Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Papírszeleten, ceruzával; autográf (?V1945) K2 MTAK Kt K 520/41r (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (558.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 46) Az AJÖM I . átvette az M1 ( HV 1888 ) címváltozatát; ezt először az Arany 2003 korrigálta. Keletkezés 1878. márc. 23., . Kritikatörténet Németh G. Béla szerint kései költészetének „gy-egy darabjában föltör újra az egész pályát végigkísérő hang, az egész költészetét átszövő motívum: az elhibázott élet, az eltévesztett szerep, az elmulasztott lét tragikus sejtelme”, s idézi a vers 9–16. sorát. ( Németh 1987 [1967], 55.) Szörényi László értelmezésében a vers szerint „azt bánta, hogy »erényesen« élt”; ezen az alapon szembeállítja a Vándor czipó című verssel (lásd ott, Kritikatörténet; Szörényi 1972, 218.). Az Arany-lírát tárgyaló tanulmányának megállapítása szerint „az epigrammatikus tömörségű vers az ötvenes évek elején alkalmazott groteszk népdalok stílusában tagadja mindazon keresztény-sztoikus eszmények érvényességét, amelyekre lírai életművének nagy részét építette. Csak nála elképzelhető szintézist hoz létre a Görög Antológia cinizmusa és a hiteles magyar népdal szkepszise között.” ( Szörényi 1989 [1982/83], 206.) Barta János az Ahasvérus és Tantalusz című, Az örök zsidóról írt tanulmányban azokról a versekről szól, amelyekben mint a földi lét természetes javainak élvezetére önmagát alkalmatlanná tevő lélek jelenik meg (Mint egy alélt vándor…, Visszatekintés). Az „örömtől való futás, az örömre való képtelenség” verseként értelmezett Balzsamcsepp kapcsán említi e verset mint „kései, megdöbbentő vallomás”-t, párhuzamba vonva az Örökké! című, a Tantalusz-motívumot felidéző töredékkel. ( Barta 1976 [1974], 225–226.) Csűrös Miklós részletes tanulmányában ( Csűrös 1994 [1979]) a lakomával (symposion, convivic) hozza összefüggésbe a verset: „A metaforikus jelentés kialakulását a lakomához kapcsolódó különféle asszociációk segíthették elő: az étel-ital mértékletes vagy mértéktelen fogyasztásának képéhez a morális magatartásformák szemléletes tipológiája társult (mohó, mértéktartó, megvető attitűd az élvezetekkel szemben), a lakoma végessége, átmeneti jellege az élet elmúlásának gondolatát ébresztette föl”, s idézi Balassi Bálint Célia-ciklusának harmadik versét: „Ez világ minékünk / Kiben mi most élünk, / Vendégfogadó házunk” (23.). Részletes elemzésének konzekvenciája: ha a költő azt kívánja, hogy „élt volna másképpen, merészebben”, „ezt az érzést nem elsősorban az elmulasztott élmények miatti kései önvád motiválja, hanem a túl sokáig húzódó élet elviselhetetlensége, a megalázó testi mizéria”; nem azért irigyelte társait, „mert vele ellentétben mertek inni, ha tetszik, élni – ellenkezőleg, utánuk kívánkozott a halálba.” (32., 33.) Formailag, műfajilag az Őszikék népdalsémát követő dalaival rokonítja a verset (Népdal [Haja, haja, hagyma-haja…], Nem kell dér…, Csalfa sugár, 34.), a által említett előzményeket pedig kiegészíti a Kortársam R. A. halálán című verssel (31.). Az élet mint tivornya alapmotívumának kibontakozását Ady Endre Az ős kaján című versében, ill. több, a tivornya toposzát használó versében látja (39.). Fordítások Német: Dieses Leben (Annemarie Bostroem) = Arany 1982, 127.; ua.: Arany 1984, 78.; ua.: http://www.mek.iif.hu; ua.: www.babelmatrix.org Orosz: Эта жизнь (Леонид Мартынов) = Арань 1960, 179. Hangfelvételek [Ez az élet… címmel] Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 0’ 58” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 59”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 0’ 50” [A KKv -ben szereplő címmel] Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Bodrogi Gyula, 1’ 10”