Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Pár napos érmindszenti tartózkodás után május 26-tól Ady Budapesten tartózkodott. Innen küldte a szokásos öt verset a Nyugatnak június 13-án. „Kedves Nyugat, kérem a versek korrigálására vigyázni.” ( A Nyugat szerkesztőségének. [Budapest, 1910. jún. 13.]; AEL III. 97.) Még aznap elvégezte a versek nyomdai levonatának korrigálását is. „Édes Ernőm, itt a Kaffka figyelő is. Küldöm pedig a verslevonatokkal együtt. De kérnélek, nézd te is át a verseket. És kérlek: juttasd el az összest a nyomdába.” ( Osvát Ernőnek. [Budapest, 1910. jún. 13.]; AEL III. 97.) A versek a június 16-i számban jelentek meg. A Párizsban és hazatérve is nehéz napokat megélő Ady súlyos fizikai állapotba került. A vers születésekor szanatóriumba vonulást tervezett. ( Diósi Ödön Ady Endrének, Párizs, 1910. jún. 10.; AEL III. 96.) „Ha engem látnál, elszörnyűködnél: 57 kilóra fogytam le. Nem alszom, nem eszem, sőt bűneimet is képtelen vagyok csinálni. Az öcsémnek e hó 27-én lesz az esküvője, azt be kell várnom s leutaznom.” ( Hatvany Lajosnak, [Budapest, 1910. jún. 20.]; AEL III. 98.) Rossz állapotában újra kitör belőle szeretetéhsége (vö. Szeress engem, Istenem, 1908, Szeretném, ha szeretnének, 1909), a vágyakozás egy menedéket adó szerelemre. A 10. sor adás-motívumát Kovalovszky Ady családnevének népetimológiás eredeztetésével kötötte össze és magyarázta (EmlAE I. 50.; Ady és a nevek. Magyar Nyelvőr, 1977. 287.). A motívum előfordulására korábbi példa a Beszélgetés egy szekfűvel, a Sötét vizek partján (1907), Magyar fa sorsa, Vén diák üdvözélése, Az én bűnöm (1908), az Alázatosság langy esője, a Könyörgés vig halásért, a Bujdosó kuruc rigmusa vagy a Mert másokért csatáztam (1909). Hatvany egy Milánóból küldött levélben reflektál a versre: „Rég hatott meg versed úgy, mint az, amelyben jó akarsz lenni. Darabomban a lehetséges embernek azt a fátumát akarom megírni, hogy jó, lágy, fészekrakó lény akar lenni és nem sikerül neki, nem lehet neki soha. 10 év óta ez a történetem. Te szentül, zsoltárul mondod el pár szóban. Most, hogy belen ért – eddig minden csak az epidermist [a bőr külső rétegét] érte – valami, tán én is le tudok dadogni erről a sorsról némi őszinte szókat.” ([1910. jún. 20. és 25. között], AEL III. 100.; nem tisztázott, melyik színdarabról szól, vö. AEL III. 414.) Irodalom Földessy: Amt 86., 143.; EmlAE I. 50.; Király II. 102–103., 173.; Kovalovszky Miklós: Ady és a nevek. Magyar Nyelvőr, 1977. 287.