Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A verset – három másikkal együtt – január 24-én küldte el Ady Párizsból. L.
A Szerelem
eposzából
jegyzetét. A
verssel azonos
Ny-számban jelent meg
Az Isten az
irodalomban c. cikke, mely André Gide
La Porte étroite
könyve kapcsán rokon gondolatnak ad hangot. „A dogmatikus vallások […] s az ő
Isteneik kezdenek megfakulni. De annyi religio, igazi Isten-vágy még nem élt az
emberi civilizációban, mint ma. Borzasztóul szeretnők igazi alakjában meglelni az
Istent, s az írók még természetesen türelmetlenebbek és idegesebbek a keresésben,
mint a filozófusok. […] Szabadgondolkozó vagyok, s ha ki nem dobtak azóta,
választmányi tagja a magyar szabadgondolkozóknak. De nem ismerek szebb
szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást.
Vagy-vagy: végre valaki vagy megtalálja, vagy véglegesen leszámol vele az emberi
élet gyönyörű, elképzelhetetlenül nagy megkönnyebbülésére.” (AEÖPM X. 4. sz.
24–25.)
A költemény a Minden-motívum versek sorába tartozik. A Minden központi jelentőségű
szókép az Ady-életműben, s a teljes élet, a teljesség elérésének a szinonimája.
Ahogy Schöpflin Aladár megfogalmazta, „[Ady] rendkívüli vitalitása az élet
teljességét akarta kiélvezni.” Lírájának egymást kölcsönösen kizáró szélső
pontjait pedig „a Minden-élmény elérésére való törekvés kapcsolja össze.”
(Schöpflin 64.) Olyan versekben jelenik meg mint például a
Sóhajtás a hajnalban, a
Csókokban élő
csóktalanok, a
Léda Párisba készül, s olyan prózai műben,
mint
A magyar Pimodán.
Földessy Gyula a szomjúság-képet a 63. zsoltár vershelyzetéhez hasonlította:
„Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem,
téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize”
(Zsolt 63. 2.).
Irodalom
Benedek II. 111–113.; Földessy Amt 134.; Makkai
110.; Sík 168.; Hatvany II. 97–101.;
Király II. 368, 386.
Bibliográfiai adatok