[Frankl Lajos Ágost:] A géniusz bilincsben

Bibliográfiai adatok

[Frankl Lajos Ágost:] A géniusz bilincsben

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái

Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)

Dátum: 2019

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Universitas Kiadó

ISBN:

Szerkesztő: Korompay H. János

Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.

Azonosító:

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361
Szövegforrás III: PD 1879, 504–505

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

transcriber: Csonki Árpád

XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara

Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition

A kiadásról:

Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadás helye: Budapest

2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361. M2 PD 1879, 504–505. (alapszöveg) [ AJÖM XI., 138.] [Versfordításként először: Arany 1955, 635–636.]

Megjegyzések

Megjegyzések:

Megjegyzések A vers

Ludwig August Frankl

Frankl-Hochwart, Ludwig August Ritter von

Genius in Banden című versének fordítása. A fordítás nagyrészt hű az eredetihez, leszámítva a 9. sort („Noch alle gingen trauernd in die Erde”), amelynek fordításában

Arany

Arany János

eltért az eredetitől (lásd Németh G. Béla jegyzetét, AJÖM XI., 680.). A fordítás a Külirodalom rovatban, a Hősök és dalok könyve (Helden- und Liederbuch) Frankl Lajos Ágosttól. Bécs és Prága, Kober és Markgraf. 1861 című,

Arany János

aláírású ismertetés második közleményében jelent meg, mutatványként; az első közlemény Az utolsó főpap című (

Arany János

által 1858 októberében lefordított) verset közölte. Az eredeti szöveg (az AJÖM XI . alapján, 680.):

So viel der Weisen auch zur Gruft gestiegen,
Und ew’ge Lieder Dichterlippen, sangen,
So viel der Helden sich verklärt mit Siegen,
Auf Erden Spruch und Lied und Thaten klängen:

Kein Weiser hat sein Innerstes verrathen,
Kein Dichter je sein schönstes Lied gesungen,
Kein Held vollbracht die höchste seiner Thaten,
Was er vermocht, ist keinem je gelungen!

Noch alle gingen trauernd in die Erde
Und haben nur den Widerschein gegeben
Von ihres Wesens heil’gem Flammenherde,
Nur flücht’gen Blitz von ihrem tiefsten Leben.

D’rum denen Spruch und Lied und Sieg entstammen,
Sie können nicht dem Schmerzenshauche wehren
Um ihren Mund, in ihres Auges Flammen,
Ein flücht’ger Rauch an lodernden Altären.

Und preist man, was sie schön und kühn vollbrachten,
Da lächeln sie den Kränzen zu voll Wehmuth –
Und was die Meister formten, kämpften, dachten,
Herzinnig mahnt es sie zu tiefer Demuth.

A címben

Frankl

Frankl-Hochwart, Ludwig August Ritter von

nevét abban a formában írtuk, ahogyan

Arany

Arany János

kritikájának címében szerepel. Megjegyezzük, hogy a 14. sor óhatják szava több kiadásban tévesen óhajtják alakban szerepel ( Arany János költői művei, a szöveggondozás Vekerdy Tamás munkája, Bp., 1981, Szépirodalmi, Költői beszélyek és beszélytöredékek, Idegen költőkből, Az elveszett alkotmány, 381.; Arany 2003, 587.). Keletkezés 1861. ápr. 10. előtt,

Pest

Budapest

;

Arany

Arany János

a SzF Frankl-ismertetéséhez fordította le a verset (lásd Megjegyzések).

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

[Frankl Lajos Ágost:] A géniusz bilincsben

Jegyzet Ludwig August Ritter von Frankl-Hochwart (1810–1894), prágai születésű, Bécsben élő orvos, író, költő, újságíró;

Lenau

Lenau, Nicolaus

, Anastasius Grün és

Byron

Byron, George Gordon Byron

követője. Eredetiséget zsidó vonatkozású történeti elbeszélései mutatnak fel. Der letzte Hohenpriester című versét

Arany

Arany János

már 1857-ben lefordította (Az utolsó főpap). Lásd még az AJÖM XI. (680.) és az AJM 2016 (639.) jegyzeteit.

Bármennyi bölcs szállt már le a

verembe,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

verembe

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

S örök dalt zenge költő édes ajka,

Bármennyi hőst

dicsőít

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

dicsőit

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

a borostyán,

Bármennyi szó, dal, tett hangzott e földön:

Egy bölcs sem adta legbensőbb világát,

Egy költő sem zengé legszebb dalát el,

Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez,

Mire képes lett voln’ egy sem tehette.

Még mind szomorgva jártak itt e földön,

Csupán törődött viszfénye valójok

Szent tűzhelyének az, mit adni

bírtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

birtak

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

Futó villám, legbensőbb életökből.

Ezért, kik szó, dal, tett által dicsőek,

Nem óhatják, hogy egy sötét borongás

Ne lengjen ajkukon, szemök

tüzében

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

tüzében,

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

Mint kósza füst az oltár tiszta lángján.

S ha, mit szépen, bátran véghez vivének,

Dicséri

más, –

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

más –

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

mosolygnak fájdalommal,

S mit mester képze, vítt, gondolt előttük,

Csak mély alázatra serkenti

őket. –

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

őket.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

[szerkesztői feloldás]

1861. ápr. 10. előtt

Verzió: II : SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

[Frankl Lajos Ágost:] A géniusz bilincsben

Jegyzet Ludwig August Ritter von Frankl-Hochwart (1810–1894), prágai születésű, Bécsben élő orvos, író, költő, újságíró;

Lenau

Lenau, Nicolaus

, Anastasius Grün és

Byron

Byron, George Gordon Byron

követője. Eredetiséget zsidó vonatkozású történeti elbeszélései mutatnak fel. Der letzte Hohenpriester című versét

Arany

Arany János

már 1857-ben lefordította (Az utolsó főpap). Lásd még az AJÖM XI. (680.) és az AJM 2016 (639.) jegyzeteit.

Bármennyi bölcs szállt már le a

verembe,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

verembe

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

S örök dalt zenge költő édes ajka,

Bármennyi hőst

dicsőít

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

dicsőit

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

a borostyán,

Bármennyi szó, dal, tett hangzott e földön:

Egy bölcs sem adta legbensőbb világát,

Egy költő sem zengé legszebb dalát el,

Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez,

Mire képes lett voln’ egy sem tehette.

Még mind szomorgva jártak itt e földön,

Csupán törődött viszfénye valójok

Szent tűzhelyének az, mit adni

bírtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

birtak

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

Futó villám, legbensőbb életökből.

Ezért, kik szó, dal, tett által dicsőek,

Nem óhatják, hogy egy sötét borongás

Ne lengjen ajkukon, szemök

tüzében

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

tüzében,

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

Mint kósza füst az oltár tiszta lángján.

S ha, mit szépen, bátran véghez vivének,

Dicséri

más, –

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

más –

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

mosolygnak fájdalommal,

S mit mester képze, vítt, gondolt előttük,

Csak mély alázatra serkenti

őket. –

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

őket.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

[szerkesztői feloldás]

1861. ápr. 10. előtt

Verzió: III : PD 1879, 504–505

[Frankl Lajos Ágost:] A géniusz bilincsben

Jegyzet Ludwig August Ritter von Frankl-Hochwart (1810–1894), prágai születésű, Bécsben élő orvos, író, költő, újságíró;

Lenau

Lenau, Nicolaus

, Anastasius Grün és

Byron

Byron, George Gordon Byron

követője. Eredetiséget zsidó vonatkozású történeti elbeszélései mutatnak fel. Der letzte Hohenpriester című versét

Arany

Arany János

már 1857-ben lefordította (Az utolsó főpap). Lásd még az AJÖM XI. (680.) és az AJM 2016 (639.) jegyzeteit.

Bármennyi bölcs szállt már le a

verembe,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

verembe

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

S örök dalt zenge költő édes ajka,

Bármennyi hőst

dicsőít

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

dicsőit

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

a borostyán,

Bármennyi szó, dal, tett hangzott e földön:

Egy bölcs sem adta legbensőbb világát,

Egy költő sem zengé legszebb dalát el,

Legfőbb tettét egy hős sem vitte véghez,

Mire képes lett voln’ egy sem tehette.

Még mind szomorgva jártak itt e földön,

Csupán törődött viszfénye valójok

Szent tűzhelyének az, mit adni

bírtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

birtak

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

Futó villám, legbensőbb életökből.

Ezért, kik szó, dal, tett által dicsőek,

Nem óhatják, hogy egy sötét borongás

Ne lengjen ajkukon, szemök

tüzében

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

tüzében,

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

Mint kósza füst az oltár tiszta lángján.

S ha, mit szépen, bátran véghez vivének,

Dicséri

más, –

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

más –

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

mosolygnak fájdalommal,

S mit mester képze, vítt, gondolt előttük,

Csak mély alázatra serkenti

őket. –

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1879, 504–505

őket.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/23. (1861. ápr. 10.), 361

[szerkesztői feloldás]

1861. ápr. 10. előtt