Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 ? (az M1 alapja) *K2 Ponori Thewrwek Emil lejegyzése (lásd Keletkezés), lappang vagy megsemmisült Megjegyzések M1 Kéziratháttere ismeretlen; a ritmikai hiba (lásd alább) valószínűleg szövegromlás, amelyet az M3 is átvett. Az AJÖM VI . forrásközlése ( BH, 1881. okt. 22.) hibás. Az alapszövegnek (M2) nincs címe; mivel azonban megtartottuk az Arany László által kialakított verscsoportba való besorolást (Akadémiai papírszeletek), a HV 1888 -ban szereplő címet a többi „papírszelet”-hez hasonlóan (amelyeknek a HV 1888 az alapszövegük, és ott van címük) feltüntetjük, szögletes zárójelben, alcímként. Az alapszöveg kiválasztása Ponori Thewrewk Emil – az általa készített lejegyzés alapján – a vers 2. sorával kapcsolatban megjegyzi: „A »Budapeti Hirlap«-ban »a merre« áll, »merre« helyett, a mi elrontja a rhytmust”. A megjegyzés indokolt (a sorok az M2 szerint tizenegy szótagosak); mivel az M3 az M1-et követi, a vers alapszövege az M2. Keletkezés 1878. okt. 7.?, . Az Akadémiai papírszeletek keletkezéséről lásd [Akadémiai papírszeletek 2.], Keletkezés. Ezt a verset a HV 1888 1878-ra datálja; keletkezéstörténetének kétféle változatát ismerjük. A BH cikke szerint „Bálint Gábor nem finnista. Mikor vértes felolvasását tartotta az akadémián, Arany János plajbásza nem pihent:” [itt következik az M1]. „És e kis czédula körutat tett az Akadémia tagjainak komoly sorában s a háborgó harczi kedvbe egy kis mosolygós elemet csempészett.” Ponori Thewrewk Emil szerint „A dolog nem így történt”; a BH közlése mutatja, úgymond, „hogy ilyen esetekben milyen szerepet játszik a közlő phantasiája”. Ő mint szemtanú így írja le a vers keletkezését: „ egy pénteki nap délután a Dunaparton sétált. Találkozott vele . Beszélgetnek s szóbajön Bálint Gábor, aki Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén című munkája bevezetésében t és a többi finnistát durván megtámadta. humoros kedvében több epigrammafélét rögtönzött volt, de a Bálint Gáborra való nem akart sikerülni. Csak azután sikerült, hogy tól elvált. Másnap osztályértekezletünk volt az Akadémiában. Én és közt ültem. Ahogy et meglátja, áthajol hozzá, hogy »megvan« s elmondja bajusza alatt lappangó mosolyával.” [Itt következik az M2.] „Én tüstént leírtam. Az öreg úr intett, ne tegyem: Nem kell azt bántani, – de én az írást zsebredugtam s azt feleltem, hogy elteszem emlékül.” ( Ponori Thewrewk 1883, 6.; kötetben: AJÖM VI., 243–244.) Bálint Gábor neve 1878-ban úgy került szóba az akadémián, hogy 1877-ben tolmácsként csatlakozott gróf Széchenyi Béla hároméves Ázsia-expedíciójához, ám 1878 júniusában beteg lett, és haza kellett jönnie. Erről Széchenyi Béla értesítette az akadémiát – levelét az MTA okt. 7-ei ülésén olvasták fel, azzal a megjegyzéssel, hogy „utazásáról közelebb az Akadémia előtt jelentést fog tenni”. [ AkÉrt, 12(1878)/6, 122.; beszámolójára a rendelkezésre álló adatok szerint nem került sor.] Valószínűsíthető, hogy Bálint Gábor ekkor lett (ismét) beszédtéma és között, vagyis a vers is ekkor keletkezhetett. visszaemlékezése nem pontos; az akadémia rendes üléseit hétfőn – kivételesen kedden – tartották, vagyis ha és pénteken találkozott, nem mondhatta el másnap a kész verset az I. osztály ülésén. Az osztályülés (amelyen a verset nek odasúghatta) az AkÉrt szerint „ugyanakkor” – nyilván ugyanazon nap délutánján – volt, mint az „összes ülés”, amelyen Széchenyi Béla levelét felolvasták (uo., 130.; 1878. okt. 7. egyébként keddi napra esett). Vásáry István megállapítása szerint Bálint Gábor „mind a finnugor, mind a török kapcsolatokat kisebbítette, illetve tagadta, így minden tudományos szekértábort sikerült ellenségévé tennie. A másik tényező Bálint Gábor személyiségében rejlik, aki láthatólag rendkívül önfejű, a maga igazában biztos, kompromisszumra képtelen és harcias tudós típus volt, akinek összeférhetetlen természete még a támogatóit is eltávolította tőle. A szelíd Arany János próbálta az ellenfeleket kibékíteni, de Bálint Gábor hajthatatlan volt. két jól ismert epigrammájában örökítette meg ezeket a kísérleteket” (itt idézi az [Akadémiai papírszeletek 4.] és az [Akadémiai papírszeletek 5.] című verset). [ Vásáry István, Szentkatolnai Bálint Gábor orientalista és utazó (1844–1913), Keletkutatás, 43(2015)/2. (ősz), 31–41.: 33–34.]