az előző év végén jelent meg (vö.: Almanach 1878-ra, Keletkezés), a vers feltehetőleg 1878–79 fordulóján keletkezett.
 
Kritikatörténet
 
Barta János
Arany
Arany János
irodalomszemléletének alapjaival hozza összefüggésbe a verset, utalva a Nyelvőrre tett reflexióira is: „Ahogy irodalomtörténeti szemlélete szerint a magyar költészet organikus fejlődésében az okozott többször is zavart, hogy elszakadt a népi gyökerektől, az új nyelvészeti irányoktól is azért idegenkedett, mert érzése szerint a magyar nyelv ősi állagát zsugorítják össze.” (Itt idézi [Az ortológusokra 7.] [I.] A nagy munka című verset, majd ezt.)
Arany
Arany János
nak a 4. sorral rokon sugallatú ironikus megjegyzését idézve (lásd Magyarázatok, 4. sor) megjegyzi: „E versikék mögött erjed az az érzés is, amely a nagy művészet szintjére emelve a Kozmopolita [!] költészet strófáit diktálta.” ( Barta 1987 [1982b], 156–157.)
 
Hangfelvétel
 
Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Hirtling István, 0’ 16”
 
[Az ortológusokra 4.]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
[Kisütik, hogy…]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
 
Kisütik, hogy a
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Végre kisül, hogy
*
Szövegforrás:
*K1
 
magyar nyelv
  Nincs, nem is lesz, nem is
volt;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
vót:
*
Szövegforrás:
*K1
 
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
 
Sorra vesznek minden szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
A mi új van benne, mind
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
S kimutatják: ami új,
[szerkesztői feloldás]
a mi — az AJÖM VI. (248.) szerint ami, emend.
*
Szövegforrás:
*K1
 
rossz,
  A mi régi, az meg tót
n
Jegyzet
A mi régi, az meg tót
A MNyr
AJ
Arany János
által bírált nyelvészei közül leginkább Szarvas Gáborra volt jellemző magyar szavak – gyakran erőltetett – idegen származtatása. Ballagi Mór és a magyar nyelv című írása első közleményének [ MNyr, 10(1881)/1. (jan. 15.), 59–69.] 66. lapján
Szarvas
Szarvas Gábor
– a huszár szó szláv eredete mellett érvelve – kifakad azok ellen, akik az ortológusokat a magyar nyelv elszlávosításával vádolják.
AJ
Arany János
erre így reagált: „Jó, hogy mindezeket csak most tudom. Mert ha fiatal koromban verték volna fejembe, sohasem lett volna belőlem – tót író.” ( Voinovich 1917, 160.; ua.: AJÖM VI., 248.) Lásd még: [Az ortológusokra 1.], Keletkezés, az ortológus szó jelentése a korban, ill. [Az ortológusokra 7.] [I.]–[IV.], Keletkezés). A tót szó „ennek a kornak nyelvén korántsem szlovákot jelent, hanem általában szlávot; ez a kifejezés eredetileg olyan szlávokat jelölt, akik magukat szlověne-nek nevezték, később a magyar tudományos nyelvben a szlávság gyűjtőneve lett.” ( Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete, Bp., Tankönyvkiadó, 1958, 80.)
.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1878–79 fordulóján?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
 
(1878 körűl)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 422
 
 
 
 
[Az ortológusokra 4.]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
[Kisütik, hogy…]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
 
Kisütik, hogy a
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Végre kisül, hogy
*
Szövegforrás:
*K1
 
magyar nyelv
  Nincs, nem is lesz, nem is
volt;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
vót:
*
Szövegforrás:
*K1
 
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
 
Sorra vesznek minden szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
A mi új van benne, mind
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
S kimutatják: ami új,
[szerkesztői feloldás]
a mi — az AJÖM VI. (248.) szerint ami, emend.
*
Szövegforrás:
*K1
 
rossz,
  A mi régi, az meg tót
n
Jegyzet
A mi régi, az meg tót
A MNyr
AJ
Arany János
által bírált nyelvészei közül leginkább Szarvas Gáborra volt jellemző magyar szavak – gyakran erőltetett – idegen származtatása. Ballagi Mór és a magyar nyelv című írása első közleményének [ MNyr, 10(1881)/1. (jan. 15.), 59–69.] 66. lapján
Szarvas
Szarvas Gábor
– a huszár szó szláv eredete mellett érvelve – kifakad azok ellen, akik az ortológusokat a magyar nyelv elszlávosításával vádolják.
AJ
Arany János
erre így reagált: „Jó, hogy mindezeket csak most tudom. Mert ha fiatal koromban verték volna fejembe, sohasem lett volna belőlem – tót író.” ( Voinovich 1917, 160.; ua.: AJÖM VI., 248.) Lásd még: [Az ortológusokra 1.], Keletkezés, az ortológus szó jelentése a korban, ill. [Az ortológusokra 7.] [I.]–[IV.], Keletkezés). A tót szó „ennek a kornak nyelvén korántsem szlovákot jelent, hanem általában szlávot; ez a kifejezés eredetileg olyan szlávokat jelölt, akik magukat szlověne-nek nevezték, később a magyar tudományos nyelvben a szlávság gyűjtőneve lett.” ( Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete, Bp., Tankönyvkiadó, 1958, 80.)
.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1878–79 fordulóján?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
 
(1878 körűl)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 422
 
 
 
 
[Az ortológusokra 4.]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
[Kisütik, hogy…]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
 
Kisütik, hogy a
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Végre kisül, hogy
*
Szövegforrás:
*K1
 
magyar nyelv
  Nincs, nem is lesz, nem is
volt;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
vót:
*
Szövegforrás:
*K1
 
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
 
Sorra vesznek minden szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
A mi új van benne, mind
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
S kimutatják: ami új,
[szerkesztői feloldás]
a mi — az AJÖM VI. (248.) szerint ami, emend.
*
Szövegforrás:
*K1
 
rossz,
  A mi régi, az meg tót
n
Jegyzet
A mi régi, az meg tót
A MNyr
AJ
Arany János
által bírált nyelvészei közül leginkább Szarvas Gáborra volt jellemző magyar szavak – gyakran erőltetett – idegen származtatása. Ballagi Mór és a magyar nyelv című írása első közleményének [ MNyr, 10(1881)/1. (jan. 15.), 59–69.] 66. lapján
Szarvas
Szarvas Gábor
– a huszár szó szláv eredete mellett érvelve – kifakad azok ellen, akik az ortológusokat a magyar nyelv elszlávosításával vádolják.
AJ
Arany János
erre így reagált: „Jó, hogy mindezeket csak most tudom. Mert ha fiatal koromban verték volna fejembe, sohasem lett volna belőlem – tót író.” ( Voinovich 1917, 160.; ua.: AJÖM VI., 248.) Lásd még: [Az ortológusokra 1.], Keletkezés, az ortológus szó jelentése a korban, ill. [Az ortológusokra 7.] [I.]–[IV.], Keletkezés). A tót szó „ennek a kornak nyelvén korántsem szlovákot jelent, hanem általában szlávot; ez a kifejezés eredetileg olyan szlávokat jelölt, akik magukat szlověne-nek nevezték, később a magyar tudományos nyelvben a szlávság gyűjtőneve lett.” ( Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete, Bp., Tankönyvkiadó, 1958, 80.)
.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1878–79 fordulóján?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
 
(1878 körűl)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 422
 
 
 
 
[Az ortológusokra 4.]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
[Kisütik, hogy…]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Nyelvőrék
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
 
Kisütik, hogy a
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
Végre kisül, hogy
*
Szövegforrás:
*K1
 
magyar nyelv
  Nincs, nem is lesz, nem is
volt;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
vót:
*
Szövegforrás:
*K1
 
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
 
Sorra vesznek minden szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
A mi új van benne, mind
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K2
HV 1888, 422
 
S kimutatják: ami új,
[szerkesztői feloldás]
a mi — az AJÖM VI. (248.) szerint ami, emend.
*
Szövegforrás:
*K1
 
rossz,
  A mi régi, az meg tót
n
Jegyzet
A mi régi, az meg tót
A MNyr
AJ
Arany János
által bírált nyelvészei közül leginkább Szarvas Gáborra volt jellemző magyar szavak – gyakran erőltetett – idegen származtatása. Ballagi Mór és a magyar nyelv című írása első közleményének [ MNyr, 10(1881)/1. (jan. 15.), 59–69.] 66. lapján
Szarvas
Szarvas Gábor
– a huszár szó szláv eredete mellett érvelve – kifakad azok ellen, akik az ortológusokat a magyar nyelv elszlávosításával vádolják.
AJ
Arany János
erre így reagált: „Jó, hogy mindezeket csak most tudom. Mert ha fiatal koromban verték volna fejembe, sohasem lett volna belőlem – tót író.” ( Voinovich 1917, 160.; ua.: AJÖM VI., 248.) Lásd még: [Az ortológusokra 1.], Keletkezés, az ortológus szó jelentése a korban, ill. [Az ortológusokra 7.] [I.]–[IV.], Keletkezés). A tót szó „ennek a kornak nyelvén korántsem szlovákot jelent, hanem általában szlávot; ez a kifejezés eredetileg olyan szlávokat jelölt, akik magukat szlověne-nek nevezték, később a magyar tudományos nyelvben a szlávság gyűjtőneve lett.” ( Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete, Bp., Tankönyvkiadó, 1958, 80.)
.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1878–79 fordulóján?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
 
(1878 körűl)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 422