Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A versnek még megközelítőleg pontos keletkezési idejére sem
következtethetünk, mert a
VÚ-nál az Ady-versek nemegyszer
hónapokig vártak megjelenésre (l. erről
Az idegen
arcok
jegyzetét). Sajnos Schöpflin fennmaradt levelei (febr. vége, ápr. 16.;
AEL III. 45–46., 75.), illetve Ady a vers megjelenése után
írt levelezőlapja (aug. 12., AEL III. 117.) semmilyen, a versre
érthető célzást nem tartalmaz. Így csak annyit állapíthatunk biztosan meg,
hogy 1910-ben született a vers. Kovalovszky a megírást a tátrai üdülés
idejére tette. (EmlAE IV. 581.) Ezt kissé elbizonytalanítja,
hogy Ady júl. 27-én reggel érkezett csak meg, s a
VÚ nem
siette el az Ady-küldemények leközlését. (A jún. 26-án megjelent Ady-cikket
ápr. 16-án akként kérte Schöpflin, hogy „persze sürgősen kellene”, Budapest,
AEL III. 75.)
A még csak 33 éves Ady számvetést készít e versében. Ilyen szempontból
rokonítható az előző évi
A Jövendő fehérei és a
Sirató
ember dala versekkel. Szintén akkori a bűnök, vezeklés, fehér
cél/Jövő motívumait mind fölsorakoztató
Az Anti-Krisztus
útja.
A betegeskedő Ady verseiben a lírai alany többször említette korábban is
magát –
Éles szemmel (1900),
A paraszt nyár
(1908),
Isten drága pénze (1910) – vagy szívét –
Harcos ember szíve (1907),
Szelíd, esti
imádság (1909) – nyomoréknak.
Magyarázat
Jerikó-falak: az ószövetségi Józsué-könyv szerint a Kánaánba érkező zsidók az
első várost, Jerikót csodás módon vették be: a harsonaszó és a frigyládával
való körüljárás hatására leomlottak falai.
Irodalom
Benedek II. 41.; Földessy: Amt 151.; EmlAE
IV. 581.