Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzések A verset az M1 két sorban (az 1–2. és a 3–4. sort összevonva, de a páros számú sorokat nagybetűvel kezdve) közli; a HV 1888 (feltehetően a kötetközlés alapjául szolgáló kézirat alapján) javítja és négy sorra tördeli az M1 szövegét. A HV 1888 Bevezetése is teljes terjedelmében idézi a verset, vonatkozó szövegével együtt, XXIV. Az alapszöveg kiválasztása Mivel valószínűsíthető, hogy nemcsak az M1 alapul kéziraton, de az M2 is, s ez megbízhatóbb is az előzőnél, az M2 az alapszöveg. Keletkezés 1864. dec. 19. előtt, . Az Akadémiai papírszeletek keletkezését Jókai Mór az alábbiakban írta le: „Az akadémiai üléseken dirib darab papirosokon szoktunk egymásnak izengetni. Én karrikaturákat mázolok neki, ő meg nekem epigrammokat küldöz. Egyet közlök belőlök. Arról folyt épen az értekezés, hogy a história csak azoknak a neveit jegyzi fel, a kik szellemükkel hatottak és a kik vérengző hadjáratokat viseltek. A papírrongyra, mit hozzám röpített, ez volt írva: Az ilyen papír, rongyokat

 [!]

[sic!]

én rakásra gyüjtöm, s majd ha mind a ketten meghaltunk, majd ha a magyar uraságok belgák és angolok lesznek; – ezereket fognak érte kapni – az örököseim.” [], Arany János, Az Üstökös, 8(1965), XVI/3. (jan. 21.), 17–18.: 18. fenti szövegét közli Ponori Therewk 1883, 6., ill. Arany László a HV 1888 Bevezetésében, a verssel együtt, XXIV–XXV. (lásd M2). A biztos terminus ante quem tehát az M1 dátuma. Másrészt viszont, ha a által említett előadást nem sikerült is azonosítani, annyi megállapítható, hogy 1864. dec. 19. és 1865. jan. 21. között az Akadémián nem hangzottak el tudományos előadások (lásd A Magyar Tudományos Akadémia jegyzőkönyvei, MDCCCLXIV, Második kötet, Pest, Eggenberger Ferdinánd, 1864, 160., ill. A Magyar Tudományos Akadémia jegyzőkönyvei, MDCCCLXV, Harmadik kötet, Első füzet, Pest, Eggenberger Ferdinánd, 1865, 38–44.), így a vers nem keletkezhetett 1864. dec. 19. után (az ÖKK 1924 és AJÖM VI . 1865-ös dátuma tehát téves). Kritikatörténet Barta János említi; ezt állapítja meg róla: „Milyen sokatmondó tud lenni egy igénytelen rímjáték: megfogalmazhat egy kis keserű életfilozófiát is, az egymásra rímelő idegen szavak örvén. Az Akadémián arról folyik a vita: ki az, akinek a neve valóban bevonul a történelembe.” [Itt következik a vers szövege.] Barta 1987 [1982b], 152.