Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzések *K1, *K2 Adataik az AJÖM I . (530–531.) alapján (a 8–9. sor variánsainak sorszámozása hibás). Ha a K4 javítást tartalmaz a K3 szövegéhez képest, a K3 változatát a *K1 és a *K2 szövegében is jelöltük (ezeket Voinovich – minthogy a K3 alapján közölte a verset – nem tüntette fel variánsként). A két kézirat időrendje nem egyértelmű. A javítások tanúsága szerint a *K2 1–54. sora korábbi, mint a *K1-é (a *K2 javításai többször letisztázva szerepelnek a *K1-en), azonban 1877-ben a *K2-n fejezte be a verset. K3 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 10) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete) — a 16r alján őrszó: Rosz K4 Váradi Antal kapta tól 1878 februárjában, eredetileg a Szigligeti-Album számára (lásd Fogadtatás). Az AJÖM I . nem tud róla; Péter László hívta fel rá a figyelmet ( Miscellanea – A Tengeri-hántás kézirata, It, 50(1962)/2, 302.). M1 A közlés alapja: K4. M4 A közlés alapja: K3. Mivel az M2–M3 az M1 szövegén alapul, ezeket a szövegváltozatok között nem vettük figyelembe; eltéréseik szövegromlásoknak tekinthetők. A 13. sor elején szereplő idézőjel törlését az indokolja, hogy a 2. vsz. elején (7. sor) álló nyitó idézőjel egyik szövegváltozatban sincs bezárva a vsz. végén. Ez nem a záró idézőjel hiányát jelenti, hanem arra utal, hogy az idézet a következő vsz.-ban folytatódik (a 18. századi szövegekben még a folytatódó idézet minden sora elé kitették a nyitó idézőjelet). Az idézőjel meghagyása/törlése az értelmezés szempontjából lényeges, lásd Tarjányi Eszter elemzését (Kritikatörténet). Az Őszikék-ciklus – által is kifejezésre juttatott – egysége érdekében a szöveg alá a K3 dátumát iktattuk; az alapszöveg (K4) alatt szereplő névaláírás a szövegkritikai jegyzetekbe került. Keletkezés Az 1–54. sor az 1850-es években (lásd *K2), Nagykőrösön; a teljes szöveg 1877. júl. 15-én .-en, a Margitszigeten. A történet néhány eleme szerint rokonságot mutat a Victor Hugo A Párizsi Notre Dame-jának ihletését mutató Egy egyszerű beszélykével. ( Riedl 1982 [1887], 238.) Ezt Imre László vitatta, és Thomas Moore – által 1848-ban fordított – A Dismal mocsárok tava című versére utalt előzményként; ennek „ifjú hőse is a szeretett leány elvesztése miatt zavarodik meg. Azt állítja, hogy kedvese nem halt meg, hanem a Dismal mocsarak közé ment. Keresésére indul, és ott pusztul, mondhatni »utána hal«, mint Tuba Ferkó.” Az összefüggést azzal támasztja alá, hogy a Tengeri-hántás első változata nem sokkal későbbi, mint a Moore-fordítás. szerint a vers „tematikai-erkölcsi képlete” is korábbi balladákból – Ágnes asszony, A hamis tanú – eredeztethető ( Imre 1988, 219., 66.). Fogadtatás Miután a KisfT-ban felolvasta Tetemre hívás című versét, a Petőfi Társaság küldöttsége felkereste t, hogy átadják a tiszteleti tagságról szóló oklevelet (lásd Tetemre hívás, Fogadtatás). Az utóbbi küldöttség tagja volt Váradi Antal, aki a Szigligeti-album szerkesztőjeként kért kéziratot a költőtől. „Iróasztalából egy hosszabb költeményt vett ki, ahhoz sajátkezüleg jegyzeteket irt, s néhány apró javítást téve rajta, átnyújtotta nak. A költemény czíme: Tengeri-hántás (kukoricza-fosztás) s annyit már most elárulhatunk, hogy a költemény Arany János költészetének valódi remeke. Egy népies ballada, melyben a hangulat szinte bűbájos, s a kidolgozás a virtuozitás netovábbja.” (lásd Kézirat, K4) [ PN, 29(1878)/38. (febr. 11., Esti kiadás), 1.] A vers végül nem a Szigligeti-albumban, hanem a szegedi Árvízkönyvben jelent meg (lásd M1). Kritikatörténet Riedl Frigyes, aki az életkép műfajához kapcsolta a balladát, azt állapította meg, hogy a versszakok utolsó előtti, gondolatjelekkel elválasztott sorai mint „külső félbeszakítások” „mindig valami szimbolikus összefüggésben vannak az elbeszélés tartalmával”. „Első pillantásra a félbeszakítások eme szimbolizmusa rendkívül mesterkéltnek látszik; nem erőszakolta-e az a véletlen, hogy épp akkor emelkedik az ég aljáról a hold, midőn Dalos Eszter kerek arcát említik, hogy a vadkan épp akkor bujdokol, midőn Eszter az elbeszélésben éjjel lopva elhagyja a többi cselédet, vagy hogy a kuvik épp megszólal, midőn Tuba Ferkó temetőnézéséről van szó?” Természetes – úgymond –, hogy a történet elbeszélője a „sokféle egyes hang és jelenség közül csak azokat említi, melyek iránt épp fogékony, mert hangulatosan egyeznek meséjével”. ( Riedl 1982 [1887], 239.) Greguss Ágost, aki „életképbe foglalt balladá”-nak nevezi a verset, s eszméje, úgymond, a Bor vitézéhez hasonlóan „a szerelmesek egyesülése a halálban”, elsőként elemezte részletesebben a közbeszúrt sorokat. „ megszakító sorok – úgymond – helyenkint jelképekké lesznek: így, midőn Tuba Ferkó kerülgeti Esztit, Bodri a rókát hajtja; midőn Eszti titkos találkára megy, vadkan töri az irtást; midőn már bánkódik s könnyei megerednek, a harmat kezd erősen esni; midőn eltemetik, megkondul a Lombár harangja, mintha temetésre szólna; midőn Ferkó a sírjához megy buslakodni, a halálmadár kuvikol, mintha neki is végét jósolná.” ( Greguss 1900, 145., 146.) Az elemzés a versszerkezet rövid elemzésével, majd a szöveg szereplői szólamok szerinti felosztásával folytatódik, világosan elkülönítve „a költő” és a gazda szövegrészeit (nyitó és záró vsz., illetve a közbülső vsz.-ok; Greguss 1900, 146., 146–149.). Sőtér István is a közbeékelt sorok felől közelít a vershez, mondván: „ józan közbeszóló aggodalommal követi a balladamondót: a révülettől, a példa követésétől félti a fiatal hallgatóságot; közbeszólásaival a környezet, a tárgyilagos valóság felé kívánja tehát terelni figyelmüket, de hasztalan, hisz a holdas éjszaka árnyaival és neszeivel a ballada cinkosává szegődik, átveszi, megkettőzteti annak hangulatát. A közbeszóló így akaratlan még alá is festi a történetet, mert utalásai képletesen, metaforikusan, a történet egyes részleteit visszhangozzák. A közbeszóló végül is az óraütés ürügyén tudja csak félbeszakítani a történetet – de hisz annak befejezése a hallgatók előtt úgyis ismert, s csak az olvasó számára ismeretlen.” ( Sőtér 1987 [1963], 674–675.) Szegedy-Maszák Mihály azon balladák közé sorolja (az Ágnes asszony, a Zács Klára, A walesi bárdok és a Vörös Rébék mellett), amelyekben „a külső természet teljesen a lelkiállapot szimbolikus nyelvévé válik – mint a romantikát közvetlenül megelőző költők közül legkorábban alighanem -nél és nél, a nagy romantikusok közül elsőként -nál” ( Szegedy-Maszák 1972, 325.). Másik tanulmányában a közbevetés alakzatának példájaként említi a vsz.-ok utolsó előtti sorait: „a közbevetés (parentheszisz) értekező és történetmondásos szövegekben gyakori”. Utóbbiakban az elbeszélő, úgymond, „zárójeles szerkezettel válthat át az események szintjéről a történetmondáséra, egyúttal alkalmat adván arra, hogy a befogadó eltöprengjen, vajon a látványos megszakítás nem jelent-e mélyebb folytonosságot, így például a betét nem fogható-e föl úgy, mint a törzsszövegben elmondottak metaforikus értelmezése. Nincs kizárva, hogy a sokat emlegetett balladai homály onnan származik, hogy a történetmondó közbeékelt megjegyzése az értelmezés új kiterjedését nyitja meg:” . ( Szegedy-Maszák Mihály, Az irodalmi mű alaktani hatáselmélete = A strukturalizmus után, szerk. Szili József, 1992, 113–152.: 129.) Barta János szerint a Tengeri-hántás „kiemelt helyet foglal el az Őszikék balladái sorában” – erre a balladára illik „az egész ciklus esztétikai alapjellegzetessége: bonyolult, virtuóz alkotás ez, a keresetlenség és az egyszerűség álarcában”. is abból indul ki, hogy „a művészi tudatossággal alkalmazott közbevetések többszörös funkciót hordoznak”. Ezek, úgymond, „emcsak a jelent, az élő szituációt érzékeltetik, hanem egy-egy villanással jelzik, minősítik azt is, ami a keretbe foglalt történetben sejthető”. szerint a történetmondó, a „közvetítő elbeszélő” „nyilvánvalóan a gazda, akinek a tengerijét fosztják. Őt halljuk a biztatásokban, felkiáltásokban, a kedélyeskedésekben”. ( Barta 1987 [1982a], 133–135.) A „közvetítő elbeszélő” szerepére már Ujhelyi Mária felhívta a figyelmet, aki szerint ebben a balladában (akárcsak A kép-mutogatóban) – „keretként – fiktív beszélőt és hallgatóságot szerepeltet”. ( Ujhelyi 1972, 29–30.) Szörényi László szerint ez az első Arany-ballada, „amely – élő néphagyományra is hivatkozva – nyíltan vállalja a kísértetballada műfaji követelményeit”; ugyanakkor e vers révén „tette meg az első lépést, hogy minden tételes vallási és filozófiai rendszertől elszakadva, a modern ember elidegenedettségélményét kereszténység, sőt görögség előtti prelogikus folklór formák segítségével közelítse meg.” szerint „a történet olvasható úgy is, mint Tuba Ferkó és Dalos Eszti szerelmének tragikusan végződő históriája, úgy is, mint ennek a történetnek intő példázattá alakított pletykaváltozata, úgy is, mint egy kísértethistória előjátéka, de úgy is, mint távoltartó költői ábrázolása egy babonás falusi közösség költészetteremtő alkalmi megnyilvánulásának.” ( Szörényi 1989 [1982/83], 202–203., 205.) Ballada-monográfiájában Imre László Kardos Albert lekicsinylő véleményével vitatkozva, értékelését megerősítve állapítja meg, hogy „z egész életműben kevés ilyen kiemelkedő alkotás akad” ( Imre 1988, 219.). A vers zárlatában érvényesülő nézőpontváltást azzal magyarázza, hogy éjfélkor – a kísértetjárás idején – „ lohadó tűz mellett fázósan összebújó fiatalok eljutottak a »csoda« meglátásának állapotába” (208.). S míg a vers keletkezését korai balladákkal hozta összefüggésbe (lásd Keletkezés), megjegyzi, hogy a korai balladákkal ellentétben itt a tragikum „irreális, mesei színezetet nyer, s ezáltal nemcsak költőibbé, de (talán) kevésbé nyomasztóvá is válik”; a tragikumot súlytalanítja „a furcsa történetnek természeti jelenségekbe vesző lírai átszövöttsége, lágysága” is (210.). A „mi nem éri” formula ismétlődésével kapcsolatban megjegyzi, hogy „ szerelmi szenvedély szédülete ugyanazt a nyelvi formulát hívja elő, mint a befejezésben Tuba Ferkó túlvilágra, halott kedvese után áhítozó, holdkóros toronyba mászása” (211.). kitér a vers ritmikájára is; a kettős ritmusú vers ütemhangsúlyos komponensének uralkodó eleme a felező nyolcas, az időmértékes elemnek a ionicus a minore – a két főszereplő (négy-négy szótagú) neve is e képletet adja ki. Druzsin Ferenc, aki a 23. és a 37. sor lehetséges népi mitológiai vonatkozására hívja fel a figyelmet, megjegyzi: a balladai homály balladáiban sokszor abból származik, hogy „ma és mi már nem sejtjük meg, nem ismerjük fel a konkrét jelentésen túlit”. ( Druzsin Ferenc, Szederinda. Népi hiedelmek a Tengeri-hántás két sorában, Magyartanítás, 1993/5, 7–8.: 8.) Thimár Attila, a korábbi, vonatkozó elemzéseket követve, a közbevetéseket elemzi, s arra a feltételezésre jut, hogy ezek a „reflexióként felfogható közbevetések nem a történetmondótól származnak, hanem a közönség valamely tagjától” [ Arany János: Tengerihántás, Lit, 21(1995)/3, 309–317.: 313.). Tarjányi Eszter rekurzív szerkezetűként írja le a balladát; eszerint az 1. vsz.-ban megszólaló narrátor történetében szólal meg a tengerihántás jelenetének narrátora (2. vsz.), ennek történetén belül a 11. sor narrátora (aki azonos a vsz.-ok utolsó előtti sorainak beszélőivel), újabb narrátor lép fel a 3. vsz.-ban (13. sor), aki magát a történetet mondja el, de még ezen belül is elkülönül egy narrátor, aki a 66. sort mondja. A záró vsz.-ról azt állapítja meg, hogy „z éjféli adonyi óraütés babonás atmoszférájában összeolvadnak a különféle szerkezeti elemek, megelevenedik az elmesélt történet”. ( Tarjányi 2013, 323–330.; a 3. vsz. narrátorváltásának alapjául szolgáló nyitó idézőjel kérdéséről lásd Megjegyzések.) J. Soltész Katalin az ütemhangsúlyos verselés ionicus a minoréval való „színezésé”-t emeli ki. ( J. Soltész 1987, 96.) Lásd még: Mráz Elek, A. J. „Tengeri hántás”-a

 [!]

[sic!]

= Rozsnyó ev. főgimn. Ért., 1888/94, 3–11. – Klny. is. Szinnyei Ferenc, A „tengeri hántás”

 [!]

[sic!]

= Tanulók Lapja, 1897/18–19. (máj. 2–9.), 294–298., 311–315. Losonci Miklós, Arany János: Tengeri-hántás (Verselemzés) A Nagykőrösi Arany János Múzeum közleményei, II., Arany János tanulmányok, szerk. Novák László, 1982. Szendrey Zsigmond, Nagyszalontai gyűjtés, Athenaeum, Bp., 1924. Vekerdi József, A „Tengeri-hántás” versformájához, It, 68/18(1986)/3, 691–699. Hermann Zoltán, Az olvasás perceptív alakzatai. Arany János: Tengeri-hántás = ., Szövegterek. Az anagrammák elméletéhez, Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2002, 105–115. Pálfi Ágnes, „Lesz idő, hogy visszatérhet” (Arany János: Tengerihántás

 [!]

[sic!]

) = ., „Kortyolgat az ég tavából”: Arany János és József Attila mitopoézise, Bp., Napkút, 2012, 39–76. Iványi-Szabó Rita, A Tengeri-hántás című ballada feldolgozása, Új Köznevelés, 73(2017)/5, 34–38. Fordítások Angol: Corn Husking (Peter Zollman) = Makkai 2000, 335–338. Bolgár: Белянка (Невена Стефанова) = Аран 2009, 123–125. Észt: Maisilüdimine (Sander Liivak) = Arany 1999, 39–41.; ua.: http://www.scribd. com; ua.: www.babelmatrix.org Francia: En décortiquant le maïs (Adaptation de Eugène Guillevic, avec la collaboration de L László ) = Guillevic 1967, 31–34. Lengyel: Obieranie kukurydzy (Tadeusz Nowak) = Jastrun 1975, 226–229. Német: Beim Maisschälen (Szekula Gyula), Pester Lloyd, 54(1907)/220. (szept. 15.), 13. Beim Maisschälen (Hedwig Lüdecke) = Gragger–Lüdecke 1926, 103–106. Das Maisschälen (Szemere László) = Szemere 1935, 198–200. Olasz: La scartocciatura del granturco (prózaford., Francesco Sirola) = Sirola 1914, 43–44. Orosz: Лущенье кукурузы (Леонид Мартынов) = Арань 1962, 154–157. Román: La clacă de porumb (Haralambie Grămescu) = Arany 1957a, 116–119.; ua.: Arany 1960, 288–297.; ua.: Lőrinczi–Majtényi–Szász 1966, 211–213. La desfăcat de porumb (Teodor Murăşanu) = Arany 1960, 439–443. Svéd: Ballad vid majsskalningen (Cálmán Pándy) = Ungersk Dikt, av Cálmán Pándy, Hans Erik Stenborg, Stockholm, Ungerska Institutet, 1944, 92–95. Feldolgozások Képzőművészeti Zichy Mihály illusztrációi (három lap; 5 szövegközi rajz), 1894, lavírozott tus, 437×352 mm, MNG = Arany–Zichy 1896, IV., o. n.; ua.: Arany–Zichy 2016, 129–133. (a cím hibásan: Tengeri hántás) Zenei Révfy Géza, melodráma [an.] Hangfelvételek Arany János: Balladák, Sinkovits Imre, Hungaroton, SLPX 13903, 1982, 4’ 37”; ua.: Magyar költők, Arany János: Balladák, Hungaroton Classic, HCD 14262, 1998 Versek a középiskolák II. osztálya számára, IV., (Hungaroton Classics) 1982, Szemes Mari, 5’ 08” Tóth Gábor (zongorán kísér: Tóth Gergely), 4’ 42” [Youtube] Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 4’ 21” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Császár Angéla, 5’ 30”