X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A jó öreg úrról

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: HV 1888, 516–517

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 HV 1888, 516–517. (Forgácsok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 164.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Megjegyzés
 
A HV 1888 a 17. sor után az alábbi jegyzetet iktatja be: „Itt a kézirat megszakad, de alantabb van még egy, úgy látszik, befejezésnek szánt, fél-strófa:” (517.; itt következik a 18–21. sor).
 
Keletkezés
 
A HV 1888 datálása szerint „1877 óta”,
Bp
Budapest
.
 
Kritikatörténet
 
Szili József kapcsolatokat mutat ki e vers és a Harmincz év múlva, a Névnapi gondolatok, a Dante és a Széchenyi emlékezete című versek között, majd megállapítja: ezúttal „az elégikus hangnem torkollik epigrammatikus zárlatba anélkül, hogy a befogadói együttérzést, együtteszmélést lezárná. A »részben« és a »nem teljesen« átfedése, különbsége, az ilyen »értésnek« az »együgyű« esetében a minimális, a »tanult« esetében a maximális értés pólusa felé vonzott köztes lebegése, mint az irracionális szám, állandó továbbszámolást – továbbgondolást igényel.” ( Szili 1996, 50–51.)
 
A jó öreg úrról
n
Jegyzet
A jó öreg úrról
Deák Ferenc (megh. 1876. jan. 28.);
Arany
Arany János
és
Deák
Deák Ferenc
ismeretségéről lásd A jóságos özvegynek, Keletkezés
 
 
  Ismertem én – ismerte minden
n
Jegyzet
minden
itt: mindenki
,
  Nem oly rég azt a jó urat,
  Ki öreg volt már férfi renden,
  S vénült korig ifjú maradt:
  „Öreg” névvel hódolt eszének
  Az a bizalmas tisztelet,
  Mely a szivet nem érzi vénnek,
  S midőn tisztel, inkább szeret.
 
 
  Egy oly remek könyv mássa
n
Jegyzet
Egy oly remek könyv mássa…
vö. a Dante című vers (1852) 29–30. sorával: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved”
volt ő,
  Minőt – évezredben alig –
n
Jegyzet vö. a Dante című vers (1852) 29–30. sorával: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved”
  Nagy bölcs teremt, vagy égi költő;
n
Jegyzet vö. a Dante című vers (1852) 29–30. sorával: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved”
  Melytől új eszme foganik
  Firól-fira az ember-észben;
  Élvezi nem, kor, vegyesen:
  Az együgyű is érti részben,
  De a tanult sem teljesen.
 
 
  „Jó bácsi” már a zsenge kornak,
 
  ....................................  
  ....................................  
 
  És a hazafiság – ne lenne
  Méltóbb erény mindannyinál:
  Azt mondanám: nagyobb volt benne
  Az ember a hazafinál.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1877 után
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
(1877 óta)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 516–517
 
 
 
 
A jó öreg úrról
n
Jegyzet
A jó öreg úrról
Deák Ferenc (megh. 1876. jan. 28.);
Arany
Arany János
és
Deák
Deák Ferenc
ismeretségéről lásd A jóságos özvegynek, Keletkezés
 
 
  Ismertem én – ismerte minden
n
Jegyzet
minden
itt: mindenki
,
  Nem oly rég azt a jó urat,
  Ki öreg volt már férfi renden,
  S vénült korig ifjú maradt:
  „Öreg” névvel hódolt eszének
  Az a bizalmas tisztelet,
  Mely a szivet nem érzi vénnek,
  S midőn tisztel, inkább szeret.
 
 
  Egy oly remek könyv mássa
n
Jegyzet
Egy oly remek könyv mássa…
vö. a Dante című vers (1852) 29–30. sorával: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved”
volt ő,
  Minőt – évezredben alig –
n
Jegyzet vö. a Dante című vers (1852) 29–30. sorával: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved”
  Nagy bölcs teremt, vagy égi költő;
n
Jegyzet vö. a Dante című vers (1852) 29–30. sorával: „Évezred hanyatlik, évezred kel újra, / Míg egy földi álom e világba téved”
  Melytől új eszme foganik
  Firól-fira az ember-észben;
  Élvezi nem, kor, vegyesen:
  Az együgyű is érti részben,
  De a tanult sem teljesen.
 
 
  „Jó bácsi” már a zsenge kornak,
 
  ....................................  
  ....................................  
 
  És a hazafiság – ne lenne
  Méltóbb erény mindannyinál:
  Azt mondanám: nagyobb volt benne
  Az ember a hazafinál.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1877 után
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
(1877 óta)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 516–517