Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Ady Párizsból küldte négy versét a Ny szerkesztőségének, 1910. március 5-én: „Itt küldöm a verseimet. Ha holnapig kapok valami értesítést tőletek, küldök mást is – van, lesz még idő.” ( A Nyugat szerkesztőségének. [Párizs, 1910. március 5.], AEL III. 49.) A posta ezúttal valamennyit késlekedett, Fenyő válasza szerint 9-éig, péntekig nem érkeztek meg a versek (vö.: Fenyő Miksa Ady Endrének, Budapest, 1910. márc. 9., AEL III. 54.), azonban mégis rendben megjelentek a soron következő számban. A vers ajánlásának a címzettje is Fenyő Miksa, a Ny.-ot szerkesztő triász Adyval egyedüli baráti viszonyba jutott tagja. Az előző nyáron fiának, Fenyő Gyurkának ajánlotta Zúg-zeng a Jégcimbalom versét. A Ny szerkesztője korántsem örült a kötetben megjelenő ajánlásnak. „A dedikacziok nagyon rosszul estek. Ugy elképzeltem, hogy ott ülsz az asztal mellett és kínzod az emlékeidet, hogy ki is az, a ki megsértődne, mert hát a nevét kihagytad. Én – bármily nagyra becsülöm, hogy rámgondoltál – egy kicsit rossz néven vettem, hogy ilyen tarka társaságba állítottál; nem adtam volna sokért, ha kihagytál volna.” ( Fenyő Miksa Ady Endrének. [Budapest, 1910. dec. 17.], AEL III. 174.) A határozói igenév szokatlan, inkább a régebbi korokban használt többes számú alakjával („Kik a szemembe temetvék”) Ady máskor is élt: több cikkében ( Hétről hétre, 1900, AEÖPM I2. 356.; Boccaccio, 1901, AEÖPM I2. 436.; Pálmay és Márkus, 1901, AEÖPM II2. 20.; Az anarchisták gyülekezetében, 1904, AEÖPM V. 59.; A Riviéra ősszel, 1904; AEÖPM V. 129), s ezt megelőzően egy korai versében ( Dalaim, 1900, „Nem a Parnasszusra szánvák”; AEÖV II. 20.). Rokon vers Az idegen arcok című költemény, mely ugyan pár nappal később jelent meg, ám a lassabb átfutás miatt (l. ott) mégis könnyen lehet, hogy korábban keletkezett. Egy hónappal később jelent meg másik hasonló témájú költeménye, a Találkozás egy gépkocsival. Irodalom Földessy: Amt 139.; EmlAE III. 540.