Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Autográf, Szívmorál címmel; elveszett; fakszimiléje: HV 1888, 540.; VU, 40(1893)/20. (máj. 14.), 329. K2 MTAK Kt K 510/17v (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai a HV 1888 alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 12) A K2 írásképe – kisebb betűk, a vsz.-ok közti sorköz kihagyása – arról tanúskodik, hogy a verset utólag írta be a lap üresen maradt alsó harmadába – legalábbis a Mindvégig beírása után. A versszaktagolást megnehezíti, hogy a vers csak úgy fért el a KKv 17v-jára, ha sűrűbbre írta a sorokat (nyilván nem akart néhány sort átvinni a következő lapra); az 5–12. sor sorköz nélküli írása ennek is lehetne következménye, azonban a *K1 – amelyen bőven volt hely a vers számára (lásd a fakszimilét, Kézirat, *K1) – ugyanilyen tagolást mutat. Ezért megtartottuk a 4–8–4-es tagolást, annak ellenére, hogy az M1, az M2 és a későbbi kiadások is négy négysoros vsz.-ra tagolják a verset – ennek megfelelően a 8. sor végén a kéziratokban szereplő pontosvesszőt ponttal helyettesítik. Az M1 Arany János két költeménye cím alatt; utána a Növünk együtt című vers (kötetünkben: Czím nélkűl, [M1], lásd ott, Az alapszöveg kiválasztása). A címhez fűzött lábj. szerint „ Ráth Mór , kire Arany János hátrahagyott müveinek kiadási joga kizárólag át van ruházva, e költeményeket csupán a »Fővárosi Lapok«-nak engedte át és bárhol leendő utánnyomásuk ellen, hivatkozva a sajtótörvényre is, határozottan tiltakozik.” Az alapszöveg kiválasztása Bár a *K1 a K2 javított szövegén látszik alapulni, a kiemelések azt is megengedik, hogy a K2 javításai újabb variánsokhoz képest állítják vissza korábbi megoldásokat. A *K1 későbbi keletkezése tehát nem bizonyítható, ezért marad alapszövegnek a K2. Keletkezés 1877. júl. 22., ., Margitsziget. A versben megjelenő személyeket nem sikerült azonosítani; Kerényi Ferenc jegyzete szerint azért nem adta közre életében, mert „többen ráismerhettek volna a szereplőkre” ( Arany 1993, 123.). Kritikatörténet A KMR a törvényszéki beszéd nemébe (genus iudiciale) tartozó védelem (apologia) példájaként említi: „egy romlott nőt azért tud felmenteni, mert züllésének okát egy erényben találja meg, nevezetesen a férjéhez való hűségben, a teljes alkalmazkodásban, az együttes züllésig”, s idézi a 9–16. sort. ( KMR, 18.) Fordítás Szlovák: Odpustenie (Emil Boleslav Lukáč) = Emil Boleslav Lukáč, Spoved’ Dunaja, Antológia mad’arskej poézie od najstarších čias po dnešok, Bratislava, Slovenský spisovatel’, 1976, 85. Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Gyéresi Júlia, 0’ 58”