Bibliográfiai adatok
Tamburás öreg úr
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: K2
- Szövegforrás IV: HV 1888, 19–22
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 HV 1888, 19–22. [ AJÖM I., 325–327.]Megjegyzések
Megjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 Papírszalagon, ceruzával; autográf (V1945) K2 MTAK Kt 510/13r (1–28. sor), 13v (29–52. sor) (alapszöveg)Voinovich
rekonstrukciója több ponton bizonyosan hibás: a „harczfi” szót
„hazafi”-nak olvassa, a 3. sor végén ’érzelemnek’ szót rekonstruál, így viszont a
sor egy szótaggal hosszabb lenne, s az íráskép és a rímhelyzet sem igazolja.)
Voinovich Géza
Bp
., Margitsziget. Ercsey Sándor, aki 1880. szept. 9-én látogatta meg
Budapest
Arany
t a szigeten, arról számol be, hogy míg a család tagjai a szigeten
sétáltak, Arany János
AJ
„ott maradt a divánon, heverészve vagy űldögélve és csöndesen
pipázgatva vagy szivarozva. Olykor-olykor, midőn így magában maradt, guitárját
elővette és azon gyönyörűen játszott. Egy alkalommal épen olyankor jöttünk vissza
sétánkból, midőn egy régi magyar dalt játszott; és midőn szobájába beléptünk, így
szólt hozzám szelíd keserűséggel: »Látod, öcsém, így mulatja magát az öreg vak
koldus.«” (
Ercsey 1883, 204–205.) Az 1870-es években említi baráti
körben, hogy fiatal korában tudott gitáron játszani. Egy év múlva névnapjára
kapott egy gitárt Salamon Ferenctől. Mivel Arany János
Arany
gyakran használta, Arany László, Bartalus István segítségével, szerzett egy jobbat (ezt Arany János
Arany Lászlóné
a KisfT ereklyetárának ajándékozta). Amikor Bartalus István a Kisfaludy Társaság megbízásából megindította a Magyar népdalok egyetemes gyűjteményét (1873), Szalay Gizella
Arany
149 régi dalszöveg és dallam lejegyzését adta át neki. A gyűjtemény
hét kötetében 46 dal alatt olvasható, hogy „Arany János után”. Arany János
Arany
el is játszott néhány dalt Arany János
Bartalus
nak, aki szerint „alaposan ismerte a hálátlan eszközt”, s „akármelyik
népdalunkat eljátszotta mind a tizenkét létra-nemben”. 1874-től tíz verset zenésített meg (Amade László
Toborzója, saját népdalai az 1850-es évekből − Népdal [A hegedű száraz fája…], Kondorosi csárda mellett, Igyunk biz
azt…) A Toldi szerelme befejezése után veszi
elő megint gitárját (Bartalus István
Petőfi
: Csokonai, A tintás
üveg; saját versei közül A tudós
macskája), 1880-ban írja felesége
Berzsekné Rozvány Erzsébetnek: „Jó férjem Petőfi Sándor
[hiány]
egy betüt sem képes irni mostanában. [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[hiány]
Ez egész évben nem irt és olvasott egy betűt sem; külömben
sincsen jól, elgyengült és ki van fáradva mindig, mintha valami nagy munkát
végzett volna [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[hiány]
. Egyedüli
élvezet a pipa és a gitár, mivel a napot nap nap után leélheti”. (1880. febr. 18.,
Sáfrán 1960, 113−114.)
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Bartalus
emlékezése szerint Bartalus István
AJ
„A dallamokra megtanította nejét s aztán az énekszót gitárral
kísérte”. (
Papp Viktor, Arany János és a zene,
KisfTÉ, Uj folyam 59. kötet, 1933−1936.;
Voinovich 1938, 329–330.) Összesen 26 eredeti dallamot
szerzett; Arany János
Kodály
megjegyzi: a Tamburás öreg úr keletkezése
előtt Kodály Zoltán
AJ
„tizenhatot kótázott le sajátkezűleg”, 1874
és 1876 között. A 26 dallamból 19 maradt fenn; 18
Bartalus István másolatában, egy autográf. Arany János
Bartalus
adta ki őket, Bartalus István
AJ
halála után (
Arany János dalai, Bp., Dobrowsky és Franke,
1884; a gyűjtött dallamokkal együtt kiadva:
Arany János saját szerzésű dallamai, [Függelék] =
Kodály–Gyulai 1952, 180–189.; Kodály Zoltán bevezetője: 181–182., az idézett hely:
181.). Arany János
AJ
népdalgyűjteményéről magáról Arany János
Kodály
azt jegyzi meg, hogy „Ez a gyűjtemény a Tamburás
öregúr
Kodály Zoltán
[!]
»tárgyi magyarázata«. Valóban nem érthetjük meg a remek költeményt, ha nem
tudjuk, miféle dalok forogtak a »gémberedett ujjak« közt. A vers e dalok ismerete
nélkül ködös hangulat marad, igazi reális létet e dalok ismerete ad neki, ha
hallhatóvá lesz, mi rezgett az öregúr lelkében.” (
Kodály–Gyulai 1952, 9.; az egyes vsz.-okban említett
dalfajták azonosítására jelen keretek között nincs mód.)
A Margitszigeten a hűvös, esős időkben [sic!]
Arany
lemondott a sétáról, szobájában maradt, s elővette gitárját (és
legkedvesebb nótáját: „A vasvári verebek – Sok malomba járnak…”).
A Nemzetben Adorján Sándor így emlékezett Arany János
Arany
ra: „Derültebb, olympusibb látványt, mint az öreg, galambősz fejű
Arany János
Arany
t, amint így, csöndesen elüldögél a maga elzárkózott fészkében s
kiengedi a szíve mélyéből még azt is amit legjobban rejteget: a vidámságot, szelíd
gúnyolódást, olyan könnyen kicsúfolható s ezért érzékeny holdvilágos ábrándozást,
– képzelni is alig lehet. S hogy mindezt nótájában, dallamban fejezte ki, az olyan
nagyon természetes, mert hiszen ez annyira az ő lelkének legfinomabb alkatrésze,
hogy sem kíváncsi szemnek, sem bámész nagy közönségnek bénító tekintettel hozzá
közeledni szabad sem volt. Elzörgette a maga gitárját szinte titokban, s
fütyörészett is hozzá, – valóságos titkos kicsapongásokat vitt véghez, amikor így
egymagán úszott a saját kedélye gazdagságában, a saját érzéseinek hullámaiban,
amelynek színe ugyan volt haragos is, de a derült, nyugodt, gyermekien csöndes
kedély vidámsága aranyoz be minden hullámtarajt.” (1883.
febr. 1.) A gitárt még 1880-ban is elővette,
amikor betegsége már szinte teljes tétlenségre kárhoztatta (lásd felesége
Rozvány Erzsébethez írt, fentebb idézett levelét). Az Arany János
Arany
és a hangszer kapcsolatára vonatozó adatok legteljesebb összeállítását
lásd
Csörsz 2017a, 165–177.
A vers zsáneralakja rokon Arany János
Wilhelm Müller
(1794–1827) Winterreise című ciklusának (1823)
zsáneralakjával (24., Der Leiermann, A
verklis). A dalt Müller, Wilhelm
Franz Schubert
megzenésítette (Winterreise, D. 911, op.
89, Nro 15, 1827). Schubert, Franz
Müller
hez Müller, Wilhelm
Arany
t egyrészt verseinek népdalszerűsége, másrészt byronias életérzése
vonzhatta (Arany János
Müller
Müller, Wilhelm
Byron
népszerűsítője volt Németországban).
Byron, George Gordon Noel
n
[Odaát a falu mögött / Áll egy kintornás / S merev ujjakkal / Tekeri, amit tud. //
Mezítláb a jégen / Billeg ide-oda, / És kis tányérja / Mindig üres marad. // Senki
nem szereti hallgatni / Észre sem veszik, / És kutyák morognak / Az öreg ember
körül. // S hagyja, hadd menjen / Minden, ahogy akar, / Tekeri, és kintornája /
Soha nem áll meg. // Csodálatos öreg, / Menjek-é veled? / Nem akarod verkliddel /
Dalaimat kísérni?]
Jegyzet
Winterreise
(1823)
Der Leiermann
Drüben hinterm Dorfe
Steht ein Leiermann,
Und mit starren Fingern
Dreht er, was er kann.
Barfuß auf dem Eise
Schwankt er hin und her;
Und sein kleiner Teller
Bleibt ihm immer leer.
Keiner mag ihn hören,
Keiner sieht ihn an;
Und die Hunde brummen
Um den alten Mann.
Und er läßt es gehen
Alles, wie es will,
Dreht, und seine Leier
Steht ihm nimmer still.
Wunderlicher Alter,
Soll ich mit dir gehn?
Willst zu meinen Liedern
Deine Leier drehn?
Schubert
dalának szövege Sülyi Péter műfordításában:
Schubert, Franz
n
Jegyzet
A verklis
(Winterreise 24)
Szélcibálta ágak közt egy verklis áll
Dermedt mancsa kékre fagyva föl-le jár
Csámpás vállán csillogón megült a dér
Kis tányérján rég nem koppant már fillér
Kis tányérján rég nem koppant már fillér
Rá sem néznek, elfordul, ki arra jár
Rávicsorgó kóbor ebnek muzsikál
Árnyék nő és lassan kúszik szerteszét
Ő csak áll és nyúzza ócska hangszerét
Ő csak áll és nyúzza ócska hangszerét
Elfogadsz-e társnak? Összeillenénk
Fájó énekemhez szóljon a zenéd.
AJ
önportréjaként értelmezi a verset; „magamagát is rajzolja egy pompás
zsánerképben, a Tamburás öreg úrban. Annyi melegség
van e rajzban, mint valami nagy kolorista színeiben. E mellett csendes, mély
érzelem vonúl át rajta s az ember csakugyan úgy van e költeménynyel, mint némely
lebilincselő festménynyel, melynek hatását szóba foglalni nem tudja; a költő egész
lelke beszökött a versbe. Érzésemet csak az utolsó versszak zavarja, melyben
nagyobb az érzékenykedés, mint a humor, s a gondolat kissé bágyadt.” (
Péterfy 1888, 157.)
Barta János szerint az Őszikék tompított, diszkrét
alaptónusához képest „vannak tünetek, ahol a lírai közlés expresszivitása
fokozódik – a színek, hangok elevenek, a jelzők, igék élénkebbek lesznek,
teltebbek, dinamikusabbak. Kezdő fokon ezt a tendenciát már a ciklus első versében
megfigyelhetjük”, „legbeszédesebb példája” ennek a Tamburás
öreg úr 5. vsz.-a, lásd
Barta 1987 [1982a], 130.
Keresztury Dezső szerint „a magát kicsinyítő önzsánerben nemcsak a régi dallamokat
idézgető, unalmát vén zeneszerszámával űzögető öregurat, hanem egész akkori
magatartását jellemzi Arany János
Arany
” (
Keresztury 1990, 483.).
Eisemann György szerint a reformáció versben felidézett énekhagyományával szemben „a
költemény nyomatékos iróniával kezeli mind a romantikus ihletettség, mind a modern
újdonság és virtuóz lekerekítettség kultuszát. Egyaránt kritikus éllel rokonítva a
zsenikultusz alkotó intencióját és a szándékolt innováció formaelvét. Helyettük a
zenélés rögtönző karakterét emeli ki, mely azonban nem új melódiákat, hanem »régi
dalokat« hív elő rezidenssé tett memóriájából.” Ennek a sajátosságnak
szubjektumelméleti jelentősége van, amennyiben a hang „Arany János
Arany
nál a merőben alanyi vallomás közege helyett a szubjektumot előző
nyelvemlékek és történelmi távlataik kimondójává” válik. Mediális megközelítésének
megfelelően feszültséget állapít meg a tamburás öreg úr le nem jegyzett s így
feledésbe merülő dallamai s az írásban rögzített, kiadásra szánt Őszikék között. (
Eisemann 2010, 298–301.)
Csörsz Rumen István szerint „A jelen impulzusait tudatosan kiszűrő, régiségek és emlékek
közt élő költő képe nyilván túlzás (Arany jános
Arany
nagyon is napirenden volt sok mindennel), de történetesen a zenei
praxisára mindenképp igaz lehetett”; ugyanakkor – Arany János
Kodály
fentebb idézett véleményét pontosítva – megjegyzi: „nehéz konkrét
szövegeket rendelni a Tamburás öregúr
Kodály Zoltán
[!]
utalásaihoz” – mindenesetre a vers néhány sora mellé a népdalgyűjtemény
darabjai közül iktat szövegpárhuzamokat. (
Csörsz 2017a, 210–211.)
J. Soltész Katalin szerint „Sapphicus az alapsora az egyik legérdekesebb ritmikájú
Arany-versnek, a Tamburás öreg úr-nak.” „E különös
versforma előképét egy református énekben vélem látni – úgymond –,
Szőnyi Benjámin
XVIII. századi Szentek
hegedűje című énekeskönyvének A kerek
földről című darabjában (…). Ennek négysoros versszakai egy tizenegyes
és egy tízes sorpárból állnak:
[sic!]
A Föld igen nagy gömbölyű kerekség,
Véle nagy kerek domb minden tengerség,
Így van levegő-égben függése,
De egy felé sem lehet dűlése.
Arany
még időmérték rámintázásával is színezi Arany János
[hiány]
.” Erről később azt állapítja meg, hogy a
vers „különös ritmusú sorai gyakran anapesztizálnak”, „más sorai daktilussal
indulnak, s a metszet után anapesztussal folytatódnak”, sőt, a tizenegyesekből
álló sorpárokban „halvány jambusi lejtés is érezhető”. (
J. Soltész 1987, 79–80., 89.)
Lásd még:
R. Vozáry 1903, 23–26.
Megyer 1958, 39–40.
Szili 1996, 15–16., 65., 106.
Palkó Gábor, Hangszer – hang – meghallás =
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
P. G
., A modernség alakzatai, Bp.,
Ulpius-ház, 2004, 10.
Palkó Gábor
Tamburás
n
öreg úr
Jegyzet
tamburásTambura (arab): ismertebb jelentése szerint a lantfélék családjába tartozó, kis testű, hosszú nyakú, többnyire négyhúros pengetőhangszer. Tari Lujza – Kodály Zoltán 1916–17-es nagyszalontai gyűjtésére is hivatkozva – ugyanakkor megállapítja, hogy „a citera délalföldi neve a tambura”. ( Tari Lujza, Gitár és „tambura” – A „hangzó művészet” Arany János életművében = „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai, szerk. Cieger András, Bp., MTA Bölcsészettudományi Központ – OSzK – Universitas, 2017, 67–88.: 71.) Az utolsó vsz. zenélő koldusának képéhez az első jelentésben megadott hangszer inkább illik. Ugyanakkor a Bolond Istók Második énekének egy kihagyott vsz.-ában említett tamburás („hallgatni eljárt egy vén tamburáshoz”) ugyancsak inkább citerást jelenthet (lásd Csörsz 2017a, 209.; a kihagyott sor: AJÖM III., 312.).
A mi dalt elnyűtt ez az emberöltő
n
,Jegyzet
ez az emberöltőAz emberöltő tartama
AJ
műveiben 20–25 év, vagyis a nemzedék jelentésének felel meg, lásd
Dezső Kinga, „Majd kilencz tiz emberöltő régiségben”:
Az emberöltő jelentése és az elbeszélő ideje Arany Toldijában,
ItK, 120(2016)/5, 555–566.: 559. A
Cz–F
, a Buda halálát idézve („Hű szolgád vagyok
én, az voltam atyádnak; / Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak”) ’ivadék’
jelentést tulajdonít neki.Arany János
Neki új nem kell
n
: amit ő ver, Jegyzet
Neki új nem kellKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményéről jegyzi meg, hogy „1856-nál újabb műdal nincs benne”,
Kodály–Gyulai 1952, 10.Arany János
más a.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
más a’.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Hegyes-éles jajja úti
betyárnak
n
Jegyzet
Hegyes-éles jajja úti betyárnakR. Vozáry Gyula szerint ez utalás Bogár Imre nótájára, melyet
Arany
szeretett (
R. Vozáry 1903, 25.).Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
betyárnak,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Szövege czikornyás, dallama német
n
. –Jegyzet
Szövege czikornyás, dallama németKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményének II. csoportjára [Társas dalok (többnyire idegen dallamra)] vonatkoztatja a
sort. (
Kodály–Gyulai 1952, 10.)Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
Szövege czikornyás, s dallama német.
–
[törölt]
« bár czifra »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
Szövege czikornyás, dallama német.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Néha egy új dalt terem önkint
húrja,
n
Jegyzet
Néha egy új dalt terem önkint húrja,A 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt
leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
ujja
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
| húrja,
n
ujja, Jegyzet jav e.:
n
Jegyzet jobb
margón ceruzával megismételve:
| húrja
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
S felejti legott
le nem irja
n
, Jegyzet
legottrögtön, azonnal
már ő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
minthogy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
minthogy
[szerkesztői feloldás]
az nt betűk fölött └ jel; a jobb margón:└ már ő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
;Jegyzet
S felejti legott, már ő le nem irjaA 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
Ő is
feled egy-egy nótát”
„mindennap
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
„minden nap
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
n
;Jegyzet
Ő is „mindennap feled egy-egy nótát”A vén muzsikus mindennap felejt egy noutát, „az öregséggel fogy a szellemi frissesség is”. ( Kálnási Árpád, Debreceni cívis szólások és közmondások, Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008, 217.) A mondásnak létezik olyan változata is, amely szerint „az öreg cigány mindennap egy nótát felejt”. Hasonló összefüggésben szerepel A világ című vers (1852) 3. vsz.-ában: „A világ egy vén muzsikás, / Nem tud ő már kezdeni mást; / Minden hangból húz csak felet, / Minden nap egy nótát feled”. Csörsz Rumen István megjegyzése szerit ugyanakkor ez „jókora különbség a Tamburás öregúrhoz [!] képest, aki mégiscsak a régi dolgok furcsa tárházaként, megőrzőjeként lép elénk” ( Csörsz 2017a, 212.).
Tamburás
n
öreg úr
Jegyzet
tamburásTambura (arab): ismertebb jelentése szerint a lantfélék családjába tartozó, kis testű, hosszú nyakú, többnyire négyhúros pengetőhangszer. Tari Lujza – Kodály Zoltán 1916–17-es nagyszalontai gyűjtésére is hivatkozva – ugyanakkor megállapítja, hogy „a citera délalföldi neve a tambura”. ( Tari Lujza, Gitár és „tambura” – A „hangzó művészet” Arany János életművében = „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai, szerk. Cieger András, Bp., MTA Bölcsészettudományi Központ – OSzK – Universitas, 2017, 67–88.: 71.) Az utolsó vsz. zenélő koldusának képéhez az első jelentésben megadott hangszer inkább illik. Ugyanakkor a Bolond Istók Második énekének egy kihagyott vsz.-ában említett tamburás („hallgatni eljárt egy vén tamburáshoz”) ugyancsak inkább citerást jelenthet (lásd Csörsz 2017a, 209.; a kihagyott sor: AJÖM III., 312.).
A mi dalt elnyűtt ez az emberöltő
n
,Jegyzet
ez az emberöltőAz emberöltő tartama
AJ
műveiben 20–25 év, vagyis a nemzedék jelentésének felel meg, lásd
Dezső Kinga, „Majd kilencz tiz emberöltő régiségben”:
Az emberöltő jelentése és az elbeszélő ideje Arany Toldijában,
ItK, 120(2016)/5, 555–566.: 559. A
Cz–F
, a Buda halálát idézve („Hű szolgád vagyok
én, az voltam atyádnak; / Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak”) ’ivadék’
jelentést tulajdonít neki.Arany János
Neki új nem kell
n
: amit ő ver, Jegyzet
Neki új nem kellKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményéről jegyzi meg, hogy „1856-nál újabb műdal nincs benne”,
Kodály–Gyulai 1952, 10.Arany János
más a.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
más a’.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Hegyes-éles jajja úti
betyárnak
n
Jegyzet
Hegyes-éles jajja úti betyárnakR. Vozáry Gyula szerint ez utalás Bogár Imre nótájára, melyet
Arany
szeretett (
R. Vozáry 1903, 25.).Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
betyárnak,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Szövege czikornyás, dallama német
n
. –Jegyzet
Szövege czikornyás, dallama németKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményének II. csoportjára [Társas dalok (többnyire idegen dallamra)] vonatkoztatja a
sort. (
Kodály–Gyulai 1952, 10.)Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
Szövege czikornyás, s dallama német.
–
[törölt]
« bár czifra »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
Szövege czikornyás, dallama német.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Néha egy új dalt terem önkint
húrja,
n
Jegyzet
Néha egy új dalt terem önkint húrja,A 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt
leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
ujja
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
| húrja,
n
ujja, Jegyzet jav e.:
n
Jegyzet jobb
margón ceruzával megismételve:
| húrja
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
S felejti legott
le nem irja
n
, Jegyzet
legottrögtön, azonnal
már ő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
minthogy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
minthogy
[szerkesztői feloldás]
az nt betűk fölött └ jel; a jobb margón:└ már ő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
;Jegyzet
S felejti legott, már ő le nem irjaA 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
Ő is
feled egy-egy nótát”
„mindennap
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
„minden nap
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
n
;Jegyzet
Ő is „mindennap feled egy-egy nótát”A vén muzsikus mindennap felejt egy noutát, „az öregséggel fogy a szellemi frissesség is”. ( Kálnási Árpád, Debreceni cívis szólások és közmondások, Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008, 217.) A mondásnak létezik olyan változata is, amely szerint „az öreg cigány mindennap egy nótát felejt”. Hasonló összefüggésben szerepel A világ című vers (1852) 3. vsz.-ában: „A világ egy vén muzsikás, / Nem tud ő már kezdeni mást; / Minden hangból húz csak felet, / Minden nap egy nótát feled”. Csörsz Rumen István megjegyzése szerit ugyanakkor ez „jókora különbség a Tamburás öregúrhoz [!] képest, aki mégiscsak a régi dolgok furcsa tárházaként, megőrzőjeként lép elénk” ( Csörsz 2017a, 212.).
Tamburás
n
öreg úr
Jegyzet
tamburásTambura (arab): ismertebb jelentése szerint a lantfélék családjába tartozó, kis testű, hosszú nyakú, többnyire négyhúros pengetőhangszer. Tari Lujza – Kodály Zoltán 1916–17-es nagyszalontai gyűjtésére is hivatkozva – ugyanakkor megállapítja, hogy „a citera délalföldi neve a tambura”. ( Tari Lujza, Gitár és „tambura” – A „hangzó művészet” Arany János életművében = „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai, szerk. Cieger András, Bp., MTA Bölcsészettudományi Központ – OSzK – Universitas, 2017, 67–88.: 71.) Az utolsó vsz. zenélő koldusának képéhez az első jelentésben megadott hangszer inkább illik. Ugyanakkor a Bolond Istók Második énekének egy kihagyott vsz.-ában említett tamburás („hallgatni eljárt egy vén tamburáshoz”) ugyancsak inkább citerást jelenthet (lásd Csörsz 2017a, 209.; a kihagyott sor: AJÖM III., 312.).
A mi dalt elnyűtt ez az emberöltő
n
,Jegyzet
ez az emberöltőAz emberöltő tartama
AJ
műveiben 20–25 év, vagyis a nemzedék jelentésének felel meg, lásd
Dezső Kinga, „Majd kilencz tiz emberöltő régiségben”:
Az emberöltő jelentése és az elbeszélő ideje Arany Toldijában,
ItK, 120(2016)/5, 555–566.: 559. A
Cz–F
, a Buda halálát idézve („Hű szolgád vagyok
én, az voltam atyádnak; / Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak”) ’ivadék’
jelentést tulajdonít neki.Arany János
Neki új nem kell
n
: amit ő ver, Jegyzet
Neki új nem kellKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményéről jegyzi meg, hogy „1856-nál újabb műdal nincs benne”,
Kodály–Gyulai 1952, 10.Arany János
más a.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
más a’.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Hegyes-éles jajja úti
betyárnak
n
Jegyzet
Hegyes-éles jajja úti betyárnakR. Vozáry Gyula szerint ez utalás Bogár Imre nótájára, melyet
Arany
szeretett (
R. Vozáry 1903, 25.).Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
betyárnak,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Szövege czikornyás, dallama német
n
. –Jegyzet
Szövege czikornyás, dallama németKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményének II. csoportjára [Társas dalok (többnyire idegen dallamra)] vonatkoztatja a
sort. (
Kodály–Gyulai 1952, 10.)Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
Szövege czikornyás, s dallama német.
–
[törölt]
« bár czifra »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
Szövege czikornyás, dallama német.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Néha egy új dalt terem önkint
húrja,
n
Jegyzet
Néha egy új dalt terem önkint húrja,A 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt
leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
ujja
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
| húrja,
n
ujja, Jegyzet jav e.:
n
Jegyzet jobb
margón ceruzával megismételve:
| húrja
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
S felejti legott
le nem irja
n
, Jegyzet
legottrögtön, azonnal
már ő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
minthogy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
minthogy
[szerkesztői feloldás]
az nt betűk fölött └ jel; a jobb margón:└ már ő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
;Jegyzet
S felejti legott, már ő le nem irjaA 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
Ő is
feled egy-egy nótát”
„mindennap
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
„minden nap
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
n
;Jegyzet
Ő is „mindennap feled egy-egy nótát”A vén muzsikus mindennap felejt egy noutát, „az öregséggel fogy a szellemi frissesség is”. ( Kálnási Árpád, Debreceni cívis szólások és közmondások, Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008, 217.) A mondásnak létezik olyan változata is, amely szerint „az öreg cigány mindennap egy nótát felejt”. Hasonló összefüggésben szerepel A világ című vers (1852) 3. vsz.-ában: „A világ egy vén muzsikás, / Nem tud ő már kezdeni mást; / Minden hangból húz csak felet, / Minden nap egy nótát feled”. Csörsz Rumen István megjegyzése szerit ugyanakkor ez „jókora különbség a Tamburás öregúrhoz [!] képest, aki mégiscsak a régi dolgok furcsa tárházaként, megőrzőjeként lép elénk” ( Csörsz 2017a, 212.).
Tamburás
n
öreg úr
Jegyzet
tamburásTambura (arab): ismertebb jelentése szerint a lantfélék családjába tartozó, kis testű, hosszú nyakú, többnyire négyhúros pengetőhangszer. Tari Lujza – Kodály Zoltán 1916–17-es nagyszalontai gyűjtésére is hivatkozva – ugyanakkor megállapítja, hogy „a citera délalföldi neve a tambura”. ( Tari Lujza, Gitár és „tambura” – A „hangzó művészet” Arany János életművében = „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai, szerk. Cieger András, Bp., MTA Bölcsészettudományi Központ – OSzK – Universitas, 2017, 67–88.: 71.) Az utolsó vsz. zenélő koldusának képéhez az első jelentésben megadott hangszer inkább illik. Ugyanakkor a Bolond Istók Második énekének egy kihagyott vsz.-ában említett tamburás („hallgatni eljárt egy vén tamburáshoz”) ugyancsak inkább citerást jelenthet (lásd Csörsz 2017a, 209.; a kihagyott sor: AJÖM III., 312.).
A mi dalt elnyűtt ez az emberöltő
n
,Jegyzet
ez az emberöltőAz emberöltő tartama
AJ
műveiben 20–25 év, vagyis a nemzedék jelentésének felel meg, lásd
Dezső Kinga, „Majd kilencz tiz emberöltő régiségben”:
Az emberöltő jelentése és az elbeszélő ideje Arany Toldijában,
ItK, 120(2016)/5, 555–566.: 559. A
Cz–F
, a Buda halálát idézve („Hű szolgád vagyok
én, az voltam atyádnak; / Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak”) ’ivadék’
jelentést tulajdonít neki.Arany János
Neki új nem kell
n
: amit ő ver, Jegyzet
Neki új nem kellKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményéről jegyzi meg, hogy „1856-nál újabb műdal nincs benne”,
Kodály–Gyulai 1952, 10.Arany János
más a.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
más a’.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Hegyes-éles jajja úti
betyárnak
n
Jegyzet
Hegyes-éles jajja úti betyárnakR. Vozáry Gyula szerint ez utalás Bogár Imre nótájára, melyet
Arany
szeretett (
R. Vozáry 1903, 25.).Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
betyárnak,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Szövege czikornyás, dallama német
n
. –Jegyzet
Szövege czikornyás, dallama németKodály Zoltán
AJ
népdalgyűjteményének II. csoportjára [Társas dalok (többnyire idegen dallamra)] vonatkoztatja a
sort. (
Kodály–Gyulai 1952, 10.)Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
Szövege czikornyás, s dallama német.
–
[törölt]
« bár czifra »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
Szövege czikornyás, dallama német.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
Néha egy új dalt terem önkint
húrja,
n
Jegyzet
Néha egy új dalt terem önkint húrja,A 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt
leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
ujja
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
| húrja,
n
ujja, Jegyzet jav e.:
n
Jegyzet jobb
margón ceruzával megismételve:
| húrja
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
S felejti legott
le nem irja
n
, Jegyzet
legottrögtön, azonnal
már ő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 19–22
minthogy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
minthogy
[szerkesztői feloldás]
az nt betűk fölött └ jel; a jobb margón:└ már ő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
;Jegyzet
S felejti legott, már ő le nem irjaA 40–44. sor kapcsán jegyzi meg Kodály Zoltán,
AJ
-ra vonatkoztatva: „De volt olyan, amit nem felejtett el, sőt leírt” (
Kodály–Gyulai 1952, 181.), részletesebben lásd:
Keletkezés.Arany János
Ő is
feled egy-egy nótát”
„mindennap
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
„minden nap
*
Szövegforrás:
HV 1888, 19–22
HV 1888, 19–22
n
;Jegyzet
Ő is „mindennap feled egy-egy nótát”A vén muzsikus mindennap felejt egy noutát, „az öregséggel fogy a szellemi frissesség is”. ( Kálnási Árpád, Debreceni cívis szólások és közmondások, Debrecen, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008, 217.) A mondásnak létezik olyan változata is, amely szerint „az öreg cigány mindennap egy nótát felejt”. Hasonló összefüggésben szerepel A világ című vers (1852) 3. vsz.-ában: „A világ egy vén muzsikás, / Nem tud ő már kezdeni mást; / Minden hangból húz csak felet, / Minden nap egy nótát feled”. Csörsz Rumen István megjegyzése szerit ugyanakkor ez „jókora különbség a Tamburás öregúrhoz [!] képest, aki mégiscsak a régi dolgok furcsa tárházaként, megőrzőjeként lép elénk” ( Csörsz 2017a, 212.).