Bibliográfiai adatok
[Az ortológusokra 1.]
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: Voinovich 1917, 157
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 Voinovich 1917, 157. (alapszöveg) [ AJÖM XI., 895.]Megjegyzések
Megjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 Szarvas Gábor A nyelvujitás apologiája c. cikke V. részének [MNyr, 4(1975)/9. (szept. 15.), 390–401.] utolsó lapján, autográf (V1945)Voinovich
bővítette a IV–VII. darabbal (kötetünkben: 7. [II.]–[IV.], 6., 2.; a
IV. sorszám alá két verset – kötetünkben: 7. [II.]–[III.] – sorolt be). A
kötetünkben 3.-ként szereplő darabot az
Arany 1961
iktatta a verscsoport élére, I. sorszámmal – ennek megfelelően átszámozva
a többit, illetve önálló verseknek véve az
AJÖM VI
. által IV. sorszám alá sorolt két verset; így a verscsoport 9 tagúvá
bővült (
Arany 1961, 565–567.).
Jelen kötet a kronológiai rendet követve felbontja a közös cím alá tartozó
verseket; egyedül a 7. sorszám alatt közölt négy vers került egy főcím alá, lévén
ezek ugyanazon MNyr-cikk széljegyzetei (lásd ott, *K1, Keletkezés).
A kiadástörténeti hagyomány folytonosságát tiszteletben tartva megőriztük [Az ortológusokra] címet, de szögletes zárójelben és
modernizált írásmóddal, minthogy nem Voinovich Géza
AJ
-tól származik.
A vers Arany János
AJ
verses műveinek eddigi kiadásaiban nem szerepel.
Az M1 a sorokat folyóírásban, | jellel elválasztva közli; helyreállítottuk a
disztichon tipográfiáját.
Arany János
Bp
. Az ortológus kifejezés az 1870-es, 1880-as
években Szarvas Gábor és a MNyr nyelvészeti irányát jelölte. Tömör korabeli
jellemzését Szász Károly adta meg 1878-ban, Fogarasi Jánosról írt nekrológjában – tudománytörténeti kontextusát is felvázolva.
Budapest
Fogarasi
„Fogarasi János
Czuczor
ral együtt, mikor a munkát Czuczor Gergely
[szerkesztői feloldás]
a
Cz–F
munkálataitaReguly
után különösen Reguly Antal
Hunfalvy
és Hunfalvy Pál
Budenz
, valóban jeles munkát végeztek e téren; szélesítették a nyelvészkedés
terét, s egyszersmind mélyebbre ásták a medert, a melyben mozog. Azután
keletkezett az orthologusok »kis, de merész hada«, mely nyilt harczot üzent a
Budenz József
Kazinczy
ótai egész nyelvújításnak, csak a régi magyar nyelv jogát vitatta
Kazinczy Ferenc
[szerkesztői feloldás]
értsd: védelmezteMiklosich
-ot bibliának vette, s a magyar nyelvet maholnap kifüröszteni
fenyegetőzik nyelvkincse javából.” (
Miklosich, Franz Xaver Ritter von
–á– –r–
[Szász Károly], Fogarasi János (1801–1878),
VU, 25(1878)/24. (jún. 16.), 373–374.: 374.;
Szász Károly
Miklosich
ról lásd [Az ortológusokra 7.]
(Magyarázatok, [I.], 3.).
A MNyr ortológiájának legélesebb kritikusa Toldy Ferenc volt, aki 1875. márc. 15-én tartott
akadémiai előadásában (Miklosich, Franz Xaver Ritter von
Kazinczy
elveinek letéteményeseként, a népies irány kritikusaként) éles hangon
tiltakozott Szarvas Gáborék népnyelvet kitüntető ortológiája ellen (
Az új magyar orthologia, Bp., MTA, 1875);
1879-től Gyulai Pál és Arany László is támadta a BpSz hasábjain. Utóbbi Simonyi Zsigmond
Antibarbarus című művét marasztalta el (
Az idegenszerű és egyéb hibás szavaknak és szerkezeteknek
betűrendes jegyzéke, a megfelelő helyesek kitételével, egyszersmind a magyar
nyelv főbb nehézségeinek magyarázata. Gyakorlati kézi könyv mindazok
számára, kik magyarúl írnak és tanítanak. Írta Simonyi Zsigmond akad. l. tag, egyetemi h. tanár. Buda-Pest, 1879;
Kazinczy Ferenc
–k
[Arany László], BpSz, 8(1880), 21. kötet, 41. sz., 205–210.).
Ismeretes, hogy Arany László azt a példányt használta, amelyet apja látott el széljegyzetekkel
(lásd
Hász-Fehér Katalin, Arany János széljegyzetei Simonyi Zsigmond
Antibarbarus című kötetében = Hites–Török 2010,
150–158.: 157–158.). Arany László
Arany
t elsősorban a magyar szavak (sokszor indokolatlan) idegen
származtatása és a legszélesebb értelemben vett nyelvszokás által hitelesített
kifejezésmódok szabálytalanná minősítése késztette kritikára. [A
MNyr körül zajló vitáról lásd
Németh G. Béla, A századvégi Nyelvőr-vitához = Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus
történetéből, szerk. Pais Dezső, Bp., Akadémiai, 1960, 225–265.; ua.:
A századvégi Nyelvőr-vita (A népies provincializmus
kialakulásához) = Németh 1970, 465–520.]
Az ortológusokra közös címen ismert versek előzménye
Arany János
AJ
költészetében az 1865-ös Grammatika versben – ennek hátterében pedig 1861-ben megjelent átfogó tanulmánya, a Visszatekintés áll (lásd Grammatika
versben, Keletkezés). Arany János
Arany
folyamatosan foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel [lásd
Voinovich 1917
,
Riedl Frigyes, Arany János mint nyelvész,
MNy, 13(1917), 146–149., ill. az
AJÖM XI
. vonatkozó jegyzeteit] – a kiadások által ide sorolt versekhez
kapcsolódnak a Tücsök és bogár a magyar nyelv köréből
címen kiadott, 1877 júniusában kezdett nyelvészeti
feljegyzései; a 3. vers ([De mivel…]) ennek egyik
darabjában olvasható (lásd ott, Keletkezés).
Ami az egyes versek kronológiai besorolását illeti, az
AJÖM XI
. jegyzeteinek tanúsága szerint a Tücsök és
bogár jegyzetei közt egy sincs, amelyik a MNyr valamely
1877 előtti cikkének konkrét fölvetéséhez kapcsolódna.
Így az sem valószínű, hogy Arany János
Arany
a korábbi füzeteket elővette volna, és utólag látta volna el őket
széljegyzetekkel. Valószínűbb, hogy a bejegyzések – köztük a verses formájúak is –
rögtönzésszerűen, a cikkek olvasásakor keletkeztek, mégpedig nem sokkal ezek
megjelenése után. [Az ortológusokra] cím alá sorolt
versek kronológiáját így alapvetően azoknak a cikkeknek az időrendje határozza
meg, amelyekhez Arany János
Arany
széljegyzetként bejegyezte őket – kivéve a 6. darabot, amely (az
alcímben jelzett módon) nem közvetlenül a MNyr-ben megjelent
cikkhez kapcsolódik.
Ez a vers a magyar szavak indokolatlan idegen származtatását gúnyolja; a vers
Arany János
Szarvas
cikkének (lásd *K1) ahhoz a részéhez kapcsolódik, amelyikben többek
közt ez áll: „a kalap nem egyéb, mint a német »klapp-hut«-beli klapp.” (NB. a kalap a
TESz
szerint belső magyar fejlemény.)
A magyar szavak erőszakolt szláv, illetve német eredeztetése – amelyhez a
MNyr saját nemzeti elkötelezettségének ellentmondva csatlakozott
– összefügg a nacionalista ideológiák konfliktusával. A magyar nacionalizmussal
szemben, amely a magyarság államalkotó képességére alapozta ennek
felsőbbrendűségét a térség nemzetiségeihez képest, az ellenfelek a magyarok
kulturális alacsonyabbrendűségének bizonyításában használták „tudományos”
eszközként az etimológiát. A MNyr-rel szemben állók – nem
alaptalanul – a pángermán és a pánszláv mozgalmak fenyegetéseként értelmezték e
törekvéseket. (Részletesebben lásd
AJÖM XI., 853., ill. vö.: [Az
ortológusokra 7.], Magyarázatok, [I.] 3., [IV.] 1. sor; a pánszlávizmus
hatásáról lásd Plevna, Keletkezés). A magyar szavak
ideologikus hátterű német származtatását parodizálja Szarvas Gábor
Arany
később, A Tücsök és bogár jegyzeteinek
Új nyelvészet (Tréfa) című (25.) darabjában: „Eszem ném. Essen. Kulturszó lévén,
csak más nemzettől vehették át Arany János
[szerkesztői feloldás]
ti. a magyarok