Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Autográf (V1945) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (519.) alapján Keletkezés 1864. szept. 24., . név alatt a Kolozsvárott élő (1836–1877) adta ki verseit, Izidora dalaiból címmel, jótékony célra. A füzetet megküldte nak, az alábbi (1864. júl. 24-én kelt) levél kíséretében: „Bár oly ékesszóló lennék, mint a mily gazdag vagyok elragadtatásban – művei eránt! – régi és fő vágyom volt érintkezésbe jönni azzal, – kit anyiszor bámultam – s most még is némi habozással közeledem, – érzem bár mit mondanék is – csak halvány árnya volna ama lelkesülésnek melyre Ön dicső költészete ragadott! – fogadja hát ön fönnkelt lelke, – e pár egyszerű szó kiséretében, – őszinte tiszteletem s méltánylatom jeléül – szerény kis verseimet, – bennem szikrája sincs a dicsványnak

 [!]

[sic!]

– s életemben most előszőr

 [!]

[sic!]

fájlalom, – hogy jóbbat

 [!]

[sic!]

nem irtam, – hisz akkor Önhez méltóbbal kedveskedhetném!! – Soraimat egy kéréssel fejezem be, – az ide mellékelt emléklap Albumom fődisze leend, – ha Ön neve ragyog rajta; – ne tagadja meg e laptól ama fényes vonásokat s tőlem azon mindenek felett becses emléket, – mely egyaránt meg örvendeztetné t ugy, mint t”. ( AJÖM XVIII., 467–468.; lapja, a Ko aug. 24-ei számában ad hírt a versfüzet megjelenéséről.) A vers válasz levelére. A vers alapgondolata Tompa Mihálynak egy hoz írt levelében fogalmazódik meg; midőn arcképét ki akarták helyezni Szalonta tanácstermében, lebeszélte, hogy részt vegyen az alkalmon, mondván: „ hol idealis létezüsünk

 [!]

[sic!]

, nimbusunk, arczképünk van, ne menjünk magunk is oda; ne vigyük el a húst és a csontot, a rosz kedélyt és az aranyeret”. (1856. okt. 8., AJÖM XVI., 771.) Szemere Miklóst is figyelmeztette a képzelet szülte arckép s a valóságos ember közti ellentmondásra – őt viszont ezen alapon éppen attól óvta, hogy levélben felkeresse t, mielőtt személyesen megismerné; „ engemet formaliter eltiltott egyik levelében, hogy írjak hozzád, mielőtt személyesen megismerkednénk. »Másnak látjuk – úgymond – ezt s amazt, mint a milyennek képzeltük, s ez kellemetlen – s tréfás karikatúrát ad magáról, felszólítván -t, hogy tegyen ugyanígy.” (Levele -nak, 1855. júl. 26.; AJÖM XVI., 595.) , magára nézve, elhárítja érvelését: „nak igaza lehet, hogy személyes ismerkedésnél régibb jóakarók s barátok közt az első találkozás sokszor egy idealis képet leront, s helyébe egy talán nem annyira vonzó valódit állít, a mi aztán kellemetlenül hat. Magam is tapasztaltam effélét, de az csak néhány perczig, vagy legfölebb addig tart nálam, míg az új arcz képzetembe nyomúl – külsőségbeli syn- vagy antipathiáknak kevéssé vagyok rabja”. (Levele Szemere Miklósnak, 1855. aug. 7.; AJÖM XVI., 601.) Kritikatörténet Keresztury Dezső „humoros, sokszor kegyetlenül lemeztelenítő önzsáner-szösszenetei”-nek példájaként idézi ( Keresztury 1990, 280.). A – levélváltás kapcsán a 2. vsz.-t idézi Milbacher Róbert, Milbacher 2009, 103–104. Lásd még: Nacsády 1978, 10–11. Hangfelvétel Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 0’ 36”