Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 A vers prózai vázlata és az 1–4 sor; autográf (V1945); *K2 A vers prózai vázlata és az 1–4 sor; az Ariosto-fordítás hátoldalán; autográf (a *K1 szövegével azonos, kivéve a főszereplő nevét) (V1945, lásd AJÖM VI., 234.) *K3 Egy színlap v-ján; autográf, 1857 (az 1. és a 2. vsz. négysoros változata) (?V1945); *K4 Keskeny papíron (teljes szöveg), autográf (V1945) *K5 Autográf tisztázat, valószínűleg 1877; (lappang; lásd a K7 jegyzetét az 1. lap alján) K6 OSzK Kézirattár, Analekta, 3) App–Babits A–H, 245, autográf tisztázat; 2 fol.; 1r (1–30. sor), 1v (31–65. sor), 2r (66–98. sor), 2v (99–105. sor); K7 MTAK Kt K 510/20r (1–14. sor), 20v (15–51. sor), 21r (51–91. sor), 21v (92– 105. sor) (alapszöveg) Megjegyzések *K1–*K4 Adataik az AJÖM I. (536–537.) alapján. A *K1–*K3, ill. *K4 időrendje bizonytalan; míg előbbiek kezdemények, utóbbiban a név javítása (Csorna → Bende) mutat korábbi keletkezésre. K7 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 17.) – a cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete); a címhez csillaggal, az 1. kéziratlap alján halvány ceruzával az alábbi lábj. fűzve: „Egy tiszta példányát Margitszigeti szobámból – ellopta valami ismeretlen tisztelőm.” M2 Gyulai Pál elnöki megnyitó beszéde előtt, amely a társaság febr. 8-ai ünnepélyes közgyűlésén hangzott el. M4 A VU-nak abban a lapszámában jelent meg, amely a KisfT febr. 8-ai közgyűléséről számol be (107–108.); a versre vonatkozó részt lásd Fogadtatás. Az M1–M4 szövege – bár vannak kisebb eltérések – láthatólag ugyanazon a szövegváltozaton alapul (talán egy ismeretlen kéziraton). S bár az M2–M4-hez képest az M1- ben is kimutathatók szövegromlások (kurziválás, központozás), utóbbit választottuk e szövegcsoport prototípusának, mivel a többi közlés a KisfT üléséhez kapcsolódik; így az M2–M4 eltéréseit nem tüntettük fel külön a szövegváltozatok között. Az alapszöveg kiválasztása A számításba vehető változatok közül az M1–M4 szövegcsoport (közös) kézirathátterét nem ismerjük, a köztük mutatkozó kisebb eltérések viszonya nem tisztázható. Az M5 – apró eltéréseket leszámítva – az M1 szövegét követi. A két, rendelkezésre álló, kéziratról megállapítható, hogy a K6 korábbi, mint a K7. A K6 javításai – 9., 80., 98. sor – letisztázva kerültek a K7 szövegébe; a 15. sorban a K7 szövegében szereplő kiemelés hiányzik a K6 szövegéből (az újra szó kiemelése a szöveg intencióját erősíti: Bende lelkiismeretére apellál). A K6 javítása a 80. és a 91. sorban azt is megmutatja, hogy ennek a kéziratnak a *K4 az előzménye; míg a javítás nyomán kialakult változat tisztázva a K7-be került, a lehúzott változat a *K4-ből ered (80.:

[törölt]

« Ágyba »

siet → Siet is be; 90.: Bűn

[törölt]

« ei »

t <magában>. → Bűnét a világban.). A K7 egyetlen szöveghelyén van javítás a K6 szövegéhez képest (13. sor); minthogy a javítás nem későbbi, valószínűsíthető, hogy – a *K4 és a K6 alapján tisztázva a szöveget – tévedésből először az előbbiben szereplő változatot kezdte leírni („fényt ereget”), de ezt rögtön észrevette, lehúzta a hibás szövegrészt, és folytatólagosan írta a végleges (a K6 szövegében szereplő) változatot („kék lángot vet”). A cím alatt álló műfaj-meghatározás változatai is azt erősítik, hogy a K7 a *K4 és a K6 egyidejű figyelembe vételével készült; előbbiben a „ballada” „Kisértetes históriá”-ra van javítva, utóbbiban csak a „kisértetes história” meghatározás szerepel (utólag beszúrva), végül a K7 nem dönti el a dilemmát, amikor (ugyancsak utólagosan) úgy határozza meg a műfajt, hogy „Ballada, vagy legalább afféle kisértetes historia”. Az alapszöveg tehát a K7. Keletkezés 1877. júl. 31., ., Margitsziget. A vers vázlata (*K1): „Párbaj. Két jó barát. Az elsőnek (kedvesét) hitvesét elszereti a másik. Megvínak. (Az első) A férj elesik. A második ös�- szekel a nővel. A menyegzői ágy előtt megjelen a törvényes férj Párbajra hívja. Kimegy, – vínak, – vínak mindég. A második meg van őrülve.” (Utána kék ceruzával:) „Kidolgoztam.” A *K1 és *K2 versszövege, a főszereplő nevét kivéve, azonos, és a későbbitől eltérő versszakképletet mutat (négysoros vsz.-ok, 10 szótagos sorok). A vázlat és az első sorok valószínűleg 1858-ból valók – a *K2-t az ekkor keletkezett Ariosto-fordítás kéziratának v-jára írta. A *K1 utólagos megjegyzését („Kidolgoztam”) nem tudjuk datálni, így csak a KKv -ben szereplő dátum lehet a terminus ante quem. Elek Oszkár a The Laird of Laminton (a későbbi kiadásban: Katherine Janfarie) című skót balladában jelölte meg forrását, amelyet balladagyűjteményéből ( Scott 1802, Vol. I., 216–219.) ismert ( Elek 1912, 378.). A két balladában azonban csak a kiinduló helyzet rokon; amikor a gazdag Lochinvar lord esküvőjét tarja Katherine-nal, megjelenik a menyasszony titkolt szerelme, Lauderdale lord, magával ragadja a menyasszonyt – itt azonban valóságos vérontás támad, sokan meghalnak. Közelebbi forrásnak mutatkozik saját balladája, a The Eve of Saint John (Szent Iván éjszakája), amelyet a gyűjtemény harmadik részében közölt (Imitations of the Ancient Ballad); itt az áruló módon megölt szerelmes szellemalakként jelenik meg, a két főszereplő pedig zárdába vonul ( Elek 1912, 379.). Heller Bernát vitatta a vers szorosabb kapcsolatát a skót balladával, s Don Ramiro című balladáját nevezte meg előzményként. versének női főszereplője „elfordul első szerelmesétől, Donna Clara el Don Ramiro-tól s férjhez megy Don Fernandohoz. De meggondolatlan kedvében meghívja menyegzőjére az elhagyott Don Ramiro-t. A nász előtti délben a két versenytárs bajt vív, a szerelmében szerencsétlen Ramiro a küzdőtéren is elbukik, elesik, de erről Donna Clara nem tud. A lakodalmon Don Ramiro megjelenik a hűtlen ara előtt, árnyékképpen, a halottak leheletével s táncot jár a megrémült Donna Clara-val, folyvást arra hivatkozván, hogy ő meg van híva. Végül Donna Clara fölszólítja, hogy távozzék, erre a látomás eltűnik. Csak képzelet volt, a menyasszony el sem mozdult volt ülőhelyéről. Vőlegénye, látva rémülését, okát kérdi. Az ara Don Ramiro nevét rebegi, Don Fernando csillapítja: ne sürgesse a véres hírt, Ramiro nem él.” balladáját – Nagy Anna kezdeményezése nyomán ( Heine balladaköltészete és hatása a magyar balladára, Bp., 1919, 80.) – már a rokon tárgyú A honvéd özvegyével kapcsolatba hozza; ami az Éjféli párbaj és a Heine-vers párhuzamát illeti, „tt is, ott is a leányért versenyző két ifjú levente megví életre-halálra; itt is, ott is a szerelemben szerencsétlen kérő a bajvívásban is szerencsétlen, elesik; itt is, ott is mint kísértet megzavarja a nász zajos örömét”. azt is megállapítja, hogy az Éjféli párbajnak az a „két lényeges eleme, amely don Ramiro-ban nincs meg, a nász végleges megzavarása és a kísérteties harc, megtalálható Heine két másik költeményében. Ritter Olaf csak táncot járhat menyasszonyával, nászát valóban nem tarthatja meg, mert a hóhér, aki már az esküvő óta reá várakozik, fejét veszi. A Zwei Brüder pedig két testvér kísérteti viaskodását mutatja be. Mindketten Laura grófnőbe szerettek. Laura nem döntött köztük, fegyverre bízták a döntést. Mindketten elesnek egymás kardjától, de nemzedékek óta, évszázadokon át éjente megindul a küzdelem.” versének többlete szerint abban van, ahogyan a történetnek erkölcsi, lelkiismereti távlatot adott. ( Heller 1920, 376–377.) Fogadtatás A VU-nak az a száma, amelyben a vers megjelent (lásd Megjelenés, M4, ill. Megjegyzések), a KisfT közgyűlését ismertető cikkében arról számol be, hogy „Arany János uj balladáját, melyet Szász Károly szavalt el, a legnagyobb csendben hallgatták végig. Csak midőn a szavaló bevégezte, akkor tört ki a mély hatás viharos zaja. A balladát egész terjedelmében közöljük.” [ VU, 27(1880)/7. (febr. 15.), 107–108.: 108.] Kritikatörténet szerint itt, akárcsak az Árva fiúban vagy a Tetemre hívásban, a téboly „az erkölcsi törvények megszegéseért büntetésül hárul az illetőkre”; a vers eszméje, hogy „bűn által az ember meg nem alapíthatja boldogságát”. A rövid szerkezet- és ritmuselemzést a korábbi balladaelemzésekhez hasonlóan a szöveg szereplői szólamok szerinti elkülönítése követi. ( Greguss 1900, 137., 138., 138., 138–142.) Imre László szerint „a holt Robogány számonkérő megjelenése a nászéjszakán némileg A honvéd özvegye szituációját ismétli meg. Folytatódik az 50-es évek pszichopatológiai érdeklődése is: Bende olyasféle dühöngő őrült, akinek látomása mögött szexuálpatológiai gátlások is felfedezhetők. A nászéjszakán támadó vízió maga a büntetés, az erkölcsi törvény könyörtelen érvényesülése. A morális igazságszolgáltatás tehát ebben az egy kései balladában a korábbi módon működik.” ( Imre 1988, 69.) Keresztury Dezső a „mesterballadák” közt is a „legkidolgozottabb”-nak minősíti; „mai olvasó első pillantásra úgy vélné: most is, mint már többször pályája folyamán, a kínált klisé paródiáját akarta megírni; de aztán elragadják a nyelvi lelemény, a formateremtő erő s a drámai sűrítés eleven remeklései”. ( Keresztury 1990, 492.) Imre László nyomán A honvéd özvegye „meghaladása”-ként értelmezi az Éjféli párbajt Hlavacska András; ezt úgy érti, hogy az utóbbiban, az előbbivel szemben, nem válik mindjárt egyértelművé, hogy a kísértet a főszereplő látomása, ezért felvetődik a fantasztikum érvényesülésének lehetősége. „ A honvéd özvegyével ellentétben az Éjféli párbajban nem a narrátor, hanem a szereplők segítségével rántja le a leplet a történet fantasztikus eleméről: a tizennegyedik versszakban a befogadó hirtelen belép az őrség nézőpontjába, Bende vitéz »harcát« az ő szemszögükből észleli. A történet csattanója, hogy ők nem látják a kísértetet, csak a magányosan, őrjöngve csapkodó Bendét. A rejtély ezzel úgy tűnik megoldódott, a kísértet csak a képzelet szüleménye volt, a házasodó vitézt nem egy ártó lélek, hanem saját lelkiismerete üldözte.” A továbbiakban a ballada fokalizációs technikájának elemzése olvasható; a dolgozat második része a (romantikus) fantasztikum és a nézőpont viszonyát filmes példákon vizsgálja. ( Hlavacska András, A romantikus fantasztikum filmes továbbélése, Apertúra, 2013. ősz, http:// uj.apertura.hu/2013/osz/hlavacska-kisertethistoriak-a-romantikus-fantasztikumfilmes- tovabbelese/.) NB. felvetését a Hamlet alapján tovább lehet vinni: bár csak Hamlet látja apja szellemét, környezete nem, a szellem azért még a mű világának reális eleme. J. Soltész Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy a vers „tízes, nyolcas és hatos soraiban” „tudatos és szándékolt” a choriambusok használata (ellentétben több, spontánnak ható esettel), a vers egyéb soraiban pedig „egy másik színező-dallamosító időmértékes elem is feltűnik”, a ionicus a minore. ( J. Soltész 1987, 95.) Fordítások Angol: Midnight duell [! jav.: duel] (William N. Loew) = Loew 1881, 75–78.; ua.: Loew 1887, 185–188.; ua.: Loew 1899, 321–324.; ua.: Arany 1914, 180–183. Duel at Midnight (Peter Zollman) = Makkai 2000, 326–329. Német: Ritter Bende (Lindner Ernő), Literarische Berichte aus Ungarn, 1880 [an.]; az u. 3 vsz. idézve: Schwicker 1889, 692. Nächtlicher Zweikampf (I. Bruck) = Balladen von Johann Arany: Aus dem ungarischen übersetzt von I. Bruck, Wien, Georg Szelinski, 1886, nyomtatta: Leöwy & Akalay, Pressburg, 32–36. Zweikampf um Mitternacht (Dóczi Lajos) = Dóczi 1903, 75–79. Mitternächtlicher Zweikampf (Szekula Gyula), Pester Lloyd, 54(1907)/220. (szept. 15.), 13. Zweikampf um Mitternacht (Hedwig Lüdecke) = Gragger–Lüdecke 1926, 123–126. Der mitternaechtliche Zweikampf (Szemere László) = Szemere 1935, 202–205. Olasz: Il duello di mezzanotte (prózaford., Francesco Sirola) = Sirola 1914, 45–47. Duello di mezzanotte (Lina Linari) = Corvina, Rassegna italo-ungherese, diretta da Tiberi [Tibor] Gerevich a Luigi Zambra, Roma, 17/nuova seria 2(1939)/3, 222–224. Orosz: Ночной поединок (Николай Чуковский) = Арань 1962, 112–117. Román: Duel de noapte (Octavian Hodîrnău) = Arany 1960, 304–315. ua., (Haramlambie Grămescu) = Lőrinczi–Majtényi–Szász 1966, 213–216. Szerb: Понечни двобоj (Благоjе Бранчич) = Из Мађарског Перивоjа, Нови-Сад, 1907. [an.] Feldolgozások Képzőművészeti Zichy Mihály illusztrációi (4 lap; 4 szövegközi és 1 egész oldalas rajz), 1894, lavírozott tus, 437×352 mm, MNG; ua.: Arany–Zichy 1896, IV., o. n.; ua.: Arany–Zichy 2016, 155–162. Borsos Miklós grafikája, Arany 1961 , a 488. oldal után, számozatlan lapon Zenei Ziczy Géza: A cél. 1911. dec 20. – Köveskuthy, op. 58. Fleischer Antal (nagyzenekarra, 1926) Szirtes Edina Mókus; előadók: Kováts Kriszta, Farkas Gábor Gábriel, Fool Moon énekegyüttes, Keönch László Farkas = Kováts Kriszta, Arany-óra: Arany János balladái a capella (CD; Bp., Gryllus, 2008) Hangfelvételek Magyar költők, Arany János: Balladák, Sinkovits Imre, Hungaroton Classics, HCD 14262, 1998, 5’ 00” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], László Zsolt, 5’ 58”