Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet „Itt, a falumban virágosak a fák” – e mondat a vers keletkezési helyére, idejére utal. Ady május 21-én, este érkezett Érmindszentre. „Én szombaton este jöttem haza, tegnap vasárnap az öcsém menyasszonyát látogattam meg.” – írja 23-án ( Diósi Ödönnének, [Érmindszent], AEL III. 90.). Ugyane levélben be is jelenti: „Szerdán, holnapután Pesten leszek”. Május 28-án kelt levele szerint érkezése egy nappal eltolódott: „Csütörtök óta vagyok ismét Budapesten” ( Diósi Ödönnének, [Budapest], AEL III. 92.). Néhány napot töltött tehát szülőfalujában, s ezt a rövid tartózkodást is két családi, személyes gond árnyékolta be. Egyrészt öccse készülő házassága foglalkoztatta, melyről május 18-án, még Pestről ezt közölte Adéllal: „jön Lajos, akit be kell itt várnom – most már. Hallom, hogy baj van a házasság körül. Majd beszélek vele s én magam is látni fogom a dolgot.” (AEL III. 88.) Föltételezhető, hogy a hozomány körül volt kisebb összezördülés (AEL III. 407). Ez hamar elsimult, 23-i, idézett levele szerint: „Egyelőre megint béke és rend van, az esküvő jun. 27-re kitűzve.” Másrészt május közepén Brüll Margit, Adél csökkent értelmű testvére, akit Ady édesanyja gondozására bíztak, megbetegedett (vö. AEL III. 407.). Mint a levelekből kiderül, öccsét várta Pestre, hogy híreket halljon tőle. Közben azonban édesanyja „Bertát Margithoz letáviratozta”, s Brüll Berta „elhatározta, hogy fölviszi Margitot”. Ady is útnak indult, de elkerülték egymást Bertával: „A vonataink egymás mellett robogtak el Karczag körül.” (vö. az idézett máj. 23-i levelet). Zaklatott, nyugtalan napokat élhetett át Érmindszenten, s ezen kívül még az időjárás is ronthatta kedvét: „Itt most ismét komisz, esős, hideg idő van szombat óta” – írta Diósi Ödönnének (i. h.). A vers másik konkrét életrajzi utalása ugyancsak a 2. versszakban található. „A régi, szüz kisasszony” alakját fölidézgetve Ady valószínűleg Zsókára gondolt, azaz Friedmann Erzsébetre, zilahi gimnáziumi osztálytársának húgára, aki jómódú polgári család leánya volt. Ady diákkorának legtartósabb vonzalma őhozzá fűződött (l. AEÖV I. 241–242.), jobban megmozgatta az ifjú Ady ragaszkodó, de önérzetében a lányt távolító érzéseit is, mint pl. az érkávási Kovács Boriskához vagy a temesvári Gál Gizihez fűző rövidebb viszony. Valószínűtlen az is, hogy a debreceni színi társulat naivája, Szabó Irma éledt volna föl a költő emlékezetében. A színésznőről, akihez Ady 1899-ben szenvedélyes szerelemmel közeledett, a kapcsolat múltával kiábrándultan ír Kíváncsinak: „Mert a színpadon csak ártatlanságot játszott, azt hittem az életben is ilyen. Igen, az életben is játszott s én eszköz voltam: nevetséges bolond...... Aztán mámor jött, sár, szemét....” ( Varga Ilonka Ady Endrének, [Debrecen, 1989. okt. 6–7.], AEL I. 13.) Zsóka azonban továbbra is eszményi alak maradt számára, mint az a vers is mutatja, mellyel 1899/1900 fordulóján reagált a lány eljegyzésének hírére (Zsóka búcsúzója). A költő és Zsóka kapcsolata később sem szűnt meg teljesen. Zsókától tudjuk, hogy egykori hódolója többször is írt neki képeslapot, s 1909. július végén, Ady szanatóriumi gyógykezelése alkalmával újra találkoztak Kolozsvárott. Zsóka is megemlékezik ezekről a napokról, s bár Ady Lajos szerint „a találkozás egyikőjükben sem keltett végletes emóciókat” (AL 133.), föleleveníthette a költőben Zsóka, „a régi szűz kisasszony” emlékét. (Vö.: EmlAE I. 602–604., 612.) 1908-tól Ady lírájának egyik fő motívumává vált az öregedés. Csak ebben az évben az Életem apadó ere és A Nap ravaszkodása költemények központi gondolata. (A motívum történetéhez l. még jegyzeteiket, illetve Király II. 268–271.) Az öregedés szerepével pedig együtt jár az emlékezés: „visszafelé nézett már a hunyni készülő, megrokkant élet, fázni kezdett, s az emlékekbe burkolózott be.” (Király II. 271.) Az Öreg suhanc vágyakozása, akár az előző hónapban született A holnaputáni asszonykák vagy A tízéves Éva (1909), A Hágár oltára (1908), az Elindult egy leány (1909) „arról az izgató vágyakozásról vall, amely Adyt a friss, bontakozó kamaszlányok felé vonzotta.” (EmlAE III. 386.) Az első strófa ritka szavaival többször foglalkozott a nyelvtudomány. A lengeteg Erdélyben gyakori tájszó (Bakó Elemér: Ady és a népnyelv. MNy 1939. 1–2. sz. 40.). A pamlagos egyéni szóképzés, a mindennapiságból kiemelkedő, szépítő szecessziós származék (Szabó Zoltán: A szóképzés stilisztikai minősítéséhez. MNyőr 1961. 3. sz. 287.; Szabó Zoltán: Lehetséges-e a szóképzés stílustörténeti megközelítése?. MNy 1997. 2. sz. 218.). Irodalom Bakó Elemér: Ady és a népnyelv. MNy 1939. 1–2. sz. 40.; Földessy: Amt 139., 146.; Király II. 268–271.; EmlAE III. 386.; Szabó Zoltán: Lehetséges-e a szóképzés stílustörténeti megközelítése?. MNy 1997. 2. sz. 218.