Bibliográfiai adatok
Sír-vers
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: Nemzet, 1(1882)/55. (okt. 25.), Melléklet, 2
- Szövegforrás IV: VU, 29(1882)/44. (okt. 29.), 705
- Szövegforrás V: HV 1888, 418
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 Nemzet, 1(1882)/55. (okt. 25.), Melléklet, 2. M2 VU, 29(1882)/44. (okt. 29.), 705. (átvéve a Nemzetből) M3 HV 1888, 418. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 130., Epitafium címmel]Megjegyzések
Megjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 Autográf (1880-banAJ
Szana Tamásnak ajándékozta; lappang, vö.
Megjegyzések)
Megjegyzések
Az M1 nem szabályos szövegközlés, azonban autográf kéziraton alapul. A szöveg a
Nemzet tárcarovatában jelent meg, Budapest, okt. 24-ei dátummal [Arany Jánosról. (Apró adalékok)], Szana Tamás aláírásával. A verset közlő szakasz a közlemény végén *-gal van
elkülönítve a többi visszaemlékező résztől. Arany János
AJ
, úgymond, „már évek előtt foglalkozott a halál gondolatával. Gyönge
organismusa, gyakori betegeskedései egyaránt előkészitették arra, hogy hosszu
életet ne reméljen. Mint a »Szépirodalmi Figyelő« szerkesztője maga
elkészitette síriratát. A négysoros vers eredeti kéziratát két év előtt kaptam a
költőtől, nehány már megjelent költeményének kiséretében.
A négyszögletü keretben felül az Arany János név olvasható; alatta ez egyetlen szó: Szerkesztő. Lejebb születésének
éve és napja, ez alatt pedig a »Meghalt«-tal kezdődő s kipontozott sor
következik.
Az egyszerüségében is mélyen megható sír felirat, vonatkozással szerkesztői
voltára, igy hangzik: Arany János
[szerkesztői feloldás]
itt következik a 6–9. sor [!]
volna még sokáig a szomoru eset, melynek
alkalmából azt most közzétehettem!”
M2 A VU
[sic!]
Arany
halálára emlékező lapszámának kisebb cikkei közt ismerteti
Arany János
Szana
közleményét. Több helyen pontatlanul idézett kísérőszövegben
„Szana Tamás
[szerkesztői feloldás]
a[szerkesztői feloldás]
aAJ
-tól származna.
Keletkezés
1862. okt., Arany János
Pest
; a vers keletkezése a SzF megszűnésével s a
Ko megindításának terveivel függ össze (vö. [Jókaihoz], Keletkezés).
Kritikatörténet
Szörényi László – a Sejtelem című verssel együtt [Életem hatvanhatodik évébe’…] a küszöbhelyzetre mint
Budapest
Arany
jellegzetes lírai állapotára hozza fel példának (
Szörényi 1972, 238.; részletesen lásd Sejtelem, Kritikatörténet).
Dávidházi Péter az Emlékre [II.] [Vándor megállj!] című
verssel kapcsolatban Arany János
AJ
-nak a sírfelirat műfajára vonatkozó fenntartásaira utalva [lásd ott,
Kritikatörténet] állapítja meg: „Arany János
[szerkesztői feloldás]
eArany
megszüntette a két éven át szerkesztett Szépirodalmi Figyelőjét és helyette Koszorú címmel megindította (1863 elején) új
irodalmi lapját, képzelt sírfeliratba foglalta a változást, Epitáfium címmel, nem publikációra szánva:” itt idézi a vers teljes
szövegét (az
AJÖM VI
. alapján). „Más kérdés – folytatja Arany János
Dávidházi
–, hogy e játékosan fenséges hangvételű kompozíció játékosságán
mégiscsak átüt a fenséges, s amikor Dávidházi Péter
Arany
halála (1882. október 22.) után
megjelent a Vasárnapi Újságban (1882. 44. sz.), majd
bekerült Arany János
Arany
Hátrahagyott versei kötetébe, akkor a halál és hátrahagyás
perspektívájából még emelkedettebbé és jelentőségteljesebbé válhatott. Talán mert
a »Született« után a költő valódi születési dátuma állt, nem a Szépirodalmi
Figyelő kezdetéé, a »Meghalt « után pedig kimaradt a dátum, a
folyóiratváltás metaforájaként alkalmazott halál- és feltámadásképzet helyett a
folyóiratszerkesztés ismertető jegyeiből mindinkább a személyes halál és
feltámadás metaforája állt össze, messze túlnőve a folyóiratváltás alkalmán, mely
így feledésbe is merülhetett, hiszen a metafora értelmezéséhez nincs rá okvetlenül
szükség: ugyanazon című folyóiratnak is lehetne új folyama, s a szóban forgó cikk
ott is folytatódhatna. Vagyis a saját síremlékre költött epitáfiumoktól idegenkedő
Arany János
Arany
játékos fantáziával rögtönzött, képzeletbéli sírfeliratát egyre inkább
komolyan lehetett venni, annál is inkább, mert a Hátrahagyott
versei szerkezeti rendjében oda került a költő 1882. március 2-án az Akadémiai Almanach
egyik lapjára jegyzett, és (a hagyomány szerint) utolsó versének tekinthető
négysorosa, a Sejtelem társaságába”. „Mindkét versben
feltűnik a puszta vég helyett várható másként-folytatódás közös motívuma, melyet a
metaforikus különbségeken túl mindkét esetben maga az Úr szavatol, s mindkét
szövegnek hasonlóan visszafogott nyelvisége ad méltóságot.” E versek komolyan
vételét az sem tudta megakadályozni, hogy kötetkiadásaik rendre a maradékrészbe
(Zsengék, töredékek, rögtönzések; Sóhajok) utalta őket. (
Dávidházi 2009, 22.)
Lásd még:
Nacsády 1978, 10. (Epitáfium
címmel)
Szili 1996 [1993], 93.
Arany János