Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Keletkezéséről lásd az Akit egyszer megláttunk   jegyzetét. A korai öregedés témáját folytatja, mint a Ny. előző számában megjelent Életem apadó ere. Ady ekkori leveleiben is visszatérő az öregedés képe. „Íme egy lehetetlen, ostoba, bolond, beteg élet. És nagyon szegény vagyok. És már harminckét éves. És nincs energiám s vágyam a világot uj szenzációkkal meglepni.” ( Hatvany Lajosnak, [Párizs, 1910. márc. eleje], AEL III. 47., datálás helyesen 375.) „Vén, halódó koromban sikerült elérnem, hogy senkim sincs.” ( Révész Bélának, [Párizs, 1910. márc. 5.], AEL III. 50.) Király értelmezésében a vers „a harcokból kivonulás” vágyát szólaltatja meg (II. 276.). Ezt kevéssé valószínűvé teszi a verseket elküldő levél. Az Akit egyszer megláttunk   jegyzetéből idézett lapszámleszólás után Hatvany Lajos új cikkének dicséretével zárja sorait. „De ezt nem azért írom, hogy ő hajlandó légyen kibékülni velem, ha valamiért duzzog. Egyáltalán szívesen veszem egy harcias állapot konstatálását. Ez rendesen jobban talpra tud állítani minden szanatóriumnál. Tehát, ha a Nyugat akarja, vesszünk össze.” ( A Nyugat szerkesztőségének, [Párizs, 1910. márc. 5.], AEL III. 49–50.) Földessy a munkáló akaratokban Schopenhauer-hatást vélt felfedezni (Amt 141.). Irodalom Földessy: Amt 141.; Király II. 267–268., 276.