Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
Fogadtatásáról, kimaradásából a
MTv-ből l. az
Ezüst patkós
paripáinkon
jegyzetét.
A vers Ady bohém életmódjának, paradox, önpusztító Élet-kultuszának hitvallása.
Egyes részletet az életmód szemtanúi hitelesítik. A sok-sok alvás kurtította
életről, bomlott, cifra álmok éjszakáiról így ír Schöpflin: „A nappal nagyobb
részét átaludta – már akkor nem tudott veronál nélkül aludni, – este bevette magát
az Andrássy-úton a „Három holló” vendéglőbe, amely egész éjjel nyitva volt s ott
maradt reggelig, hacsak valami nagyobb lumpolás nem vitte valami kávéházba, vagy
más helyiségbe.” (Schöpflin 72.) Király István mint az 1908–1912
közötti évek, az otthontalanság életformáját mutatja be a vágáns bohém
életvitelt.(Lehet, hogy én vagyok dilettáns, de ezt a mondatot nem értem!
nyelvtanilag sem!) Ennek említett vonatkozásáról így ír: „Teljesen eltüntette a
határt az éj és a nap között, késő délutánig is elhevert olykor az ágyban, s az
éjszakában kezdte el »nappali« életét. Csöppet se véletlen, hogy a magát szigorú
munkára befogó Móricz, Báthory Gábor később megírt, tündérkirályfi öntékozlásának
kijáró rendszeres döbbenettel nézte ezt az értelmetlenül szétzilált sorsot.
Egyszer – még ismeretségük kezdetén – déli ½ 12 tájt kereste fel pl. imádni
vágyott újdonsült barátját, akkori szállásán, a Meteor Hotelben, s még ágyban
talált rá; söröspalackok, pletykázó nők s a holmiját széthordó szállodai cselédek
között. »Nagyon fájt a szívem – jegyezte meg ez után a látogatás után keserűen
Móricz. – Úgy éreztem, hogy ez a szegény ember ki van fosztva, le van igázva, el
van marcangolva. Az élet szétszedi.«” (Király I. 571.)
A vers záróakkordja – az Isten létében való kételkedés – többször visszatérő
motívum Ady verseiben, hogy mást ne említsünk, a két héttel korábban megjelent
Hiszek hitetlenül Istenben is ezzel a bizonytalansággal állítja
szembe olvasóit: „Minden titok e nagy világon / S az Isten is, ha van”.
Irodalom
Földessy: Amt 169.; Király I. 571
Bibliográfiai adatok