Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés M1 A Ko Külföldi szemle rovatában, Asszonyélet. Költemények Johannától (Frauenleben. Gedichte von Johanna) című, . aláírású cikk mutatványaként. (A kötet megjelenése: Berlin, Verlag von Franz Drucker, 1862.) A cikk, a verssel együtt, az Europa, Chronik der gebildeten Welt című folyóirat 1863. évfolyamának 15. számában (ápr. 3.) megjelent recenzió fordítása ( Lyrisches. „Frauenleben, Gedichte von Johanna”, 479– 480.); az Europa recenziója három verset közöl (Vorsorge, Mein Dreiblatt, An mein Kind); az elsőt fordította le. Részletesebben lásd AJM 2016, 260–261. M2 Jegyzete szerint: „Egy német versgyüjteményből mutatványul fordítva, melynek czíme: „Asszonyélet. Költemények Johannától.” A vers eredeti szövege: (forrás: AJM 2016, 245–246., ill. Vaderna 2015, 362.) Keletkezés 1863. ápr. 19. előtt, (lásd Megjelenés) Kritikatörténet Vaderna Gábor szerint „A fordítás és eredetije összehasonlítható formai szempontból. egy-két dolgot változtatott, de alapvetően híven adta vissza a szöveget. Persze a »fordító vaskosabb keze« alakított is a versen: a meglehetősen egyszerű szöveget egy árnyalattal poétikusabb képekre alakította, a szinte prózai egyszerűséggel megfogalmazott eredetit úgy hangolta át a magyar versbeszédre, hogy az egyszerű, de mély érzésnek igyekezett adekvát költői megformálást keresni. Hogy megérthessük beavatkozását a szövegbe, érdemes felidéznünk, hogy miként utasítja vissza 1865. április 2-án a Koszorú számára verset küldő Rudnay Józsefné Veres Szilárdát: »Az érzés nem kizárólagos tulajdona a költőnek: ő csak abban különbözik más emberektől, hogy érzelmeit a ,szép’ formáiban és oly hatályosan birja kifejezni, hogy az olvasóban is hasonlókat gerjeszthet. A mennyiben ez sikerűl, annyiban költő. E szerint valamely költeménynél nem azt vizsgálom, minő érzelmei lehettek irójának, hanem azt, miképen birta azokat kifejezni, vagy nem vizsgálok semmit, hanem át engedem magamat a költemény hangulatának: ha az von, ragad magával, akkor a költő czélját érte s költeménye jó; ellenkező esetben nem sikerűlt az.« Amit Veres Szilárdának nem engedett meg magyarul, azt a német költőnőnek elnézte, s versét némileg javítva közölhetőnek és ajánlhatónak vélte lapjában.” Vaderna 2015, 362–363.