Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Az ősz folyamán felerősödő, betegségekkel és hipochondriával kevert tragikus létállapot érzése újabb számvetésre készteti Adyt. A végzetszerűség élményéhez hozzájárul az is, hogy Diósiné Brüll Adél választ szeretne kapni a költőtől arra, vajon mit jelent számára kapcsolatuk, mit is akar tőle voltaképpen Ady (l. a Nem adom vissza   jegyzetanyagát). A lírikus felelete az együtt megjelent három vers: a Nem adom vissza, ez és A türelem bilincse költemények. A három költemény azt az egyébként a Léda-szerelmet át- meg átjáró ambivalens viszonyt tükrözi, amely Adynál egyszerre hordozta magában az elszakadni vágyás és a ragaszkodás szándékát. A Bukdosik a lelkem az elesett, megfáradt ember búcsúja. A versben megfogant elhatározás azonban még távol áll a végső számvetés, az Elbocsátó szép üzenet (1912) hitelességétől. Önmaga lebecsülésének, megalázkodásának motívumáról l. az egy hónappal korábbi Bujkálás a Szánalomtul   jegyzetét. Szép példája ennek a 2. sor hasonlata, melyben a „Járja a táncot, mint szamár a jégen” szólással párhuzamba állítja lelkét, ráadásul prózaibb, „bukdosik” változattal. A kép eszébe jutását segíthette betegsége: „Köhögök, mint egy göthölve ordító szamár.” – írta Diósiéknak a vers keletkezésekor ([Budapest, 1910. nov. 6.], AEL III. 132.). A 9. sor – lelkét „Fűrész fűrészelte” – párhuzamba állítható az Ilosvai Selymes Péter (1908) „S ránk csaptak erdővágó balták” képével. Irodalom Földessy: Amt 150.; Király II. 265., 316.; EmlAE III. 570., IV. 428.